Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
gált. Becsületes úton öregségére szép vagyont szerzett, s hagyott a fiára. A fia, István (1788-1877)59 magas, jól kifejlett, erőteljes ember volt, hatalmas fejjel. A falu lakosságának bizalmát élvezve több ízben is megválasztották községi bírónak, hegybírónak, árvaatyának (gyámnak), gondnoknak, esküdtnek, templomatyának. Nagyon értelmes, páratlan emlékezőtehetséggel bíró, feddhetetlen jellemű emberként ismerték. Kivételes emlékezőtehetsége annyira közismert volt a községben, hogy mind a helyi lakosság, mind az uradalmi gazdatisztek sok esetben fordultak hozzá kérdéseikkel, és rendszerint meg is fogadták tanácsait.60 Érdekes módon fia, aki évtizedeken keresztül közös háztartásban élt vele, szinte egyáltalán nem említi krónikájában köztiszteletnek és szeretetnek örvendő édesapját, annak hivatalbéli ténykedését és a falu lakosságának épülésére szolgáló áldozatkész fáradozásait. így elhallgatja azt is, hogy - noha a helyi katolikus templom egykori siralmas állapotáról és az újjáépítés körülményeiről részletesen megemlékezik - abban szülőatyjának milyen szerepe volt. Márpedig a néhai kántortanító emlékezete szerint Magyar István páratlan erélye, kitartása és szervezőkészsége tette lehetővé, hogy a község kis katolikus közösségének nagy örömére, Isten hajléka megújulhatott. Neki köszönhette a település katolikus része azt is, hogy a régi plébánia épülete (az egykori úgynevezett Cziráki-ház) mellé, az utca felőli oldalon téglakerítés került. Hivatali ténykedése alatt építették fel az iskolát és annak gazdasági épületét, a kántortanító pincéjét és annak udvarában a kutat.61 Magyar István hosszú élete során - miként erről már említés történt - többször viselt különböző tisztségeket a Tolna megyei településen. Legfontosabb ezek közül a falu önkormányzatának talán az egyik legfontosabb megnyilvánulási lehetősége, a községi bírói tisztség betöltése volt. A falu közösségének érdekében az önkormányzatiság keretein belül a falusi bírónak igen sokrétű feladatkörrel kellett megbirkóznia. Egyrészt a település lakosságának az érdekeit kellett képviselnie, másrészt pedig a királyi és egyházi hatalom által rábízott teendőket is el kellett látnia. A falu belső vezetőjeként tulajdonképpen az összekötő kapocs szerepét töltötte be az államigazgatás és a falu között, közvetítette az állami igényeket lefelé, s a falu közösségének igényeit, elvárásait fölfelé.62 Sokrétű közigazgatási, gazdasági és igazságszolgáltatási teendők ellátásával járt ez a felelősségteljes községi állás. A falu ügyes-bajos dolgaiban (lopás, károkozás, békéltetés, és a többi) folytatott bíráskodáson túl igen jelentős közigazgatási feladatoknak is meg kellett felelnie a beosztás viselőjének. Reá hárult a közösség nyugalmának védelme, a falu lakóinak személyi, erkölcsi és anyagi biztonságának megóvása, egy szóval a „rend” védelme,63 de az ő tevékenységi körébe tartozott a település javainak gondozása és megóvása (például utak, kutak, határmezsgyék megállapítása, gondozása, tisztán tartása) is. Váratlan, rendkívüli helyzetekben is meg kellett állnia a helyét, például árvíz esetén. Úgy is mondhatnánk, hogy akkor valóban „ember kellett a gátra”. A termelés és a gazdálkodás megszervezése, a gazdálkodással összefüggő összes feladat szintén a bíróra és segítőire, az esküdtekre hárult. A nyomásos gazdálkodás és a nyomáskényszer bevezetése igen sok gonddal járt. Nagy körültekintést igényelt a fordulókban művelt határ rendjének felügyelete, a nyomások beosztása, az egyes táblák művelés alá fogása, a szántandó földdarabok kijelölése, az ültetésre alkalmas parcellák évenkénti újraosztása, a pásztorok fogadása. A bírói feladatkört illető állami feladatok mellé járultak még a földesúr számára, jelesül Batthyány-Strattmann hercegnek teljesítendő kötelezettségek. A bírónak kellett eljárnia a földesúrnak járó pénz- és természetbeni szolgáltatások dolgában; egyénekre lebontva ő számította ki a tartozásokat, továbbá az igás és kézi robot kivetése is a feladatai közé tartozott. A közmunkákban, előfogatolásban, illetve katonaszállításban (forspont) érintett 59 Magyar István, Magyar János és Lakatos Katalin fia, 1788. jan. 5-én született, Fnyéken (6-án keresztelték). (Tkeszi r. k. akvek, 1788. MNL OL Mft. A 4953. d.) 1877. okt. 12-én halt meg, a 91. életévében. Felesége Horváth Anna volt (1789-1875. jún. 4.) “ BÁTOR [1948], 105. 61 Uo. 62 TÁRKÁNY SZŰCS 2003, 800. 63 Ifj. br. Wesselényi Miklós megállapítása a magyarországi falusi elöljárókról a maga korában meg nem jelenhetett, föltehetően 1847-ben született, s a tanuló ifjúságnak szánt honismertető munkájában. (Honismertetés /a hosszabb/ Magyarhon.) In: DÁVID 2013,174. 515
