Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

malmot az uradalom. Kérését méltányolva a tisztség, csupán 180 pozsonyi mérő gabona évi bérért, melyből 60 mérő volt a búza, 60 mérő a kétszeres és 60 mérő a szemes kukorica, ismét a molnár kezelésébe került a malom. (MNL FML BÚI 5. d. 6/14. Leve­lezőkönyv, 1864.) A következő évben, amikor a már többször bizonyított fnyéki malombérlő a malom után járó bér leszállításáért („ leengedéséért”) az uradalomhoz folyamodott (MNL FML BÚI 5. d. 6/15. Levelezőkönyv. 1865. nov. 9.), még lejjebb szállította a kialkudott bért a herceg rábólintására az uradalom. így az évi bér 120 mérőre változott. (MNL FML BÚI 5. d. 6/15. Levelezőkönyv, 1865.) Feltételezzük, hogy a fnyékiek azon kérése mögött, hogy a Tita-patakra, az uradalmi malom mellett, egy másik malmot is építhessenek, az ambiciózus és talpraesett, s a falujában nagy tekintéllyel rendelkező Magyar István törekvése húzódhatott meg. (MNL FML BÚI 9. d. 8. Farkas I. a főkormánynak. 1862. szept. 13.) Ő volt ugyanis az, aki évtizedekkel azelőtt (1834-1837 között), amikor három évre kibérelte a helyi vízimalmot, már kérelemmel fordult az uradalomhoz, hogy „házában egy száraz malmot épít­hessen”. Éppen azelőtt néhány hónappal, hogy lejárt volna három éves malombérleti szerződése. Akkor elutasították ezt a kérését, s hosszas fontolgatás után az a „könyörgése” sem talált meghallgatásra az uradalomnál, hogy a nyéki malmot a következő három évre, immár árverésen kívül, ismét adják ki neki árendába. A jószágigazgató, nyilván Batthyány herceggel egyetértésben, ahhoz a feltételhez kötötte a bérlet meghosszabbítását, hogy az „árendás molnár" a bérletért cserébe adjon évenként 80 mérő búzát és 160 mérő kétszerest. Ezt a kikötést Magyar akkor nem volt hajlandó vállalni, s így valószínűleg nem is kapta meg a malom bérleti jogát. (MNL FML BÚI 19. d. 4. Sényi Fnyéknek. 1837. márc. 11. és 1837. ápr. 21.) A fnyékiek malom építési kérelmét egyébként a főkormány azzal utasította el, hogy „ezen malom épittése egyedül csak az uradalom kárával történhetnék'.' Ugyanis, mivel a patak esése rendkívül csekély, „ha a’ malmot az urad[almi], malmon felül épittik úgy a’ Horhi réteken önté el a víz, ha alól épittik úgy a' vize felfelé tolatván az eset csekélysége végett az uradalmi malom nem járhatnék.” Megbízható, hiteles források híján nem tudjuk megállapítani, hogy az idős gazdaember 1864 után is megszerezte-e újból további három évre a malom bérleti jogát. Feltételezzük azonban, hogy az uradalom kancelláriája újabb három évre megkötötte vele, mint kipróbált hűségű, ,,a’ molnár mesterségét értő” és jól gazdálkodó „árendás molnárral” a haszonbérleti szerződést. Rendelkezésünkre áll egy uradalmi utasítás ebből az időből. Az 1862 aug.-ában keltezett dokumentum kötelező jelleggel előírta a harmadik negyedévre esedékes malombér gabona „bérlő általi megváltatását'.' E szerint a búzának mérőjét 4 forint 12 krajcárért, a rozsét 2 forint 82 krajcárért, a szemes kukoricáét pedig 2 forint 92 krajcárért kellett megváltania a bérlőnek - feltehetően Magyar Istvánnak - osztrák értékű pénzben. A fnyéki malom bérleti díja ekkor egy negyed évre 17 pozsonyi mérő búza, 17 mérő kétszeres és 17 mérő szemes kukorica volt. Megváltásuk teljes összege 167 forint 62 krajcárt tett ki. (MNL FML BÚI 11. d. 9/2. Hg. Batthyány Fülöp utasítása a tisztségnek. 1862. aug. 18.) A Magyar család, s főként Magyar István, az egykori, több ízben is megválasztott községi bíró, már jó hírnevet szerzett és nagy tekintélyt vívott ki magának az uradalom tisztjei körében. Ezen állításunkat azzal támasztjuk alá, hogy hg. Batthyány-Strattmann Fülöp halála (1870), s az uradalom felosztása után, jó másfél évtizeddel később, amikor hg. Montenuovo Alfréd a fnyéki vízimalmot el kívánta adni, csaknem sikerült a Magyar családnak végleg a malom birtokába jutnia. Ez idő tájt újra a család élvezte a vízimalom bérleti joga után járó jövedelem meghatározott részét. Ekkor krónikaírónk, a már javakorabeli János bérelte a malmot, s nem sokon múlott, hogy a jól jövedelmező malom végleg a család kezére jusson. Nem a pénz hiánya, sokkal inkább az ügyben akkor eljáró ref. tiszteletes, Varjas Gábor gyors helyzetfelismerése döntötte el, hogy 1879-ben viszonylag alacsony áron, 5200 forintért a ref. egyház tulajdoná­ba került a kétkerekű vízimalom. (RL A/l. i. Püspöki vizitációk ir. 1816-1890. Szász Károly vizitáció. IV/ 1. köt. A külső-somogyi egyházmegye egyházainak állapota 1887-ben. Fnyék, 275-276.) 