Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Vadas Ferenc: Rácegres- Simontornya- Ozora

VADAS FERENC Rácegres - Simontornya - Ozora Gondolatok egy irodalmi emlékkiállításról 1902 novemberében, halottak napján Rácegrespusztán fiúgyermek született. A születést szenvedő boldog kismama, az újszülöttet keresztvíz alá tartó keresztszülők, de még a születési adatokat bejegyző pálfai pap sem gondolhatta, hogy az anyakönyv üresen maradó rovatába, oda, ahova a közönséges halandók bérmálási és házassági adatait jegyzik, egykoron majd ezt írják: „híres költő". A szokatlan bejegyzés Illyés Gyula neve után áll; sajnos, a hajdani völgyben fekvő, cserepes, meszelt falú szülőház már nem áll, a pusztalakók lebontották. Becsületükre legyen, hogy a földosztáskor a költőnek juttatták, de mivel ő az ékes igék közepette felkínált ajándékot nemes gesztussal visszautasította, ez az épület sem kerülhette el sorsát, csákány alá került, fundamentumát is elhordták. A hazalátogató költő nem sajnálja a nyomorúságos falak eltűnését. Jólesik tudnia, hogy szülőháza téglái, egészséges otthonok alapjaiba kerültek, de nekünk egy kicsit összeszorul a szívünk az egykori magában álló épület hűlt helyének láttán, hiszen szemközt az ököristálló áll, a téesz állatai lakják; lakatlanul ugyan és viharverten, de megvan a kastély, s a puszta túlsó szegletébe épült hajdani cselédház, a Ruzsa-ház is dacol az idővel. A sors úgy rendezte, hogy a szülőházzal nem állíthatunk maradandó emléket a költőnek, varázsával nem erősíthetjük a jelenbe vetett hitet; szerencsére, a szülőhely közvetlen vonzáskörzetében ott van Ozora, amely nemcsak bicskásairól, hanem 48-as hazafias helytállásáról is híres (Ozorai példa). Ozorán él a rokonság, az apai ág; a család által épített Cinca-híd még ma is szolgál. Ide jár rokonlátogatásra, a nyári vakációkat és kényszerű háborús szüneteket is Ozorán (vagy Cecén) tölti. Boldog napokat, hónapokat tölt itt egyhuzamban, a földosztáskor is ide siet. A falut álmai városának nevezi, lelki szemeinek a párizsi Notre-Dame is az ozorai Szentháromság teret idézi. A szülőföld fogalmába Rácegres a szülőházzal éppúgy beletartozik, mint a szülőfalu, Sárszentlőrinc Petőfi-emlékeivel vagy Pálfa az Apponyi-kastéllyal s a katolikus templommal, ahol megkeresztelték, de Illyés lírába oltott prózai vallomásában a szülőföld ennél is tágasabb: Ahol a Balatonból csordogáló Sióhoz hirtelen társul szegődik északról a Sárvíz, de mégsem ömlik bele, hanem egy vármegye hosszán fél-másfél kilométernyi távolságban mellette ballag, szinte kar-karban, kacérkodóan, át-átkacsintva, mint az andalgó szerelmesek, - én ott vagyok honn, az az én világom. Ebben a fél vármegyére terjedő határkijelölésben, ahol fent a Sárrét, lent a Sárköz fekszik, az érzelmi kötődés és a szellemi töltés miatt, Ozora a