Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
lanul ugyan - erősen szimpatizált a lutheri tanításokkal, 1555. évi hazautazása során megkülönböztetett figyelmet szentelt a magyarországi hódoltság vallási viszonyainak. Míg a Dunán lefelé utaztában 1553-ban beérte néhány felületes külső benyomás rögzítésével, két esztendő múlva annál jobban figyelt a Szerémség és a dunántúli Dunamellék népéletére. Eszéknél átkelve a Dráván (július 30.) első állomás helye az alsó-baranyai Laskó - őszerinte falu, valójában mezőváros - volt, amelynek kizárólag magyar lakossága két szín alatt vette magához az oltáriszentséget. A július 31-én érintett Babarc lakossága alighanem megmaradt katolikusnak, hiszen - ez a nap az évben szerdára esett- áthaladásukkor éppen búcsújárás folyt ott. Lutheránusok voltak viszont a bátaszéki magyarok, akiknek erkölcseit mindazonáltal a törökökénél is durvábbnak találta. Szelídebb erkölcsűek lehettek az úgyszintén lutheránus tolnaiak. Dunaföldvárott csupán a törökök által némileg megerősített- egykori bencés - kolostorról és templomról esik szó a magyar lakosság vallási hovatartozásáról nem. Azt írja „Laskón művelt evangélikus lelkészre találtunk” Szegedi Kis Istvánról írta, valamikor 1554 folyamán távozott a tolnai rektorságból a laskói lelkészségbe, mintegy megörökölte tolnai elöljárója, Sztárai Mihály egykori szolgálati helyét.18 A reformáció terjedésének első szakasza Magyarországon körülbelül 1521-től az 1540-es évek végéig tartott. Ez a befogadás időszaka volt. A reformáció még nem szakadt el a római katolikus egyháztól, mind a lutheri tanításokat, mind azok cáfolatait elsősorban katolikus egyháziak, szerzetesek és világi papok hirdették. A legelső név szerint ismert reformátorok között a budai Johann Kresling19 plébánost, az idegenből jött és később Luther mellett működő Conrad Cordatus20 udvari papot, Ozorai Imrét21, aki az első lutheri szellemű magyar könyvet írta, Dévai Bíró Mátyás22 volt szolgálatába, annak titkáraként. Részt vett az 1515-ös pozsonyi kongresszuson, azaz a lengyel-magyar királytalálkozón. Később Thurzó György mellett tevékenykedett, 1517-ben Besztercebányára költözött. Turzó Elek a nagybányai pénzverő élére helyezte, majd 1520-ban Budára vitte. Fugger Antal (1493-1560) szolgálatába 1525-ben állt, ennek köszönhetően elsősorban a bányászattal és a színesfém-kereskedelemmel foglalkozott. 1525-ben a Fugger-Thurzó társaság pénztárosa volt. Az erdélyi sókamarák vezetője lett (1528-1529). 1529 és 1549 között Besztercebányán élt és a Fugger-vállalatot vezette. 1553-ban a Verancsics Antal vezette követséggel Konstantinápolyba és Ankarán át a szultán kisázsiai székhelyére, Amasyiába ment, ahonnan 1555-ben tért vissza. Szenvedélyes humanista volt, könyvtárat gyűjtött, ex librisét maga Dürer készítette. - ÉLET 2016. 18 SZAKÁLY 1995, 98-99. 19 Johann Kresling (Buda,? - Selmecbánya, 1549 eleje): magyarországi reformátor. A bécsi egyetemre 1509-ben iratkozott be és 1515-ben magisteri fokozatot szerzett ott. 1523-ban Körmöcbányán, 1524-ben Budán kapott lelkészi állást. Innen 1525 elején kirándult a bányavárosokba a reformáció elveit hirdetni, amiért fogságot szenvedett, melyből csak 1526 elején szabadult ki. Rövidesen ismét Körmöcbányán lett lelkész, ahonnan pár év múltán Jágerndorfba (Szilézia) távozott. 