Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

67 Gratia (grácia) (lat.) - kegy, kegyelem. 68 Búcsú (templombúcsú, nagybúcsú, torkosbúcsú) - a templom címének vagy védőszentjének ünnepe. A templomi búcsú napján hazánkban régen vendégségeket tartottak, amelyre a rokonokat és a jó barátokat is meghívták. Ezután következett a bőséges ebéd. Ebéd után a fiatalok másnap reggelig tartó bált is rendeztek. A búcsúvásár a templom ünnepén megtartott kirakodó- és állatvásár volt. (ORTUTAY 1977,1. 378.; vö. DIÓS 1993-2014, XIII. (2008) 828.) 69 Mohar (muhar, olasz köles) - takarmánynövény, kiveszőben levő gabonafajta. 70 Noha 1756-tól kezdve Fnyék katolikus közössége már a tkeszi plébániához tartozott, annak fiókegyházaként működött, a fnyéki hívek továbbra is előszeretettel jártak szentmisére a mezőkomáromi templomba. Ennek az volt az oka, hogy az út Tkeszibe még a szőlőhegyen át is 7 km, míg Mezőkomárom csak 4 km-nyire volt a falutól. A Sió-parton végig ennél valamivel rövidebb volt az út. Ezért volt különösen fontos a falu katolikus jobbágyai számára egy önálló plébánia létesítése. Ennek érdekében több ízben is kéréssel folyamodtak földesurukhoz, Batthyány herceghez, sikertelenül. Ezért kétségbeesésükben 1839-ben a pécsi püspökhöz for­dultak segítségét. Levelükben, melyet a falu elöljárói, tekintélyesebb katolikus képviselői között krónikánk írójának atyja, Magyar István, mint esküdt írt alá elsőként, a püspök közbenjárását kérték a hercegnél a helyi plébánia megteremtése érdekében. Alázatos folyamadásuk”-ban a folyamatos és közvetlen „isteni szolgálat” szükségességének hangsúlyozása mellett a kérvényezők kiemelték a tkeszi templomig vezető út nagy távolságát. „Toth-Keszinek távolsága okozza, hogy mivel csak negyedik vasárnapokon van helysé­günkben isteni szolgálat, mi a három hiányzó vasárnapokon, és többi Ünnepeken, nem Toth-Kesziben, mint Plébániánkban hanem Mező Komáromban igy tehát más Plébániában, és idegen Püspöki Megyében járunk isteni szolgálatra, a hol is az ottani szűk templo­mot mi fölöttébb - is meg töltvén, úgy szólván botránkoztato tolongást okoz megjelenésünk. (Fnyéki r. k. jobbágyok levele Scitovszky János pécsi püspökhöz. Fnyék, 1839. szept. 11. PEL I. a. 1. 934.) 71 Aug. 20. Szent István (1001-1038) ünnepe. 72 Hűsön. 73 Csatornában. A Balaton szabályozásával és a Sió csatornázási munkálataival függött össze ez a súlyos gond. A Sió-völgyben ugyanis a meglévő malomgátak duzzasztása következtében teljesen elmocsarasodott a folyó menti térség. Szinte járhatatlan mocsárvilág alakult ki, amelyen keresztül csak néhány helyen lehetett átjárni. Faluhidvég és Siójut mellett Ozorán volt akkoriban a Sió fölött átívelő híd. Ha viszont a Balaton vízállása nagyon lesüllyedt, a mocsárvilág kiszáradt, a malmok nem üzemelhettek és a Sió mentén húzódó sík területet, a völgyfenéket, áthatolhatatlan sűrű bozót nőtte be. (IHRIG 1973, 263.) 74 Az igen szűkszavú rendelkezés, amelyet, hg. Batthyány-Strattmann Fülöp utasításait követve, Antal Ignác enyingi tiszttartó másolt le és továbbított az érintett uradalmak gazdasági tisztjei felé, az átszervezés, pontosabban a korábban szétválasztott uradalmak újraegyesítésének okát nem indokolta meg. Csupán az áll a levélben, hogy „az Enyingi és E Nyéki birodalmak úgy mint az előtt ismét egy Urodalommá öszve foglalva, egy Tiszttartóság alá rendeltettnek”. Az önálló fnyéki tiszttartóságot megszüntették, az ottani gazdasági kör az enyingi tiszttartó felügyelete alá került, csupán számadó kasznár maradt a faluban. Az egyesült enyingi és fnyéki uradalmak élére, a korábban önállóságot élvező birtoktestek gazdasági vezetőit elmozdítva, új gazdatisztek kerültek. De csak már kipróbált hűségű és tapasztalt szakemberek kerültek a gazdasági igazgatás új tisztségeibe. Bizonyos értelemben egy új „vetésforgót” vezetett be az uradalom feje. Zsömböry István korábbi érdi