Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

Máté10, Eszéki Zigerius Imre11, Tövisi Mátyás12, Thúri Farkas Pál13, Decsi Gáspár14, Tolnai Fabricius Bálint15 s a többi.

1548-ban már Tolna városának fele a reformáció tanait vallja magáénak. Hirtelen gyorsasággal foglalták el először a kápolnát, majd a nagy templom felét, nem sokkal utána az egészet a protestáns hitet vallók. Természetesen itt is, mint a legtöbb helyen a reformáció evangélikus-lutheri tanításokra épülő iránya volt jellemző. Csak később vették át a kálvini - valójában református hitelveket. A 16. században Skaricza Máté szerint: „A legnagyobb (protestáns) egyház egészen a Fekete-tengerig” a tolnai.16

Hans Dernschwam17, aki esküdt ellensége volt a római katolikus egyháznak és - nem kritikát10 Skaricza Máté (1544, Ráckeve - 1591. március 21.): reformátor. Apai ágon horvát, anyai ágon ráckevei magyar családból származott. Ráckevén, Padovában, Genfben, Wittenbergben tanult, s Angliában is megfordult. 1563-ban Szegedi Kis István ajánlásával egy esztendeig pesti tanító, 1564-ben ráckevei segédtanár Szebeni János mellett, innen két év múlva Kolozsvárra ment tanulmányai folytatására, tanítója Károlyi Péter volt. Egy év után Szegedi Kis István visszahívta Nagyváradról, magával hozta Kaplonyi A. Tamást, akivel később együtt utazott Padovába. 1567-ben fél évre jászberényi, 1568 elején pedig ismét a ráckevei tanítóságot vállalta el. 1569 áprilisában külföldre indult Szegedi Kis István és néhány módosabb ráckevei polgár támogatásával. A padovai egyetemen tanult, majd bejárta Itáliát: 1570-ben hat hónapot töltött Genfben, rendszeresen találkozott Théodore de Béze-zel, aki Kálvin jeltelen sírját is megmutatta neki. Zürichben Heinrich Buliingernél vendégeskedett, majd a bázeli egyetemre távozott, Martin Bucer vejénél lakott. 1572-ben tért vissza szülőföldjére, ahol lelkésszé választották. Jelen volt a hercegszőllősi zsinaton, melynek kánonjai kiadásáról ő gondoskodott. 1588-ban hitvitát folytatott Pécsett az unitárius Válaszúti Györggyel. Nagy érdemeket szerzett Szegedi Kis István hátrahagyott műveinek sajtó alá rendezésével, kiadásával és a szerző életrajzával. - BŐD 1766, 241; PALLAS XV. 1897, 24; HEREPEI 1936, 17-20; MÉSZÁROS 1972,307-314; KATHONA 1974,83-84; ZOVÁNYI 1977/a, 547; MARKÓ V. 2004,1188; SZABÓ 2017, 221-222.

11 Eszéki (Zigerius) Imre: reformátor. Eszéken született, állítólag illír származású volt, ki a tolnai tanítóságból 1544 decemberében ment a wittenbergi egyetemre, ahol nem egészen egy évet töltött. Visszatérve, két hétig Tolnán, másfél hónapig Kálmáncsehiben, 1545 végétől vagy 1546 elejétől pedig Vörösmarton hirdette az evangéliumi tanokat. 1548 őszén tolnai lelkész lett, s ott mintegy hét hónap múltán, 1549 tavaszán magasabb rendű iskolát állított fel. További sorsáról nincsenek adatok, de valószínűleg 1553-ig tartott itt a működése. Tolnai tiszttársának, Tövisi Mátyásnak a Kolozsváron 1551-ben kiadott „A Jézus Sirah könyve magyar nyelven” című görögből magyarra fordításában munkatársa volt. 1553 táján hunyhatott el. - KATHONA 1974, 36; LÁBADI2000, 258-260; ŐZE 2005,113.

12 Tövisi (Mucejus) Mátyás: reformátor. Erdélyből származott. Protestáns lelkész Tolnán, ki ebbeli működését megszakítva, külföldre is ellátogatott, s 1548. október 9-én egyetemi hallgató lett Wittenbergben. Egy év múlva visszatért Tolnára, hivatalába, de állítólag 1551-ben meghalt. Egy Tövisi Mátyás azonban 1554-ben jelen volt az óvári zsinaton. - KATHONA 1974, 36; ZOVÁNYI 1977/a, 657; ŐZE 2005, 112.

