Vadas Ferenc szerk.: Illyés és a puszták népe (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1983)

Tornai József: Illyés tengere

TORNAIJÓZSEF Illyés tengere Messziről megvillant bennem valaki, mikor kezet fogtunk és a szemembe nézett: marka és szemöldöke, a szél-tizedelte hosszú, fehér haj, a sok idegen kikötő-szag-ráspolyozta sasorr idő-utast mutatott. Kilőtt-nyíl-szavaiban, el-elforduló félarcában más századok, tengerek hullámoztak tovább, míg a világ moszatos, halpikkelyes halászhálóját bogozgatta-teregette egyre átlátszóbbá. Föld és ég legtitkosabb hadmozdulatát is látni akarta: az időjárás várható-váratlan görcseit. Bozótban-mocsáron nem kaphatták állkapcsukba festett-fogú filozófiák. így gondolkodott, adta tanácsait visszavonulásra, rajtaütésre készen: tanult stratégaként. Én csak az öklét figyeltem, ahogy megnyugtatóan elfektette a térdén: ravasz ötletet, biztos érvet. Fején a tengerészsapkát akkor vettem észre. Szerette hetykén a homlokára csapni. A sokezeréves Odüsszeusz ült előttem.