Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
A reformáció, vagyis a Luther fellépésével (1517) induló mozgalom az egyházreformnak az a változata, amely a későközépkori törekvésekkel összhangban az egyház megújulását tűzte ki célul, ám nem elégedett meg a zsinatok által igényelt erkölcsi, egyházfegyelmi és spirituális reformmal, hanem a humanista szövegkritika alapján - elvetve a középkori teológia eredményeit - a hitrendszernek, a doktrínának a revízióját is igényelte (katolikus szempontból ez „hitújítás"). Ezért a mozgalom meghatározó alakjai nem is a korábbi zsinati határozatokban szereplő reformatio szóval jelölték szándékukat, hanem az „evangélium hirdetése és követése” programjában foglalták össze azt. Később mégis a reformáció kifejezés terjedt el e mozgalomra, mely mint lelki-szellemi ébredés, társadalmi folyamatként teljesedett ki, nem pedig egyik napról a másikra ható viharos, gyors átalakulásként állt elő. Nem üres, vallástalan közegbe érkezett, hanem ellenkezőleg, vallásos megújulást óhajtó társadalomba, azaz létezett sajátosan magyarországi katolikus reform. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a reformáció németországi kiindulása a kezdetekben befolyásolta annak németországi megítélését. A katolikus reformot az alsópapság egyes tagjai mellett ferencesek képviselték a legkövetkezetesebben. Az újszerű írásmagyarázat, az egyházi hierarchia és a szentszék kritikája karöltve bontakozott ki a ferencesek között, már Luther fellépése előtt. Mindezt szociális érzékenység és társadalombírálat egészítette ki. Ennek a folyamatnak adott lökést a Németországból indult ébredés s lett a reformból reformáció. Mohács előtt ez az ötvöződés még nem jöhetett létre, mert az általános németellenes légkörben a lutheri reformáció az amúgy is gyűlölt német befolyás erősítőjének tűnt fel, amit a haza megrontójának tartottak. A mohácsi tragédia és következményei vezették később a magyarságot a reformáció üzenetének elfogulatlan meghallgatásához. Mohács után szórványosan megjelentek a magyar diákok Wittenbergben, majd a harmincas évek elejétől egyre nagyobb számban keresték fel a reformáció szülővárosát, főként a mezővárosokból származó diákok, a Dél-Du- nántúlról Baranyából és Tolnából is (Ozora, Tolna, Kálmáncsa, Laskó, Vörösmart, Siklósj.Többek között Ozorai Imre, Baranyai János, Kopácsi István, Harsányi István, Szigeti (Zigerius) Imre, Bog- dásai András, Karancsi Pap Gábor, Siklósi Csóka Illés, Laskói Cruciger István, Eszéki István és még sorolhatnánk a neveket.296 Ebben az évtizedben megjelentek a reformáció szellemében fogant első művek is magyar reformátorok tollából (Ozorai Imre), iskolákban a hitújítás jegyében tanítottak (Szegedi Kis István, Sztárai Mihály). Az irodalom és reformáció történetileg akkor találkozott, amikor a reformátorok felismerték, hogy az írni-olvasni tudó emberhez könnyebb eljuttatni tanításaikat. Ugyanakkor a reformátorok a műveletlenségben a bűn, a babona és a hiszékenység forrását is látták. Ebből a felismerésből táplálkozott az a reformátori iskolaalapítási láz Európa-szerte lendületet adott az anyanyelvi kultúra, ezen belül az irodalom művelésének is. Ezeket a célokat szolgálta a gimnáziumi (középszintű) iskoláztatás céljából létrejött vörösmarti és tolnai iskola is. A 16. század lelkésznévsorai arról tanúskodnak, hogy a protestáns lelkészek, mintegy 60 %-a környékünkön is mezővárosi eredetű volt, legalábbis erre utaló nevet viselt. Az önállósodó mezővárosi közösségeknek az önigazgatásra, azon belül a szabad papválasztásra való törekvése támaszt nyert az olyan alapvető protestáns tanításban, mint az egyetemes papság elve, amely megszüntette a klerikusokra és laikusokra osztott egyházat, s felértékelte a polgári közösségnek, mint gyülekezetnek a szerepét. Hasonlóan érvényesült a két szín alatti úrvacsora gyakorlása is. A mezővárosok (például Tolna) reformációjáról azért is tudunk többet, mert előnyösebb anyagi lehetőségeik révén ők adtak helyet a reformátoroknak, akiknek nevét irodalmi tevékenységük megőrizte, s ennek kapcsán maradt fenn egy-egy mezőváros emlékezete is. Másrészt, feltehetően fejlettebb önkormányzatiságuk következtében, nagyobb gondot fordítottak a mezővárosi élet dokumentálására a falvaknál. Harmadszor pedig tagadhatatlanul törekedtek a színvonalasabb egyházi élet - azon belül az iskolázás - biztosítására. így a reformáció regionális központjai azok a mezővárosok lettek, amelyek a 296 FÖLDVÁRY1.1898, 35-42. 494
