Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
előbb nagy áhítattal és lelki finomsággal Dávid zsoltáraiból énekelt a nép, a szegény tömeg előtt. Ugyanis néhány válogatottabb zsoltárt, amelyeket ma is használunk a gyülekezetekben, anyanyelvre fordított, és ezeket a legékesebb versekbe szedve adta elő. Annyira elbűvölte a népet az ilyen áhítatos énekeivel - ugyanis ilyet azelőtt sohasem hallottak -, hogy a környező helyekről mindenfelől nagy tömeg gyűlt hozzá, éspedig olyan nagy számban, hogy őt megközelíteni is alig tudta volna valaki. Mivelhogy az ütemes éneklésben is jártas volt mint képzett zenész, magas és csengő hangon, kellemes és választékos összhangban énekelgetett. E kedves éneklés által magához édesgette az embereket. Ennek következtében igen hamar elterjedt a híre ezen az egész hegyaljai vidéken. Az itt lakók hegyaljai traktusnak nevezik ezt a tájat azon hegy miatt, amely keresztülszeli ezt az alsóbaranyai vidéket, amely a Krassó folyó mellett terül el, és kiterjed egészen a Dunáig, a veresmarti kikötőig. Azt mondták, hogy olyan új vallás keletkezett, melyről atyáik sem hallottak még sohasem, ezért a nép olyan tömegben gyűlt össze Laskón az összes környező mezővárosból és faluból, mint a híres vásárokon. Sztárai, a hű prédikátor látva tehát, hogy itt van az alkalom és lehetőség a tanulatlan nép tanítására, valamint arra, hogy az igaz vallást és a ragyogó evangéliumi igazságot nekik nyilvánvalóvá tegye, ezért úgy állította össze beszédeit, hogy azokban a legvilágosabb érvekkel kimutatta az igazságot. Megmutatta a miséknek, a bűnbocsánati és más szertartásoknak, mint emberi hagyományoknak hiábavalóságát, mégpedig akkora erővel, hogy rövid időn belül elbocsátván a római katolikus frátereket, papokat, szerzeteseket, kitértek a pápizmusból és parókiát jelöltek ki Sztárai úrnak. Mivel Sztárai úr kopasz volt, amit az ő egykori hallgatói és tanítványai is megerősítenek, így ő ezt a védekezést alkalmazta, midőn éjszaka néhányszor természetes dolgára a házból ki kellett mennie - ugyanis ellenségei igen gyakran leselkedtek életére -, hogy egy karóra szegezett tököt tartott ki az ajtón át, hogy a rá lesel- kedőket kijátssza. Azok azt gondolták a tökről, hogy az Sztárainak a feje, így az őt lecsapni akarók a tököt szúrták keresztül. Így játszotta ki a szent ember az emberek cseleit így szólva: Tudtam a ti cselszövésetekről. Végül is a nép félve attól, hogy Istennek ez a kegyes hírnöke valami halálos veszedelemben kerül, minden éjszaka őrséget és őröket állítottak mellé, és így őrizték szegények az ő hű pásztorukat mindaddig, míg az egész várost megreformálta. A Dráva folyó melletti északi tájakon, Tordafalván Sztárai után a második reformátor - Laskón a reformáció munkájában Szerémi Illés96 lett az utóda - Szentantali Gergely volt, egykor Melanchton Fülöp tanítványa Wittenbergben 1521- ben. Ennek fia, névszerint Antali István követte az atyját a szolgálatban. Őt személyesen ismertem, mint öregségtől igen megtört és már a sír szélén álló embert. Gergely Szentantal mezővárosában súlyos üldöztetést szenvedett saját atyjafiaitól és saját népének tagjaitól olyannyira, hogy testének egyes részein csonkává lett, mindazonáltal a megkezdett reformációt Isten vezetésével mégis befejezte. Hogy ő volt a Dráva folyón túl fekvő gyülekezetek kiváló reformátora, az abból is kitűnik, hogy nyilvános tanácskozásokon ma is sokat beszélgetnek róla mindenfelé, nemcsak a szlávok - Torda- falva ugyan is szlavón egyház -, hanem a magyarok, a szomszéd falvak lakói között is. Egy könyve is megvan nekem, amelyben igen sokat lejegyzett Wittenbergben Melanchton Fülöp előadásaiból. Az ő kéziratai is tanúsítják, hogy jelesen képzett férfi volt. Siklós városának és várának határőrvidéke magasztalja az egykori legdicsőbb emlékezetű Siklósi Mihályt, aki Perényi Péter reformátora volt. Gyakran hallottam idős, az öregségtől már megtört emberektől, midőn ezeken a tájakon utazgattam egykor, hogy Siklósi annyira gyűlölt volt az egész udvar előtt, hogyha e kegyes és nagylelkű főúr nem védelmezte volna az udvarban is kiváló atyai oltalmával és pártfogásával, minden bizonnyal az ellenség kardjának martalékává lett volna. Perényi ekkor Siklóson tartózkodott, mert igen kellemes hely volt ez, igen szép vára volt, csinosságában alig előzte meg Magyarországon valamelyik másik vár. Eddig ezek azok, amelyek eljutottak hozzánk a mi őseinktől hagyományképpen. Ezek után áttérek azokra, amiket biztosabban megtudhattunk komolyabb nyomozás által. Hogy 96 Szerémi Illés: reformátor. Sztárai Mihály utóda 1552-től a laskói prédikátori állásban, valószínűleg korábban együtt dolgoztak itt. Mint neve mutatja a Dráván túl született, ezt a területet tekintette reformátori munkaterületének. Kolozsváron lelkész 1561-ben. Hova vetette a sorsa, nem tudni. Több egyházi ének maradt utána. - FÖLDVÁRY 1893, 709-711; LÁBADI2000, 274-275. 465
