Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pipo Spanonak élete (Domenico Mellini)

lipponk Stefano Scolaritól és Antonia asszonytól, akinek vezetéknevét minden buzgóságom dacára nem tudtam fellelni, sem azt, melyik családból való volt; aminthohogy gondolom nem ismerte, miután nem tett róla említést Jacopo, Poggio úr fia sem, aki Spano életét latinul, de igen röviden írta meg. Filippot apja és anyja meglehetős szegénységben, vidéki házukban, Tizzanoban, Firenzétől hét mérföldnyire nevelte fel, ahol is ő életének tizenharmadik esztendjéig maradt. Ezen idő alatt foglalkozott egy keveset, de nagy eredménnyel a számvetés tudományával és a könyvvitellel, amelyre hasznossága és fontossága miatt mindenkinek igen nagy szüksége van, kiváltképpen a kereskedőknek. Ekkor elküldték Budára, egy magyarországi városba, egy Luca Pecchia nevű kereskedőhöz, akinek itt érdekeltségei és nagy üzleti forgalma volt, s nagyon gazdag és nagy tekintélyű volt az egész királyságban. És azért tették ezt, hogy gyakorolja magát a kereskedésben, és a firenzeiekre jellemző iparkodással és becsülettel tegyen szert arra a tisztességes keresményre, amellyel fölemelheti magát és családját, és a vele egyenrangúak között azt a fokot megtarthatja, amely őt megilleti. Nem akarom elhallgatni, hogy abban a században az volt a nemesiíjak szokása és hagyománya, hogy atyáik gyerekkoruktól kezdve a kereskedelem űzéséhez szoktatták őket, amit mindig becsültek elődeink a belőle származó előnyért, és mert városunknak mindig szüksége volt rá, hogy pótolja azt, amit szűk területe megtagad tőle: mindnyájan hatalmas buzgalommal az üzletelésnek és szerzésnek szentelték magukat. így tudta a város és a magánemberek a várost és vidéket pazar épületekkel díszíteni, és sok pénzt költeni a nagy építkezésekre, amelyek még ma is láthatók, valamint számos veszélyes és igen nagy fontosságú háborúban, szinte hihetetlen, ellenségtől megvédeni magát. Miután tehát Filippo megérkezett, és Luca szívélyesen fogadta, s mindig nagy szeretettel bánt vele, olyan tehetséggel, ügyesen és megfontoltan tevékenykedett, hogy minden tettében és gazdájának bármilyen ügyletében másoknál szorgalmasabb, rendkívüli észjárású és körültekintő volt, hogy az ilyen korban csoda. Luca, aki okos férfi volt, és mindazok akikkel csak beszélt, rendkívül szerették és ügyes fiatalembernek tartották, aki többre született és nagyobb fontosságú tettekre, mint amiket végzett, jóllehet ezek nagyok voltak abban a foglalkozásban, amely hasznos és szükséges az előnyök folytán, amiket a magánembernek és egyéneknek, valamint a közösségnek és az egyetemességnek nyújt. Még nem töltött el sok időt Filippo ebben a városban, amikor Zsigmond kincstárnoka Budára érkezett, hogy Lucától több különféle árut vegyen a királynak, aki negyedik Károly császár fia, Brandenburg őrgrófja, magyarországi Lajosnak, felesége, Mária apjának a veje volt, és négy évvel apósa halála után házassága révén és a nagyurak beleegyezésével Székesfehérváron az országgyűlésen, az 1386. esztendőben, Pünkösd napján magyar királlyá választották és koronázták. A kincstárnok látta, hogy a fiatalember milyen gyorsan számol, milyen jártas az olvasásban és könyvelésben, és hogy a kelmék és minden egyebek kiválogatásában és felosztásában milyen éles szemmel és rendkívüli figyelemmel ügyel mindegyik minőségére és a velük kapcsolatos kívánalmakra, hogy könnyebben lehessen megvenni és elszállítani oda, ahová a kincstárnok el szándékozott őket vitetni. Emezt heves vágy fogta el, hogy magával vigye ezt a fiatalembert, és sok könyörgéssel, valamint a tőle telhető legnagyobb állhatatossággal kérlelte Lucát, hogy engedje át neki, megígérve és esküvel erősítve meg szavait, hogy magához veszi és mindig fiának fogja tekinteni, és akként viseli gondját, ahogyan az ilyen esetben megkívántatik. Akereske-