Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pipo Spanonak élete (Domenico Mellini)

séretében Spanohoz, akit kegyetlenül gyötört a köszvény és ágynak esett. Miután megérkezett hozzá, arra kérte, arra buzdította, segítsen a despotán, aki végveszélyben van, szálljon szembe a hatalmas ellenség dühével. Emez, úgy tűnik, nem akar megelégedni azzal, hogy beportyázza azt az országot, hanem leigázása után a magyar királyságba akar betörni. Erre a javaslatra azt válaszolta Filippo, hogy szívesen engedelmeskednék, és tenne eleget őfelsége parancsának és óhajának, de nem látja be, hogyan volna ez lehetséges, mivel a kór annyira gyötri és sújtja. Erre azt felelte a császár, hogy az ő puszta jelenléte már győzelmet hoz: legyőzhetetlen vitézsége és híre, és a törökök előtt félelmetes neve, akik őt már halottnak hiszik, és tekintélye a katonák előtt elegendő a győzelemhez. Spano igent kényszerült mondani, a háborút előkészíteni, és útnak indulni, jóllehet ereje nem csupán rendkívül meggyengült, hanem kimerült. így hát miután tudatta a Rácország határán lévő erősségek összes kapitányával, valamint azokkal, akik nem messze onnan mindenfelé állomásoztak, hogy egy bizonyos napon Colombaccion (Galambócon) legyenek, ahogy lehetett, elhelyezkedett egy szekéren, és noha az út jó tíz napos volt, nagy sietséggel a táborba vitette magát A törökök meghallván és megbizonyosodván Spano érkezéséről, akit már halottnak hittek, követséget menesztettek hozzá, békét kérve olyan feltételekkel, ami neki a legjobban tetszik, vagy legalább fegyvernyugvást, annyi időre, amennyire csak akarja, feledve, hogy azért indultak meg a keresztények ellen, mert azt hitték, már nem él. Ezeknek nem válaszolt mást, mint azt, hogy semmilyen feltétellel nem akar velük sem békét, sem fegyvernyugvást kötni, hanem meg akar velük ütközni, és fegyverét ellenük mint ellenség ellen használni. Ezért egy bizonyos napon, amelyet ő az ütközet napjaként javasol, álljanak csatarendben, hogy a seregek megütközhessenek, ahol összetalálkoznak. Valóban hozzá méltó válasz, mindenben illő és megfelel legyőzhetetlen jelleme és hősies bátorsága nagyságának. Miután csatarendbe állította seregét, elrendezte az ütközetet, és rendbe állította a lovasszázadokat, olyan dühvel ment az ellenségre, és olyan erővel rontott rá, középen és a széleken csapva soraira, hogy jóllehet azok hihetetlen hevességgel és erővel rohantak a mieinkre, és álltak bámulatra méltóan ellen, nem tudták hosszú ideig állni az ütközetet A törököket szétszórták és szétverték, több mint húszezret megöltek közülük: a keresztény sereg, betegsége és a kiállt gyötrelem miatt alig élő vezérével, dicsőséges győzelmet aratott, de sokuknak az elvesztésével és legyilkoltatásával. Ott volt ebben a hadi vállalkozásban és Spano seregében Péter, a portugál király testvére, aki, hogy eleget tegyen fogadalmának, a világ másik végéről jött nagy díszben és pompában, nyolcszáz fegyveressel, ruhájukon fehér köpennyel és fegyverzetükön vörös kereszttel, akik majdnem mindnyájan elpusztultak. Ez volt Filippo Scolari utolsó győzelme és haditette, akit a katonák éljenzése mellett inkább holtan mint élve, mert azon a napon lelkét feldúlta és kimerítette, testét kifárasztotta és elgyötörte, szállására vittek. Itt majdnem elvesztette beszélőképességét, de miután valamelyest magához tért, és jó erőre kapott, Váradra ment, ahol november végén súlyosan megbetegedett, és Lippára vitette magát, ahol december 27-én hívő és jámbor keresztényként, az összes szentség ájtatos felvétele után eltávozott ebből az életből, amely csak az élet árnyéka, az igazi és örök létbe, az 1426. esztendőben, életének 57. évében. Végrendeletében, amit az utolsó hadjárata előtt készített, Magyarországon szerzett javai örököséül a császárt tette meg, hogy így is megmutassa neki, mennyire