Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

tek. A török miatt azonban egyrészt a papok és a földesurak is elmenekültek. így alakult ki, hogy a dunántúli mezővárosokat, annak bíráit, vezetőségét és polgárságát egy-egy prédikátor nyerte meg a hitújításnak. A mezővárosi reformációhoz csatlakozott e területen Ráckeve, Simontornya, Tolna, Mohács, Hercegszöllős, Laskó, Vörösmart és más települések is, persze olykor heves küzdelmek árán, máskor meglepően gyorsan.

A Duna mente - közte a Sárköz lakossága is - a magyar területek közül az elsők között tért át a protestáns vallásra - ahogy Földváry László a Dunamelléki Református Egyházkerület historikusa írta: „A magyarföldi reformációnak kiindulási pontja az alsó-dunamellékén volt’.’6 Már az 1540-es években terjed itt a reformáció és Tolna mezővárosa válik a hódoltsági területek egyik szellemi központjává. Itt már a 16. században protestáns iskola működik, külföldet megjárt, művelt tanárokkal, kik közvetlen kapcsolatban álltak a hitújítókkal7: Sztárai Mihály8, Szegedi Kiss István9, Skaricza

6 FÖLDVÁRY I. 1898. 102.

7 ZSINDELY 1967, 39-56; KATHONA 1967,120-121.

8 Sztárai Mihály (? - 1575, Pápa): reformátor, evangélikus lelkész, énekszerző, a 16. századi magyar irodalom jelentős alakja. Drávasz- tárán született, az 1500-as évek legelején, 1510 körül. Sem iskoláiról, sem ifjúságáról nem tudunk semmit. Első, biztos adat az életéről, hogy Siklóson volt iskolamester, 1542-től az ifjú Perényi Ferenc nevelője. Tehát nem szerzetes, nem pap, hanem úgynevezett „deák értelmiségi” volt. 1543-ba járt Padovában a fiatal Perényi kísérőjeként, ekkor látogatta itt az egyetemet. 1544 tavaszától Laskón már a reformáció híveként működött és hét év alatt Baranyában és Szlavóniában 120 protestáns egyházat alapított, melyek számára 1553-ban a szuperintendensi hivatalt is megszervezte, amit természetesen ö maga foglalt el. Ugyanebben évben tolnai pap lett; 1554-ben Szegedi Kis Istvánnak volt kénytelen átengedni a baranyai püspökséget, ő pedig Tolna megyében és talán Baranya északi részében levő egyházak kormányzását folytatta, míg 1558-ban visszament lelkésznek Laskóra. 1563 nyarán érkezett Gyulára prédikátornak. 1564 és 1567 között Sárospatakon dolgozott. 1567 végén vagy 1568 elején került Pápára, itt is halt meg 1575 elején. A magyar nyelvű irodalom művelésével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mint énekköltő elkészítette 16 zsoltár verses parafrázisát, s írt még 5 éneket is. Ismerjük hat históriás énekét. - BŐD 1766,282-283; PALLAS XV. 1897, 832; KENYERES 1969, 802; KATHONA 1974, 37; ZOVÁNYI 1977/a, 616-617; BOTTÁ 1989, 150-154; LÁBADI2000,188-239; MARKÓ VI. 2007, 525; KEVEHÁZI2005,158.

9 Szegedi Kis István (1505-1572, Ráckeve): magyar református teológus, költő. A szegedi ferences iskolából indult, Gyulán, illetve Lippán járt iskolába, 1535-től Bécsben, illetve Krakkóban tanult, majd 1543-tól Wittenbergben, Csanádon és Gyulán tanított. Ezt követően 1546-ban Ceglédre került, itt nősült meg, 1548-ban. 1551-ben már Mezőtúron, majd Békésen lakott. Temesváron is megfordult. 1552-től Tolnán, majd Laskón és Kálmáncsehiben irányítója a Dél-Dunántúl protestánsainak. 1554-ben a baranyai kerület szuperintendense lett. 1561-1563 között török fogságot szenvedett. 1563-tól Ráckevén élt. Európai jelentőségű teológiai munkájában, a Loci communesben idéz Bunaventúrától, amely a ferences iskoláztatásának emléke. Magyar nyelven csak négy egyházi éneket szerzett. - BŐD 1766, 254-257; PALLAS XV 1897, 507-508; BUCSAY 1972, 375-376; KATHONA 1974, 36; KATHONA 1976/a, 292-295; ZOVÁNYI 1977/a, 583-584; LÁBADI 2000,239-249; ŐZE 2005,112; MARKÓ VI. 2007, 237.

445