Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

jobbágyok körében bizonyos mértékben rendet kellett tartani, valamiféle sorrendet megállapítani, nehogy részrehajlással, elfogultsággal lehessen vádolni a falu bizalmából a bírói székbe ültetett, közbizalomnak örvendő módos gazdát, a település választott első emberét. Mivel e fontos beosztással járó teendők elintézése megannyi többletfeladatot, megterhelést és kockázatot rótt a hivatalt elvállaló falusi jelöltekre, érthető okokból nem szívesen vállalták el az egy évre szóló megbízatást.64 Magyar István azonban nem tartozott ezek közé: ő szívesen vállalta a faluközösség szolgálatát. A már idézett id. Kiss István szerint „egészférfi kora” szolgálatban telt. Községi bírónak több ízben is megválasztották; megbízható források által bizonyítottan 1826/27-ben, 1829/30-ban, 1855-ben és 1858-ban viselte e fontos tisztséget. Nem kizárt, hogy ennél több alkalommal is bizalmat kapott a falu népétől.65 Esküdti ténykedésére vonatkozóan 1833/34-ből és 1857-ből van hiteles adatunk. A községi iskola tanítója nyilvánvalóan jól ismerte Felsőnyék nagy tiszteletnek örvendő telkes gazdáját, hiszen több évtizedes ottani ténykedése során gyakran személyes munkakapcsolatba is került vele. Visszaemlékezése szerint olyan „vallásos, példás, jótevésre hajlandó, erélyes, igazságos [...]paraszt ember volt", kiváló tulajdonságokkal felvértezve, amilyenhez hasonló hosszú századok alatt talán csak egyszer emelkedik ki a nép közül. Úgy tudta, hogy soha egy rossz szót nem mondtak róla a falujában, nevét mindenki csak a legnagyobb tisztelettel emlegette.66 67 Följegyezték róla azt is, hogy a nagyobb építkezéseknél, a gyengébbek terheit enyhítendő, mint bíró vagy templomatya, a saját fogatát és cselédeit előre küldte a munkára, követendő példaként. így sikerült neki éveken át rendet és fegyelmet tartania Felsőnyéken. Feltehetőleg nem pusztán egyszerű közvetítője és végrehajtója volt a földesúri elvárásoknak, illetve rendelkezéseknek, hanem lelkesítője, segítője, igazi vezetője is a falu közösségének, amelyből vétetett. Miként egy kortárs egyházi író, Kovács Márk János (1782-1854), aki néptanító is volt egyben, találóan megfogalmazta, a község bírájának ,,e’ népnek mind anyagi, mind szellemi boldogulására Istennek egyik hivatalos eszközé”-nek szerepét kellett betöltenie. Hiszen „szép dolog e világon úgy élni, hogy fönt is, alant is megelégedjenek velünk. Ollyan szerencse ez, mellyre egész földi létünkben törekedni kell”61 Kovács tudós paptársa, Majer István (1813-1893), aki az egyszerű nép körében „István bácsidként vált ismertté, 40 pontban foglalta össze a „derék bíró” kötelmeit, a népnevelési szándék által vezéreltetve. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy „a bíró istenfélő, lelkiösméretes, jó erkölcsű emberbarát, de azért igazságos, rendszerető, emberséges, s egész magaviseletében becsületes elöljáró legyen’.’ „Az okos és lelkiösméretes,, bíró ugyanis idővel „a falut s magát boldoggá teheti’.’68 A mélyen vallásos Magyar István tudatosan törekedett is e számára vonzó, paraszttársai személyét illető megbecsülését megtiszteltetésnek tekintő szerep betöltésére.

64 NAGY 2002,116-119.

65 A bíróválasztásra az urbárium rendelkezése szerint, általában a katonai év kezdetével összhangban, minden év november 1-én került sor. Megbízható források hiányában nem tudunk arra választ adni, hogy vajon a községi bíró, ill. az elöljárók választása ettől eltérő időpontban, a sajátos helyi hagyományoknak megfelelően történt-e.

66 KRÍZA 1993,244. A tisztességben és becsületben megőszült, „jámbor tisztes öreg’ emlékét verses sírbeszédében, halotti búcsúztató énekében is fölelevenítette és az utókor számára is megörökítette id. Kiss István kántor. (KRIZA 1993,66.) Álljon itt a verses halotti beszéd két versszaka, emlékeztetőül:

„Mégis itt hagysz minket aki példánk valál,

Ki az erény utján végig megmaradtál,

Szolgálva Istennek s embereknek javán Hol s miben lehetett híven fáradoztál.

Erő és bölcseség voltak tulajdonid Becsület s igazság kisérte lépteid.

Mértékletességben töltvén napjaid Ezért nyúlt életed 90 évekig.”

67 KOVÁCS 1847, 15.

68 MAJER 1856-1857,1. 47-48.

516