Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Tornai József: Egy álom és egy vers

Illyés Nagy, fehér kenyeret adott végül s egy kerékpárt, két óriás kerékkel. Erre csak te tudsz fölülni, mondtam. Levetette kabátját és ide-oda karikázott a betonon, válla a sürgönydrótok fölött, világító haja a fák magasságában. Túl voltunk a hosszú, folyóparti úton, napok óta jöttünk kövön, szántás-szegélyen; a dombok vágásaiban emberek vártak ránk, énekeltek és madárijesztőket gyújtottak meg; lábunkon nem volt cipő, gyalogoltunk, mint a béresek, hadifoglyok. Mellemig éreztem a föld göröngyeit, szagát, de nem mertem szólni; néztem a kenyeret, mózesi ujjait. Egy asszony is leguggolt mellénk az útfordulónál, mikor a szeme megvillant, őmaga talpraugrott: látjátok a tüzet? - kiáltotta. Rohanni kezdett a zöld barázdákon, egyre messzebb, a mozdulatlan fasorokat átszakítva.