204 Erre vonatkozóan két okmányt is találtunk Batthyány Fülöp hg. iratai között. Az első, máj. 6-án kelt, s a fnyéki gazdasági körtől származó feljegyzés arról ad hírt, hogy mivel a helység mellett „folyó patakotska szabályoztatván, a' mjegyei]. hatoság által meg­rendeltetvén e’ végett a malom fej meg épittés szükséges". A szerződést jóváhagyás végett a tisztség fölterjesztette a főkormánynak. A második, 1859. máj. 10-én keltezett bejegyzés már arról tudósít, hogy a fnyéki „2 kerekű vízi malom belszerkezetének 's a’ malom fej újra épittésének tárgyában kötött", máj. 6-i jelentését fölterjesztették, és a szerződés, jóváhagyás után, „vissza küldetik”. Tehát a herceg hozzájárult a malom felújításához. (MNL FML BÚI 5. d. 6/8. Levelezőkönyv, 1859.) 205 A szárd-francia-osztrák háborút lezáró zürichi békeszerződés (1859. nov. 10.) értelmében Ausztria kénytelen volt lemondani Lom­bardiáról III. Napóleon javára, aki - Savoyáért és Nizzáért cserébe - továbbadta azt a Szárd-Piemonti Királyságnak. 206 1859. jún. 4-én. 207 A háromnyomásos gazdálkodási rendszerben az ugar olyan szántóföldet jelent, amelyet valamely termény betakarítása után egy évre vetetlenül hagynak, vagyis pihentetnek és trágyáznak. 208 Hiányzott. 209 Megkeverte - az ugarszántás után ismét szántott, néhol úgy is mondták: megforgatta (a talajt). Keverőt szántani azt jelentette, hogy másodszor szántani, egyes helyeken úgy is mondták: forgatni v. forgatót szántani. (CZUCZOR-FOGARASI 1865, III. 649. h.; IV. (1867) 285. h.) Aratás után, amikor már fölverte a gaz a talajt, újra könnyebben leszántották részben gyomtalanítás végett, részben pedig porhanyítás céljából. Ez a második szántás volt a keverőszántás vagy forgatás. (ORTUTAY 1981, IV. 554-556.) 210 A fnyéki r. k. plébánia halotti akve szerint 1859. okt. 14-én hunyt el Bankó István. A rovatban, amely arról tájékoztat, hogy az el­hunyt „Részesült e a’Haldoklók szentségeiben?’, a latin nyelvű bejegyzésből megtudhatjuk, hogy nem részesült egyházi temetésben, mivel megtagadta a szentségek fölvételét, noha a pap háromszor is fölkereste. 211 Az Ormánságban és Göcsejben elvádolni azt is jelenti, hogy: elvállalni. (CZUCZOR-FOGARASI 1874, VI. 724. h.) 212 Széna - az első kaszálású, szárítással tartósított réti fű, a haszonállatok fontos téli takarmánya 213 Sarjú - a második kaszálású rétek termésének a neve 214 Módi (ném. Mode) - divat. Az 1850-es és 1860-as évek fordulóján kibontakozó nemzeti divatmozgalomról, a magyaros öltözet elterjedéséről, a korszakkal foglalkozó szinte valamennyi emlékirat és napló szerzője megemlékezik. A társadalom minden réte­gében megerősödött ekkor a magyar szellem, ami a nemzeti viselet általánossá válásában öltött testet. (LUKÁCS 2008, 52-56.) A kortárs Vajda János is fölfigyelt erre, a magyar hölgyek számára szerkesztett „Nővilágj’ című divatlap hasábjain. Tárcájában így ír az „utolérhetetlen nemes pompájú, célszerű, és minden tekintetben remek” magyar viselet föltámadt divatjáról: „Tény, hogy a magyar ruha, mely ezelőtt évtizedekkel, sőt igazabban szólva, egy század óta inkább csak ünnepélyes alkalmak diszöltözete volt, most valóban közéleti divattá kezd válni’.' (VAJDA 1979, 224-228.; vö. SZABAD 1967, 40.) Kevésbé költőien fogalmaz ugyan visz- szaemlékezéseiben Bezerédj Antal, de a lényegről, az évtizednyi aléltságából fölébredő és magára találó nemzet újjáéledéséről, a megerősödő nemzettudat egyik jelképének, a magyar ruhának általánossá válásáról ő sem feledkezik meg beszámolni, az 1860-as év eseményeiről írván. „Daczolva az elnyomatással, a magyar nemzetiség tettleg mutatja még létezését; a magyar szó és magyar 556

Next

/
Oldalképek
Tartalom