Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Filippo Scolari, ragadványnevén Spano úrnak, firenzei polgárnak az élete (Jacopo, Poggio úr fia)
összeesküvést vezető hercegek, vagyis őrgrófok anyjának buzdítására, akikre az ő őrzését bízták, a szlávok tartományból, ahol őrizték, Csehországba szökött Az esztergomi érsek rábeszélésére, miután megparancsolta neki, hogy a királyt kövesse, (Filippo) az ő várába, Ozorára ért hosszú utazás után. Innen indulva nagy zajjal és sebesen számos fegyverest, sőt még 700 lovast is összegyűjtött, és a veszprémi püspöknek egyik igen erős várát bevette. Miután a király nevében többfelé szétküldött, hogy álljanak katonának, rövid időn belül nagy sereget gyűjtött Ezekkel a harcolni érkező emberekkel megerősödve a sereg néhány hónap alatt, különféle helyeken betörve olyan félelmet keltett mindenkiben, hogy több elveszett tartományt visszafoglalt, és száz mérföldön belül az egész nemesség a támogatására fölkelt. Miután értesült, hogy a nápolyi király nagyszenesalja (főudvarmestere) - mert így nevezték -, akit László király küldött a királyság végeire, Bosznia tartományon keresztül behatolt, és nem csekély sereggel Buda felé közeledik, minden más dolgát félbehagyva, ellene indult A magyar bárók, akik a főudvarmesterrel voltak, amint meghallották, hogy jön Filippo Scolari, tettüktől megrettenve a következő éjszaka javaik megvédésére elmenekültek. Ezt megtudván a nápolyi főudvarmester, árulástól tartva, miután tanácsot ült az övéivel, és mindent elmondtak, visszavonult Zárába Lászlóhoz. Emez attól félve, hogy ugyanaz történik mint apjával, Károllyal (akit miután Magyarországi Lajos halála miatt a nápolyi királyságból elhívtak, megszerezte a királyságot, a királynő fondorlata folytán néhány nap múlva megölték)(3), és meghányva-vetve magában a barbárok kétes és veszélyes szavahihetőségét, a királyságba visszatért Filippo Scolari ezalatt, biztosra véve, hogy László azon gondolkodik, hogy elmeneküljön, és el akarja hagyni az ellenség földjét, mindenről Zsigmondnak levélben beszámolt, arra biztatva, hogy siessen Magyarországra, mert jelenlétével minden dolgát megszilárdíthatná, lelket és bátorságot öntve híveibe, és a Lászlóba vetett reményétől megfosztott ellenséget kis fáradsággal megfékezhetné. Ennek okából Zsigmond igen illő sereggel, amit testvérétől, Csehország királyától kapott, megindult, és Bécsbe ért Miután magához hívta Filippot, megköszönte neki, hogy oly gyorsan megsegítette bizonytalan helyzetében, és hogy oly kiváló és nagy derekassággal egybegyűjtött katonáival a királyság nagy részét visszaszerezte, nem félve attól, hogy a főudvarmester ellen a határon túlra menjen, arra kényszerítve László királyt, hogy Nápolyba menekültként visszatérjen. És végezetül úgy cselekedett, hogy joggal az ő vitézsége és igyekezete következtében válhatott a neve naggyá és híressé egész Magyarországon, és hogy úgy élhet az atyai királyságban, ahogyan azt tőle, Károly fiától elvárják. És a jelenben nehéz annyi érdemet és kötelezettséget kielégíteni, ahogyan illő, de gondot kell fordítani rá, hogy a jövőre nézvést mindenki tudja, hogy semmi sem lehet a királyhoz illőbb és megfelelőbb, mint hálás lélekkel a jótéteményeket megjutalmazni, és bőkezűségben valamint jótékonyságban mindenki mást fölülmúlni. Ezért most Temesvár várát és a Spano ragadványnevet kapja, vagyis olasz nyelven annak a vidéknek a grófjává nyilvánítják. Miután ezt a melléknevet megkapta, örökké a sajátja volt, mint annak idején az Africanus vagy Magnus név. Néhány nap után, a király visszatért a sereghez, az összes nagyúr, kiváltképpen Gara Miklós, és fivére, János döntése és véleménye alapján; emezek őrizték a királyt fogságában, és anyjuk tanácsára szab adon bo csátván ők kísérték Csehországba. Amikor átlépte a királyság határát, EHfóptogefes^eregével elébe ment Elsőnek az
