Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Engel Pál: Ozorai Pipo
riban szerezte ugyanezen a vidéken Esztert és Kecskést (Bodrog m.), amelyeket az 1420-as években találunk a birtokában.(207) 1409-ben Vas megyében lett nagybirtokossá: Zsigmond neki ajándékozta a megye utolsó királyi váruradalmát Sárvárt a várossal, kilenc Vas és egy Sopron megyei helységgel. (208) Ezt 1424-ben elcserélte a Kanizsai családdal Simontornya váráért és 25 tolnai, fejéri és veszprémi tartozékáért (209) Az Ozorai vagyon tehát 1406-1409 között született, és főként Tolna, Vas, Bodrog és Temes megyék területére korlátozódott. Voltak persze Pipónak a felsoroltakon kívül egyéb szerzeményei is, ezekről azonban keveset tudunk. 1414-ig az övé volt Fejér megyében Hatvan, Káld és Jobbágy, s ekkor elcserélte őket Sár (Veszprém m.) birtokért.(210) 1407-ben birtokrészeket kapott adományul Hosszúfalu, Bajka (Fejér m.) és Bertolt, más nevén Kiskér (Tolna m.) falvakban.(211) Ismeretlen időpontban szerezte Déget (Veszprém m.), Pókutat (Tolna m.), Ketyét (Somogy m., Ádánd határában), Méret (Kaposmérő, Somogy m.) és tartozékait amelyeket halála előtt a birtokában találunk. (212) 1438-ban néhány más falut és birtokrészt is Ozora uradalmához számítottak, ezeket valószínűleg szintén még Pipo szerezte. (213) Végül említést kell tennünk egy hatalmas birtokkomplexumról, az 1420ban kihalt Kerekegyházi Lackfiak Maros-vidéki uradalmairól, amelyeket valamilyen címen - lehet, hogy zálogul a királytól, de talán adományul -, úgy látszik, szintén Pipo tartott a kezén haláláig. Szád (Arad m.) és uradalma mindenesetre az övé volt az 1420-as években. (214) Családi jószágai központjául és saját úri székhelyéül Pipo mindjárt kezdetben Ozorát tette meg, és azt - talán felesége kedvéért - akkor sem hagyta el, amikor Sárvárott igazi főúri rezidenciára tett szert. Évek kitartó munkájával sikerült a nem túl jelentékeny falut virágzó mezővárossá és egy tekintélyes uradalom központjává fejlesztenie. Ozorai népének minden lehető módon igyekezett a kedvében járni. Láttuk, hogy mindjárt a megszerzésekor kiváltságlevelet szerzett hetipiac tartására, és mire meghalt a helységnek már évi vására is volt. (215)1416-ban engedélyt járt ki az akkor Franciaországban utazgató Zsigmondtól, hogy „kőből avagy fából várat, erősséget vagy kastélyt" építhessen itt, és a vár néhány év múlva már állt. (216) Nehogy azonban ez hátrányára váljék kedvelt székhelye lakosainak, 1426-ban mezővárosi privilégiumokkal ruházta fel őket: évi egy összegben - 50 új forintban - állapította meg az adójukat, megengedte, hogy bírájukat és tanácsukat „a szabad királyi városok módjára" maguk választhassák, és pereiket a főbenjáró ügyek kivételével a polgárok hatáskörébe utalta. A maga és felesége számára az adón kívül mindössze évente egy napi ellátást kívánt tőlük. Tekintetbe véve, hogy voltaképpen egy szerény településtől volt szó, a kiváltságlevél párját ritkítja a kor földesúri gyakorlatában.(217) 1418-ban V. Márton pápától engedélyt szerzett, hogy az obszerváns ferenceseknek kolostort alapítson Ozorán, és tervét 1423-ra meg is valósította.(217/a) Támogatta az ozorai Szt Margit-plébániát is. 1424-ben a pécsi püspöktől megszerezte számára Ozora és két tartozéka, Borzas és Döbrönte tizedét, ami a plébánosnak évi húsz aranyforint jövedelmet jelentett, és cserébe feláldozta egyik budai házát, amelyet egykor 1600 aranyért vett.(218) Eredetileg szándékában állt az is, hogy ide temetkezik, ezért a templomot saját költségén kijavíttatta és kegytárgyakkal ajándékozta meg.(219) 1425-ben azonban hirtelen megváltoztatta elhatározását, és új, előkelőbb sírhelyet szemelt ki magának és feleségének. A magyar királyok ősi te-