Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolari, ragadványnevén Spano úrnak, firenzei polgárnak az élete (Jacopo, Poggio úr fia)

betört oda és sok várat katonáival kifosztott, valamint sokat felégetett, rövid idő alatt rákényszerítette Albertet, hogy kiadja neki a pápát. Ő azután, Konstanzba visszaszállíttatván, börtönbe került, megfizetett és megbűnhődött, amiért az általa megvetett zsinattól megszökött. Amikor a császár Németország határán, a Duna mentén, Tatához közel volt, amely magyar vár, és negyven mérföldre van Pozsony várától, elment hozzá minden keresztény uralkodó követe. Elébe járult a rác despota követe is kétszáz lovassal, hogy elmondja neki, ha hamar segítséget nem kapnak, fejedelmének ki kell egyeznie a törökkel, de azt sem tudja elszenvedni, hogy országa az ellenség martaléka legyen. Zsigmond amint ezt meghallotta, az ebéd végeztével lóra szállt, és mindössze hat nagyúr (vagyis a mainzi, kölni és veszprémi püspökök, a bajor, szász és litván hercegek) kíséretében Spanohoz ment, aki köszvénytől gyötörvén, ágyban feküdt. Arra buzdította, hogy a despotán segítsen. Spano visszautasította a betegsége miatt, de mert a császár azt állította, hogy többre tartják az ő vitézségét, mint a seregét, kiváltképp, hogy a törököknél híre kelt, hogy meghalt, arra kényszerült, hogy noha ereje felemésztődött és megfogyatkozott, előkészítse a háborút, és az útra fölkészüljön. Amiért is lovasokat menesztett a rác határ mentén téli táborban lévő parancsnokaihoz, hogy álljanak készen, és várják a kitűzött napot Egy nagy szekéren gyorsan táborba vitték, ahová tíz, vagy ennél több napig kellett menni. Miután összegyűlt a sereg a szerb határhoz közel lévő Galambóc váránál, megérkeztek a török császár követei, hogy békeszerződést kössenek, vagy időre szóló fegyvernyugvást, mondván, hogy azért kerekedtek föl a keresztények ellen, mert őt, akitől életében féltek, halottnak hitték. Spano elutasította őket, és kitűzte a csata időpontját, hogy várjanak reá. Nem is szegte meg szavát, mert miután fölállította és elrendezte a csapatokat, megrohanta és szétverte az ellenséget. Nagy öldöklést vitt végbe közöttük, több mint húszezer meghalt, de a győzelem nem volt vértelen, mivel a hívei közül sokat leöltek. Péter, a portugál király fia a világ széléről jött el hozzá, hogy egy fogadalmának eleget tegyen, nagy díszben és pompában, nyolcszáz fegyveressel együtt, akik mindnyájan fehér ruhát viseltek, piros kereszttel a fegyverzetükön; majdnem mind elpusztultak. A vezért, aki a nagy erőfeszítésben szinte elveszítette beszélőképességét, a csatatéren nagy dicsőséggel körülhordozták, majd Lippára vitték, ahol meghalt Amint ezt a császár, aki Bécsben tartózkodott(l 1), megtudta, tüstént odament, sötét ruhában ő és kísérete. A testet Székesfehérvárra, Budától negyven mérföldre szállíttatta, és az övéivel kísérte(12), majd a tisztességet méltó módon megadván neki, eltemettette, és egy méltó kápolnát emeltetett a mellett, ahol, mint mondják, a magyar királyok vannak eltemetve. '