Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
lan - ítélet ellen tiltakozó bátor paraszti vezetők iránt, és rosszallja „törvény nélküli" szenvedésüket. Mint általában a hasonló perek esetében, természetesen a felsőnyéki egykori jobbágyoknak sem volt sok esélyük hajdani földesurukkal szemben. Felsőnyék a reformkorban a mezőgazdaságilag kiváló adottságú települések közé tartozott. Az ország korabeli gazdasági állapotát alaposan föltérképező Fényes Elek lelkes szavakkal ecsetelte jó minőségű, gazdagon termő földjének páratlan adottságait. Lelki szemeink előtt szinte megjelenik az elbűvölő táj, a tejjel-mézzel folyó kánaáni föld hazai világa: „Határa gazdagon megáldatott: van igen szép búzája, kövér rétje, nádasa, szőlőhegye, tágas legelője, mellyen számos marha, ló és juh nyer táplálékot,”33 „1395 hold sikeres búzát termő szántóföldé”-n kívül van 424 holdnyi „kövér rétje, 332 hold kedves izü bort termő szőlőhegye”, 649 hold legelője, továbbá 114 holdnyi parlagon heverő földje.34 Az egész akkori Dombóvári járásban kiváló minőségű búzát termesztettek. ,p\ veszprémi piaczon az értényi, tengődi, ireghi szokolyi, nyéki búza mind nagy szeméről, piros színéről, mind sikerességéről közönségesen ismeretes" volt.35 Egyébként Tolna megye egész területén, így Felsőnyéken is, miként az krónikásaink évenkénti termésről szóló bejegyzéseit olvasva szembeötlő, az árpa, zab és kukorica termesztése is nagy területen terjedt el. Még egy jellegzetes terménye volt a környéknek, a repce, mely „nevezetes és főtermesztménye” volt a megyének, s Felsőnyéken is előfordult.36 A település kedvező klímája, jó fekvése és talaja kedvezett a szőlőtermesztésnek is. A Felsőnyéket tárgyaló 19. századi uradalomleírások elragadtatással említik „héres jó vörös és fehér bor termő hegyé” -t.37 Meg kell említeni ugyanakkor, hogy - noha az uradalom felsőnyéki majorsági szőlőterülete kiváló minőségű bort adott - a herceg az uradalom egész területén „fényűzési ágnak” tekintette a szőlőművelést.38 A jobbágyok művelésében lévő szőlőterület nagysága az 1828. évi országos va- gyonösszeírás szerint 435 % pozsonyi mérős volt, ami holdakra átszámítva (1 mérő = 6000 Dől) nagyjából 217 és fél holdnak felelt meg.39 A környező településekkel együtt Felsőnyék is nevezetes volt lótenyésztéséről. Azon falvak közé tartozott, amelyek „semmi áldozatot sem” sajnáltak, „csakhogy jó mén és anyalovakat kaphassanak’.’40 1828-ban Felsőnyéken a jobbágyok kezén lévő, 235 három évnél öregebb igás és ménes lovat írtak össze.41 A falunak a Mária Terézia korabeli urbáriumok országos bevezetése előtt már volt saját urbáriuma. 1760-ban készítette el az uradalom, s azt Tolna vármegye törvényszéke 1762-ben vizsgálta felül. Azt megelőzően sem urbáriumuk, sem úrbéri szerződésük nem volt. Az urbárium szerint 1760 és 1766 között minden házzal bíró jobbágy évi 1 forintot fizetett be az uradalmi pénztárba. A cenzus egyik felét, azaz 50 dénárt Szent György napján, a másikat pedig Szent Mihály nap33 FÉNYES 1851, III. 148. 34 FÉNYES 1865-1866,1. (Dunántúli kerület.) 122. 35 FÉNYES 1847, II. 44. 36 Uo. 37 MNL FML BÚI 10. d. Uradalomleírás, 1813.; vö. GAÁL-KŐHEGYI 1975, 304. Érdekességként megemlítjük, hogy a Pesthy Frigyes által az 1860-as években összegyűjtött helynévtárban az évtizedekkel korábban még „Új-hegy”-ként ismert szőlőhegyi elnevezés nem fordul elő, ugyanakkor - talán helyette - megemlítődik az Őri-hegy neve. Ennek azonban némileg ellentmond az, hogy a falu mai lakóinak körében mind a két hegyrész neve ismert és elterjedt a többivel együtt. (Al-hegy v. Alsó-hegy, Közép-hegy v. Középső-hegy, Föl-hegy v. Felső-hegy, Őr-hegy, ill. Uj-hegy.) A mezőkomáromi uradalom tíz évvel későbbi állapotát tükröző dokumentum a különböző kerületek szőlőhegyei közül kiemeli a fnyékit: „Leg jobb vörös borokat ad a F Nyéki Nagy hegy” (MNL FML BÚI 10. d. Uradalomleírás, 1823.) 38 DEMETER 2013, 33. A Farkas Ferenc mérnök által 1817-ben készített rajzhoz fűzött magyarázat szerint a fnyéki uradalmi szőlő teljes területe 18 % hold volt, amelyből a tőkés szőlő 10 % holdat foglalt magában, míg a gyep területe 4 % holdnyi, a sessionalis (jobbágytelki) rétekből pedig hozzájött még 2 Zs hold. (F. Nyéki Uraság szőlejének Rajzolatja 817. MNL OL P 1321 20. d. 741.) 1842- ben Naszluhácz Pál földmérő térképet készített az enyingi uradalom majorsági birtokáról. Ezen összesítette a Fnyéki kerületben található uradalmi szőlőterület nagyságát is. Ekkor a szőlővel beültetett terület nagysága 11 Zs holdat tett ki, míg a körülötte lévő gyep területe 2 Zs, a hozzá vezető utaké pedig 3 Zs hold volt. A fnyéki majorsági szőlőterület összesen így 18 % holdra terjedt ki. (MNL FML 10. d. A majorsági birtok összeírása, 1842.) 39 MNL OL Regnicolaris levéltár. Archívum palatinale. N 26 Conscriptio regnicolaris art. VII. 1827. ordinata 1828-1832. 294. cs. 26. Com. Tolnensis. Mft. B 176. d. 40 FÉNYES 1847, II. 45; 51. 41 (MNL OL N26 Conscriptio regnicolaris art. VII. ordinata 1828-1832. 26. Com. Tolnensis. Mf. B 176. d.) 510