tiszttartó az egyesített uradalmak élére, Enyingre került, helyébe az addigi fnyéki tiszttartót helyezte a herceg Érdre. Az enyingi uradalom volt tiszttartója, Antal Ignác az intai uradalom élére került. More László tiszttartó, aki addig az intai uradalom gazdasági vezetője volt, Németújvárra került tiszttartónak, a „nyugalomba tett" Szabó József helyére. Figyelemre méltó, hogy nem sokkal az után került az átszervezésre sor, hogy a korábban nagy becsben tartott gazdasági szakember, Mórocza Dániel prefektus, a későbbi jeles gazdasági szakíró (1792-1864), 1837. aug. elején saját kí­vánságára nyugalomba „tétetett". Hg. Batthyány-Strattmann anyagilag kellőképpen megbecsülte jó emberét. A korábban uradalmi ügyvédként, majd jószágkormányzóként foglalkoztatott Móroczának „nyug pénz gyanánt” évi ötszáz forint kifizetését rendelte el. Az ezüstpénzben neki utalt összeget az enyingi, fnyéki és érdi uradalmi pénztáraknak egyenlő részekre felosztva kellett állniuk. (MNL FML BÚI 10. d. 9/1. Hg. Batthyány Fülöp körlevele az enyingi, fnyéki és érdi urad. gazdasági tisztségeknek. 1837. aug. 11.) A korábbi prefektusi lakás megüresedvén, annak egy részét Farkas Imre enyingi ispán rendelkezésére bocsátották. (MNL FML BÚI 19. d. 4. Hg. Batthyány Fülöp utasítása az enyingi, fnyéki és érdi uradalmi gazdasági tisztségeknek. 1837. aug. 18. és 1837. ápr. 11.) 1834-1837 között volt tehát önálló prefektúra Fnyéken. Ekkor megszűnt, s ezután egységes uradalomként kezelik a birtoktesteket; 1837 után Enyingen is megszűnt a prefektúra. Nem volt már tovább szükség közvetítő tisztségre az uradalom élén álló tiszttartó és a főkormány között. 75 Prefektus (direktor) - jószágkormányzó, jószágigazgató; a nagybirtokkormányzat legfelsőbb szintű vezetője, a földesúr teljes jogú helyettese. 76 A helyi Tita-patak vizéből táplálkozó két kerekű, felülcsapó vízimalom - miként arról egy 1840-es évekből származó uradalomle­írásban értesülhetünk -, „1815—évben épitetett szilárd szerekbül cseréppel födve”', 5 öl hosszúságú és 3 öl szélességű építmény volt. (MNL FML BUI XIII/3.17. d. 20/2. Ügyvédi levelezés (1820-1843). Szép György uradalmi ügyvéd levelei. Uradalomleírás, 1841 kö­rül.) Egy 1842. augusztus 22-én, Enyingen keltezett részletes kimutatás szerint, amely Batthyány-Strattmann Fülöp herceg enyingi uradalmának fnyéki kerületében az új építkezésekre fordított költségek összegét tartalmazza, a fnyéki vízimalom építésének teljes költsége 1239 pengőforintra és 50 krajcárra rúgott, melyből a kőműves munka 611 forint 44 krajcárt, míg az ácsmunka 620 forintot tett ki. (MNL OL P 1322 Batthyány cs. levéltára. 16. t. Építészeti ir. (1838-1841) 140. d. 312.) 77 Licitatio (licitáció) (lat.) - árverés. 78 Árenda (lat.) - haszonbér. 79 Az élelmes, talpraesett, ugyanakkor becsületes és szavahihető malombérlőnek sikerült meggyőznie Sényi direktort és Mórocza Dániel prefektust, hogy „a’ mostoha időjárás , valamint a malomnak kevesebbé kedvező állapotja tekintetébül, mostani haszon­bére az utolsó árverés előtti szállíttatna le” (MNL FML BÚI 19. d. 4. Sényi Móroczának, 1835. márc. 31.; uo. hg. Batthyány Fülöp Móroczának, 1835. ápr. 24.; Mórocza a tisztségnek, 1835. ápr. 28.) A herceg „különös kegyelemből" elengedte Magyarnak a malom után járó, a múlt (1834) év Szent Mihály napjától kezdődő negyedévre fizetendő haszonbért. 80 A malom bérbe adását az uradalom részéről feltehetőleg néhány hónapig tartó (átmeneti) tanácstalanság előzte meg. A korábbi malombérlő molnárok ugyanis nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Nem voltak képesek a megszabott árendát időben kifizetni, így az uradalom bevétele jelentősen csökkent. 1833. máj. 24-én például az akkori haszonbérlő, „Csók György F. Nyéki Molnár Hátra lévőségé egy részének elengedéséért könyörög" A herceg hozzájárul az árendás 173 forint és 12 1/5 krajcár hátraléka 546

Next

/
Oldalképek
Tartalom