Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

ferencesrendi szerzetest és főleg a török hódoltságban, területünkön működő Sztárai Mihályt, kell számon tartani. A befogadási korszak vége felé kezdett működni Szegedi Kis István, aki a magyar- országi reformáció nemzetközileg elismert alakja lett: Svájcban és Angliában jelentek meg könyvei. A hódoltsági reformátorok első és második nemzedékének nagy része dél-dunántúli volt. A Drá- vaszögben született Kopácsi István23, később a sárospataki református kollégium egyik szervezője, Laskai Csókás Péter24 25, majdan a marosvásárhelyi kollégium rektora, Drávasztárán született Sztárai Mihály, aki 1551. évi levelében maga így jellemezte reformátori tevékenységét: „Hét éve elmúlt már, hogy én, az Úr igéjét hirdetni kezdtem, és már innen és túl a Dunán és a Dráván, az Úrnak gazdag és már túlérett gabonájának aratásra jött többi atyafiával s a Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam, amelyek közül mindegyikben egy értelem szerint hirdettetik ésfogadtatik az Úr igéje, és pedig oly nagy tisztasággal, hogy sokan állítják, miszerint jobban szervezett egyházakat azoknál sem láttak, akiknél az Úr igéje ide s tova 30 eve hirdettetik,”15

A Sztárai Mihály által említett „többi atyafi” is szinte mind dél-dunántúli volt, köztük: Herceg- szőllősi Gáspár26. Az 1540-es években a lutheri reformációt felváltó helvét irányt is a dél-dunántúli

1531 tavaszán Budán kapott állást, de még az év derekán Kassán lett prédikátor. Ebbéli működése közben hangoztatott elvei miatt elfogták és Pozsonyba, majd Bécsbe hurcolták, ahol Faber János püspök háromszor hallgatta ki teológiai nézetei felől. A harmadik kihallgatás után (1533. július 15.) pár napra megszökött börtönéből és Budára ment, ahol azonban még az év vége előtt újra lefogták, s csak 1535 tavaszán szabadult. Ekkor Nádasdy Tamás birtokára került, Sárvárra, ahonnan a következő év őszén ismét külföldre látogatott, néhány hetet Dietrich Veit nürnbergi papnál töltött, gyógyíttatta magát és könyvének kinyomtatásával foglalkozott. 1537 elején Wittenbergben időzött az év őszéig, majd visszaindult magyar földre, útközben huzamosabb ideig megállt Krakkóban. Itthon előbb Németújváron talált munkát, 1539-ben pedig Perényi Péter fogadta fel udvari prédikátorául. Miután azonban már 1540 első negyedében megvált tőle, a szikszói iskola vezetésével bízta meg Serédi Gáspár. 1541 vége felé innen is menekülni kényszerült, s előbb Wittenbergbe, azután hosszabb időre György brandenburg-anbachi őrgrófhoz szegődött. Innen közben Baselbe is ellátogatott, majd 1543 első felében útba ejtve Wittenberget, visszatért Magyarországra. Ekkor Miskolcra hívták lelkésznek, de a római katolikus papság hamarosan véget vetett itteni működésének, mire Drágffy Gáspár vette pártfogásba. 1544-ben részt vett a nagyváradi hitvitán. A korábbi luther-melanchtoni irányától élete végén a helvét reformáció elveihez fordult. Sok nyomtatott munkája jelent meg. - PALLAS V, 1893, 256; ZOVÁNYI 1977/a, 148; MARKÓ II. 2001, 146-147; ŐZE 2005,111.

