Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

Péter rektorsága idején. Heidelbergbe 1585 április 11-én írta be nevét az anyakönyvbe, s 18-án lett a teológiai kar hallgatója, mind a kétszer Fegyverneki L. Izsákkal és Vásárhelyi Ferenccel egyszerre. Gönczi Istvánnal, Vásárhelyi Ferenccel és Fegyverneki L. Izsákkal együtt Johann Jakob Grynaeus teológia professzor asztalánál étkeztek. Hazatérése után 1586-tól Tolnán volt rektor. Ahogy Katho- na írja: „Személyében újra a kor tudományos színvonalán álló, kiválóan képzett munkaerő került az iskola élére. Sikeres működésére mutat, hogy szárnya alól 1587-ben egyszerre három tolnai tanuló, éspedig Tolnai Artopeus István, Tolnai Sartorius (Szabó) János és Tolnai Gara János került tanulmányokra Wittenbergbe.”241 1588-tól decsi lelkész, majd 1603-ben Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak. Özvegye, Decsi Judit 1633. november 21-én halt meg Gyaluban, ahol sírköve fennmaradt. Átdolgozva, Huszár Dávid fordítását, újra kiadta 1604-ben a Heidelbergi Kátét. Erasmus Adagiájának kéziratos fordítását részben Baranyai Decsi János nyomtatott művéből másolta.242 Tolnai Ar- topeius (Sütő) István: Tolnán tanult Tolnai Szárászi Ferenc rektor keze alatt, innen ment Wittenbergbe, az egyetemre. A kutatók feltételezik, hogy 1581-ben tolnai rektor, de ez teljesen bizonytalan. Később csopaki lelkész és a veszprémi egyházmegye esperese. A dunántúli egyházkerületből kiszakadt és a dunamellékihez csatlakozott külső-somogyi egyházak lelkészeinek 1629-ben ő adta ki az elbocsátó levelet.243 Tolnai Ferenc: Tolnán született, s az itteni iskolában tanult. 1587-ben Wittenbergbe ment, ahol 1588-ig tanulótársa volt Tolnai Sartorius (Szabó) Jánosnak, aki alkalmasint rokona volt. További sorsa ismeretlen.244 Tolnai Dávid: Valószínűleg Tolnán tanult, s 1590-ben itteni rektor volt.245 Tolnai Beke Mihály: Szülőhelyén, Tolnán tanulhatott, majd 1591-ben állítólag Wit- tenbergben tanult, de még ez évben beiratkozott a heidelbergi egyetemre is. További sorsa ismeretlen.246 Tolnai János: 1626-ban és 1652-ben szentgyörgyi lelkész.247 Tolnai János: 1628 és 1631 között madocsai lelkész.248

Decsen, Pilisen és Nyéken a 17. században folyamatosan működtek prédikátorok és iskolamesterek, a nagyszámú „Decsi” előnevű református értelmiségi pedig a sárközi központ művelődéstörténeti jelentőségét mutatja. A már említettek mellett tudunk még a következőkről: Decsi András: Mohácsi lelkész, alsóbaranyai esperes.249 Decsi István: református lelkész, Decsi Gáspár tolnai lelkész fia. Decsen született 1568-ban, tanulását Tolnán kezdhette, majd 1589-ben a debreceni iskolába ment, s itt 1594-ben kollaborátor, majd 1595-ben senior lett. 1597. március 19-től a wittenbergi, 1597. szeptember 15-től a heidelbergi egyetemen tanult. 1599. október 24-én debreceni tanárnak választották, 1600. november 25-én jelen volt a tasnádi zsinaton, 1601. február 1. után Nagybányára vitték lelkésznek. 1602. június 2-án nőül vette Hodászi Lukács250 debreceni lelkésznek leányát, Katalint. Menyegzőjére üdvözlő verseket írtak barátai s tanítványai, melyet kinyomtattak. 1609 tavaszán Szatmáron lett lelkész, 1610 tavaszán Nagyváradra került lelkésznek, 1613. május 17-én már a bihari egyházkerület esperese lett. 1630. június 9-én jelen volt a debreceni zsinaton, meghalt

241 KATHONA 1974, 21.

242 FŰLDVÁRY 1.1898, 55; SZABÓ 2017, 273.

243 FŰLDVÁRY 1.1898, 56; KATHONA 1974,43.

244 KATHONA 1974,43.

245 KATHONA 1974,44.

246 KATHONA 1974,45.

247 FŰLDVÁRY 1.1898, 113-114; 182.

248 FŰLDVÁRY 1.1898, 121-122; 126-128; 132-134; 138-140.

249 DEBRECENI EMBER 2009, 686.

250 Hodászi Pap Lukács (Hodász, 1555. - Debrecen, 1613. május 17.); református püspök. Nagyváradon tanult, majd 1580. október 25-én Wittenbergben iratkozott be az egyetemre. Itt 1582. április 14-én a magyar tanulók coetusuk seniorává tették. A heidelbergi egyetemnek is volt hallgatója. Hazatérte után 1585-ben nagyecsedi másodpap és Ecsedi Báthory István udvari papja. 1595-ben debreceni egyik lelkész lett, s már 1596-tól az esperesi tisztet is betöltötte. 1603-ban visszament Nagyecsedre elsőpapnak. Miután 1604. február 22-én püspökké választotta a tiszántúli egyházkerület, 1607-ben újra Debrecenben foglalt el lelkészi állást és ott halt meg prédikálás közben. Püspöki hivatalnokoskodásának legérdekesebb mozzanata a Szilvásújfalvi Imrével folytatott viszálykodása volt. 1609-ben nemességet nyert II. Mátyás magyar királytól. - KENYERES 1969, 727; ZOVÁNYI 1977/a, 272; SZABÓ 2017, 153-154.

486