13 Thúri Farkas Pál (Mezőtúr? - 1571. december 1, Abaújszántó): reformátor, tanító, egyházi író, költő. Szülővárosában tanult és talán tanított is, majd 1555-től a wittenbergi egyetemre járt, a magyar coetus alapító tagja volt. 1557-től Tolnán, 1558-tól pedig Sárospatakon tanító, 1560-61-ben Sajószentpéteren prédikátor volt. 1563-ban mint a helvét irány egyik kezdeményezőjét evangélikus földesura, Perényi Gábor Wittenbergbe és Lipcsébe küldte teológusok véleményét kérni. A kedvezőtlen válasz és a füzéri hitvita (1564) után elmenekült, Biharon lett lelkész. Részt vett az erdélyi antitrinitáriusok elleni küzdelemben. 1569-ben Abaújszántón ő volt az első pap, az itteni templomban temették el. A török hódoltság egyházi viszonyairól szóló latin levelét Johannes Bocatius (1613) és Szenei Molnár Albert (1616) adta ki. Híres latin disztichonja Kálvin Institutiójáról. - BŐD 1766, 303; KATHONA 1974, 39; ZOVÁNYI 1977/a, 636; MARKÓ VI. 2007, 729; SZABÓ 2017, 266-267; THÚRI FARKAS PÁL 2018.

14 Decsi Gáspár (Decs,? - Tolna, 1597. szeptember 21): reformátor, református esperes, egyházi író, énekszerző. Először Tolnán tanult Dombrói (Dombi) Péter rektorsága idején, majd Kolozsvárott Szikszai Balázs tanítványa és 1566. május 20-tól Wittenbergben. Hazatérve Decsen, majd 1575-től Tolnán lelkész egészen 1597-ig, haláláig, esperes. Részt vett 1576-ban a hercegszőllősi zsinaton. Tudományos híréért és irodalmi működéséért nagyra becsülték; de a kockáztató síkraszállás nem tartozott tulajdonságai közé. Már 1573-ban köszvénnyel mentegetőzve vonult el az őt meglátogató Gerlach elöl s káplánját küldte a tudós lutheránus pap fogadására. 1588-ban a pécsi disputa alkalmával a fenyegető mozgalmak láttára, jónak látta félre vonulni a küzdelem elől és a hercegszőllősi zsinatra hivatkozva, megtiltotta híveinek, hogy a pécsiekkel érintkezzenek. Kevéssel ezután meghalt. Előszóval látta el Veresmarti Illésnek az antitrinitáriusok ellen írott művét, írt latin nyelvű elégiákat is. - PALLAS V. 1893,107; KATHONA 1974,41; ZOVÁNYI 1977/a, 144-145; SZABÓ 2017, 128-129.

15 Tolnai Fabricius Bálint: tanár és prédikátor. Tolnán született és itt is tanult. Majd Kolozsvárra került iskolába 1565-ben, a wittenbergi egyetemre 1573. június 15-én iratkozott be. Onnan hazatérve, 1575 novemberétől rektor szülővárosában, Tolnán. 1578- tól lelkész Decsen, majd valahol az alsóbaranyai egyházmegyében, ahol 1589-től esperesi hivatalt is betölt. Korának legkiválóbb hebraistája volt, kit maguk a zsidók is született zsidónak véltek. A Szent János látásának 12 részből való éneke című műve 1579-ben jelent meg. A biblikus történetet 18 levélben közölte. Nevét egy alkalmi oktató-mulattató ének őrizte meg. A kor divatja szerint különböző családi jeles események alkalmából tréfás hangú, ugyanakkor oktató szándékú mulattató éneket szereztek a költők, ezt a gyakorlatot követte ő is. Kálmáncsai Péter „házasságának tisztösségére” is írt éneket História de maribus in convivo (A társaságbeli helyes viselkedésről) címmel. Ez a magyar nyelven írt szöveg nem más, mint alkalmi vers, afféle viselkedési kódex. - KATHONA 1974, 41; ZOVÁNYI 1977/a, 645; LÁBADI 2000, 280-284; TÖTTŐS 2007, 7-39.

16 KATHONA 1974, 122.

17 Hans Dernschwam (Most (Brüx), Cseh Királyság, 1594 - 1568/69): a Fuggerek szolgálatában álló kereskedő volt. Tekintélyes és gazdag patrícius családba született. Már 13 évesen, 1507-ben bölcseletet tanult Bécsben, majd később Lipcsébe ment, és ott fejezte be 1510-ben baccalaureusként alapfokú tanulmányait. Valamikor 1513 körül Rómában tartózkodott. Itt Tauriusszal kötött barátsága Bakócz Tamás környezetébe sodorta. Vele jött Magyarországra már 1514-ben, és Budán állt az itáliai humanista Girolamo Balbi

446