Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Tüskés Tibor: Illyés és a szülőföld

TÜSKÉS TIBOR Illyés és a szülőföld André Gide, a modern francia irodalom kiváló alakja egyik tanulmányában az emberi életet érintő különféle hatásokról elmélkedik. Gide kétféle hatást különböztet meg. Vannak úgynevezett általános, közös, kollektív hatások, és vannak sajátos, egyéni, választott hatások. Választott hatás például a könyv, az utazás, a barátság. Az ember életét formáló nem választott hatás például a szülőföld, az anyanyelv. Illyés Gyula életének, költői világának egyik sarkalatos motívuma a szülőföldhöz való viszony. Úgy is mondhatjuk: ez írói munkásságának egyik archimédeszi pontja. Archimedesznek, a görög tudósnak, a csigasor megalkotójának tulajdonítják a mondást: Adjatok nekem egy szilárd pontot a Világegyetemben, és én sarkaiból kimozdítom a Földet. Jól tudjuk, ilyen szilárd pont nincs a Világegyetemben. A művészetben, egy-egy jelentős életmű megértéséhez azonban gyakran találunk olyan „kilátókat", „csúcsokat", „magaslatokat", „archimédeszi pontokat" ahonnét áttekintés kínálkozik egy-egy alkotásra vagy akár egy egész életműre. Ilyen értelemben Illyés életműve megértésének alighanem egyik legfontosabb mozzanata a költő és a szülőföld viszonyának az ismerete. Mit adott a költőnek a szülőföld, a szűkebb és a tágabb gyerekkori környezet, Felsőrácegrespuszta, Simontornya, Ozora, Dombóvár, Bonyhád, egész Tolna vármegye, ahol gyermekéveit töltötte? A szülőföld Illyésnek mindenekelőtt anyanyelvet adott: a magyar nyelv végtelenül pontos és tiszta használatát, a képekre, a metaforára hajló érzékenységet, a nép lelkületének a nyelvben tükröződő megismerését. A gyerekkori környezetnek köszönheti a család, pontosabban a nagycsalád élményét. Szülők, testvérek, nagyszülők, a tág rokonság tagjai vették körül. Jó volt a szomszéd pusztára hozzájuk szekerezni velük beszélgetni, náluk meghúzódni. És ott volt körülötte a század eleji dunántúli puszta sajátos világa: a pusztán lakó emberek, a béresek, a cselédek, a gazdák, az iparosok sora, amelyben az uradalmi főgépész apának is megvolt a helye, és ott voltak hatásukkal mindazok, akiktől ez a hierarchikus fölépítés függött, az intézők, az ispánok, a bérlők, a grófok. Illyés igen korán alapos és személyes társadalmi tapasztalatra tett szert. A közvetlen emberi szó, a családi-rokoni asztal körüli beszélgetések, az istállóajtóban kihallgatott történetek viszont históriai ismereteit gazdagítják, a magyar múlt birtokbavételét segítik.