1536-ban vagy 1537-ben visszatért Magyarországra s ekkor Korponán, 1541 nyarán Selmecbányán foglalta el a plébánosi állást. Még római katolikus korában írt egy Oratiót György bécsi püspökhöz intézve (Bécs, 1515). - ZOVÁNYI 1977/a, 351. 20 Conrad Cordatus (Weissenkirchen, Ausztria, 1480 - Stendal, 1546. április 6. előtt): hittudós, protestáns lelkész. Szegény huszita parasztcsalád sarja, Bécsben tanult, 1505-ben pappá szentelték. Innen Ferrarába ment, ahol licenciátus lett, azután Rómába, majd Budára került, itt 1510-ben 200 arannyal javadalmazott állást kapott. Magyarországon a reformáció legelső terjesztői közé tartozott, s ebben az időben körmöd pap volt. 1523-ban II. Lajos magyar király feleségének, Máriának az udvari papja. 1524. május 9-én Wittenbergben beiratkozott az egyetemre, de nagyon kevés időt töltött ott, mivel visszatért Budára. 1524-ben Felső-Magyar- országon, főleg Körmöcbányán, Besztercebányán és Zólyomban Kresling Jánossal a budai Szent György templom plébánosával a reformáció szellemében prédikáltak. A besztercebányai plébános feljelentette őket Szálkái László prímásnál, aki 1525 tavaszán börtönbe záratta őket és csak 1526 elején szabadultak. Cordatus ekkor elhagyta Magyarországot és Wittenbergbe ment, ahonnan Melanchton még az év közepén Nürnbergbe küldte gimnáziumi tanárnak. Ez év őszén meghívták Liegnitzbe a frissen alapított egyetemre tanítani. A következő esztendő tavaszán ismét Magyarországon volt. Innen Wittenbergbe, majd Zwickauba távozott, ahol második lelkésszé választották. 1539-ben a teológia doktora lett és ekkor hívta meg Luther a brandenburgi reformáció terjesztéséhez segítségül. Később stendali szuperintendens lett. - PALLAS IV. 1893, 516. 21 Ozorai Imre (Ozora, 1500/1510 körül - 1550 előtt): lutheránus lelkész, protestáns egyházi író, az első magyar reformátorok egyike, a református vallásos értekező próza egyik első képviselője. Római katolikus papnak készült, de a reformáció hívévé szegődött. 1530-tól a krakkói, 1531-től a wittenbergi egyetemen tanult. Hazatérése után a Ladányi, Massay és Drágffy család védelme alatt Békésen és Körösladányban protestáns lelkész, de Békés, Bihar és Zaránd megye más településein is buzgón hirdette Luther tanait. Munkája: De Christo et ejus Ecclesia item de Antichristo eiusque Ecclesia. Krakkó, 1535. Csak négy példánya ismert, melyek mindegyike csonka; címlevele egyiknek sincs meg és így valódi címe már nem határozható meg. A könyv teljesen magyar nyelvű, latin címe a szöveg kezdete fölé nyomott feliratból származik. Újabb kiadásai: 1596, majd: Ozorai Imre vitairata. Nemeskürty István tanulmányával. Budapest. 1961. - PALLAS XII. 1893, 189; FÖLDVÁRY I. 1898, 35; KENYERES II. 1969, 331; ZOVÁNYI 1977/a, 447; ÖZE 2005, 11; DEBRECENI EMBER 2009, 729. 22 Dévai Bíró Mátyás (Déva, 1500 körül - Debrecen, 1545 első fele): reformátor. Budán tanult, ahonnan az 1523-24. tanév téli felében a krakkói egyetemre ment. Innen 1526-ban hazatért és ferences szerzetes lett, a következő esztendőben udvari papságot viselt Tömöri Pál érseknél. Ismét külföldre tartott, és 1529. december 3-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre. Hazatérte után, 447