23 Kopácsi István (?, - Sárospatak, 1562 körül): reformátor, lelkész, iskolaalapító. Élete első szakaszát homály fedi. A sárospataki ferences rendház főnökeként csatlakozott a reformációhoz, és Perényi Péter pártfogásával a város reformátora lett. A reformáció tanainak terjesztésére 1530 körül Sárospatakon iskolát alapított, ahol egy ideig tanított is. 1535-ben a bécsi egyetemre iratkozott be, majd 1542 júniusától a wittenbergi egyetemen tanult. Onnan hazatérve Drágffy Gáspár birtokán Erdődön lelkész és az iskola vezetője, az 1545. évi zsinaton ő elnökölt; 1547-től Nagybányán lelkész és iskolaalapító rektor, 1549-től ismét Sárospatakon van, tanít és prédikál, itt az iskolát kollégiummá fejleszti. Néhány év múlva Perényi Gábor rendezte az egyház helyzetét, és sárospataki első lelkésszé tette. Tevékenyen részt vett a reformáció helvét irányzatának terjesztésében, 1562-ben elnöklete alatt fogadta el a tarcali zsinat a kálvini szellemű, predesztinációt valló hitvallást. Perényi Gábortól több ízben részesült adományokban (például 1560-ban Csernaka helységet kapta). Egy ideig a zempléni egyházmegye esperese is volt. 1568 körül halhatott meg. Művei nem maradtak fenn. - PALLAS X. 1895, 761; FÖLDVÁRYI. 1898, 36; ZOVÁNYI 1977/a, 336; MARKÓ III. 2002, 1069; ŐZE 2005,112.

24 Laskai Monedulatus (Csókás) Péter (Laskó,? - Gyulafehérvár, 1587. szeptember): református lelkész, tanár, egyházi és teológiai író. Laskai János öccse. Nem tudjuk, hol végezte alsóbb iskoláit, feltehetően Alsó-Baranyában. Később Kolozsvárott és Gyulafehérváron, majd svájci, olasz-, francia- és németországi egyetemeken (például 1577-ben Wittenbergben) tanult. Peregrinációja előtt Debrecenben tanult, a cívis város tanácsának költségén utazott külföldre. Bőd Péter szerint kiutazása előtt Fogarason volt rektor. Első wittenbergi tartózkodásáról hazatérve 1580-tól a marosvásárhelyi református iskola rektora lett, de 1581-ben már megválasztott fogarasi lelkész volt. Ez év végén Kendi Sándor pártfogásával újra külföldre ment: Itáliában (Bolognában) és Franciaországban is megfordult. 1582-ben újra fél évet töltött Wittenbergben, ahol elsősorban a művein dolgozott, de pártfogói végül hazahívták. 1583-ban ismét Bolognába ment, ahol feltehetően orvosi témájú előadásokat is hallgatott, s Itálián belül is utazott: meglátogatta Rómát. Azután Franciaország következett, innen érkezett 1584. szeptember 30-án Wittenbergbe. Mindemellett 1583-1584-ben és harmadik peregrinációján, 1585-ben is megfordult Genfben; mestere Ilosvai Benedek rajta keresztül vette fel a kapcsolatot Théodore de Béze-zel. 1586-ban tért haza végleg, s átvette a gyulafehérvári első lelkészi tisztséget. Elvett feleségül egy jómódú özvegyasszonyt, Annát, akinek előtte már két férje volt. 1587 szeptemberében Laskai elhunyt. Munkái sok irányú műveltségéről tanúskodnak. Tőle származnak a tíznyelvű Calepinus-szótár (Lyon, 1585) magyar szövegrészei. Irt üdvözlőverseket is. Következetesen ragaszkodott a Biblia tanításához, elutasította a skolasztikát. Munkái: Speculum exilii et indigentiae nostrae (Brassó, 1581); Theorematum de puro et expresso Dei verbo... a nonius societatis Judae monachis propositorum examen et refutatio. (Genf, 1584); Pigmentum originis sectae Jesuiticae. (Genf, 1584); De homine magnó illő in rerum natura miraculo et partibus ejus essentialibus. (Vittenberga, 1585). - PALLAS XI. 1895, 361; KENYERES II. 1969, 32; ZOVÁNYI 1977/a, 363-364; LÁBADI 2000, 286-288; MARKÓ IV. 2002, 97-98. SZABÓ 2017,184-185.

25 Idézi: BENDA 1991, 209.

26 Hercegszőllősi Gáspár: Veresmarti Illés püspök fia. Tanulmányait Tolnán kezdte, Debrecenben folytatta, míg végül is mint Debrecen városának alumnusa 1589-ben Wittenbergbe ment az egyetemre. Hazatérte után előbb Debrecenben, ezt követően 1592-ben Tolnán lett rektor, majd 1593-tól laskói s végül ráckevei lellcész. 1607-ben az Alsó Duna melléki egyházkerület püspökének választották meg. Halálának időpontja ismeretien. - FÖLDVÁRY 1.1898, 58; KATHONA 1974,43; LÁBADI 2000,288-289.; SZABÓ 2017,152.

448