Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
való helytállást - amennyiben hívei is hozzájárulnak melyre nézve végleges válaszát Szent Margit napjáig (július 13.) ígérte a pécsieknek. Közben azonban történt valami, ami a pécsi unitáriusokban vérmes reményeket keltett: Bereki András, aki 1579 óta Tolnán káplánja volt Decsi Gáspárnak, már farsang óta levelezésben állott a pécsi unitárius pappal, Válaszúti Györggyel. Ennek eredménye az lett, hogy Mihály István unitárius kereskedő Bereki Andrást 1588 elején saját kocsiján Pécsre szöktette, ahol az nyilvánosan csatlakozott az unitáriusokhoz, miután öccsét, Bereki Istvánt már előbb a pécsi unitárius iskola tanítóságára elengedte. E szerencsés fordulat után a pécsiek 1588. július 15-én megkeresték a tolnaiakat a Pécsett vagy Tolnán tartandó hitvita ügyében. A tolnaiak azonban július 27-én kelt válaszukban kitértek e kívánság teljesítése elől. Bereki András erre, látván a tolnaiak szilárd magatartását, megbánta elhamarkodott lépését, s a pécsi unitáriusokat cserben hagyva visszatért Tolnára. Nem sokkal ezután a pécsiek városuk ügyében hárman Budára mentek, s ott a pasánál jártukban összetalálkoztak a keviekkel. Azonnal felvették az elejtett szálakat, és megállapodtak azokkal, hogy prédikátoruk, Skaricza Máté fog helyt állni Pécsett a Válaszúti Györggyel tartandó vitán, melyet 1588. augusztus 29-30-án meg is tartottak.199 Válaszúti György ellenfele Skaricza Máté ráckevei református lelkész a 16. század második felének egyik legjelentősebb reformátor, író, tudós, egyházszervező egyénisége volt. Humanista műveltsége és teológiai tudománya mellett tekintélyét valószínűleg nem emelte az antitrinitáriusok szemében, hogy a nagyharsányi hitvita egyik résztvevőjét 1580 táján sikerült érvelésével a református oldalra átállítania.200 Ezzel azután végképp le is zárult a tolnai reformátusok és a pécsi unitáriusok közti ellentét ügye, még pedig negatív eredménnyel, mert a két felekezet status-quoja változatlanul fennmaradt. A DÉL-DUNÁNTÚL REFORMÁCIÓJA Tolna mellett Decs községe a Sárközben is jelentős szerepet játszott a magyar reformáció terjesztésében. Eddig ismert forrásaink szerint a Sárközben először itt bukkan fel 1540-ben protestáns prédikátor bizonyos Gergely pap201 személyében. Decs oly annyira jelentős szerepet játszott a korai magyar reformáció időszakában, hogy az 1560-as években Szegedi Kiss István szuperintendens békéltető összejövetelt tartott itt202. A többi Duna menti település is ebben az időben fogadta be - több-kevesebb vita és harc árán - az új hitet. A földvári, a bölcskei, a paksi lelkészt már 1576-ból említik forrásaink. Báthory Gábor dunamelléki református püspök203 egyházlátogatási jegyzőkönyvei tájékoztatnak bennünket arról, hogy a Duna menti települések - a lakosok emlékezete szerint - mikor fogadtak protestáns prédikátort: Kopácson „...Lampe uram szeréntfelvihetjük a reformáti- óig.” Mohácson körülbelül 1570-től. Szigetmonostoron a protokollumok tanúsága szerint már a reformáció kezdeteiből fogva fennáll és alapítása ’’...tulajdonítódik Simon Grynaeusnak204, aki budai 199 KATHONA 1974, 18-19. 200 VÁLASZÜTI 1981,13. 201 Szentantali Gergely lelkészről van szó. 202 Skaricza Máté írja Szegedi Kis István életrajzában: „1566. év kezdetén Szegedi Decsen, hova engemet is magával vitt, azon szenvedélyes és régóta húzódó viszályt csendesítette le, amely Eszéki István és Veresmarti Illés, akkor ők ketten két Baranya püspökei, között keletkezett, mely bizony kicsinyes okokból lobbant fel, de ha idejében nem oldották volna meg az elkezdett hajthatatlanság miatt az egyházak mérhetetlen perlekedésére vezetett volna. Emiatt a decsieket pusztán a gyűléstartás címén utolsó módon hatalmas összegű pénzbírsággal büntették a pogányok.” - KATHONA 1974,134. 203 Báthory Gábor (Solt, 1755. január 26. - Nagykőrös, 1842. február 12.): református püspök. Solton kezdte iskoláit, 1768-tól Kecskeméten, 1775 tavaszától Debrecenben tanult, s itt lett 1782-től tanító, 1785-től senior volt. 1786-ban külföldre ment és október 21-én beiratkozott a marburgi egyetemre. Miután Németország és Svájc több egyetemét meglátogatta, hazatért, 1789-ben tassi, 1792 tavaszán dunapataji, 1796 júniusában pesti pap lett. A pesti egyházmegye 1805-ben esperessé, a dunamelléki egyházkerület 1796-ban aljegyzővé, 1808-ban főjegyzővé választotta, 1814-ben választás nélkül foglalta el a püspöki széket. 1805-ben országgyűlési lelkészséget is viselt. Az ő buzgólkodása folytán épült 1830-ban a pesti templom.1816 és 1819 között egyházlátogatást végzett. 1838-ban lemondott a pesti lelkészségről és Nagykőrösre költözött, onnan igazgatta az egyházkerületet haláláig. A göttingeni egyetem 1817-ben díszdoktorává avatta. - ZOVÁNYI 1977/a, 56. 204 Simon Grynaeus (Vehringen, 1494 szeptember és 1495 márciusa között - Bázel, 1541.augusztus 1.): német református teológus. 480
