Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

mindmáig kevéssé ismert. A magyar történelembe mindössze azzal írta be a nevét ez az ősi település, hogy (a helyi hagyományok szerint) Deák Ferenc az 1848-49-es szabadságharc bukása után néhány hétig itt, a megbízható és mélyen átélt magyarságáról ismert felsőnyéki katolikus plébános, Komá- romy István présházában húzta meg magát.7 A környéket jól ismerő, a közeli Fürgédén született, és Batthyány-Strattmann herceg enyingi uradalmának kancelláriájában két évig gyakornokoskodó író, Vas Gereben (eredeti nevén Radankovics v. Radákovits József, 1823-1868) kíséretében került oda, akinek a magyar kormány által támogatott néplap, a Nép Barátja szerkesztőjeként, szintén ajánlatos volt bujdokolnia.8

Az egykorú Felsőnyék Tolna megye Dombóvári járásában, Somogy, Veszprém és Tolna megye határainak találkozásánál, a Tita-patak mellett feküdt. Határában kanyargott az akkor még megza- bolázás előtt álló, szeszélyes Sió, amelynek szabályozási munkálatait 1863-ban végezték be. Távolsága a folyótól ma közel egy kilométer. Északon a Somogy megyei Városhidvéggel érintkezett (ma Szabadhidvég), nyugati szomszédságában a Tolna megyei Tótkeszi (1903-tól Magyarkeszi) terült el. Délnyugaton a Fürged-pusztához tartozó kisgubarci szőlőheggyel volt határos, délről a herceg Batthyány-Strattmann Fülöp Belfürged nevű pusztájának részét képező Horhi-pusztával, keletről szintén a herceg külfürgedi pusztájával, míg délről a falut az ugyancsak a herceg tulajdonában lévő Kollát-puszta határolta.9 A település egy kelet-nyugati irányban húzódó „roppant hoszu völgyben” terült el. Egy évtizedekkel korábban készült uradalomleírás szerint a sok „ölyni hoszasságra ki nyúló , 3 utzátformályó falunak jó nagy határját be keretezte" akkor a Döbrönte-, Fürgéd-, Horhi- és Nyilasi-puszta, valamint a tótkeszi, rebeczi és városhidvégi határ.10 Legmélyebb pontján a szomszéd községből, Tótkesziből eredő Tita-patak, vagy egykorú szóhasználattal „a Tóth Keszi víz” folyt, mely a településen egy malmot hajtott.11 A korábban említett forrásból az is kiderül, hogy a század derekán a farkasházi szántóföldeken, s az ottani réten keresztül még egy apró patak folydogált keresztül, dél felé, az úgynevezett „Farkasházi folyó”12 13 Egy évtizedekkel később készült, hiányosan ránk maradt uradalmi leírás még pontosabban mutatja be a település fekvését, lefesti a falu külső képét, s nagy vonalakban képet kapunk annak lakóiról is. „Nyékfekszik Tolna vármegyében Enyinghez délnek 2 órai távolságra. Ezen helység áll egy völgyben keletrül nyugotra nyúló 3 egyenes sor utszákbul, vannak azamban nehány rendezetlen utszái is” Házai „többnyire kéménytelenek nádtetőre építve, lakossai egy kettőt kivéve szegények, kereskedést nem űznek és földmivelésbül élnekT3 Színmagyar, többségében reformátusok lakta településként írják le a 19. századi statisztikusok, jelentős katolikus kisebbséggel. Mivel krónikánk írói római katolikusok, s főként az idősebb Magyar életszemléletét és érdeklődését erősen meghatározta „pápista” elkötelezettsége, szükségesnek látjuk, legalább nagy vonalakban, fölvázolni Felsőnyék felekezeti, s ezzel összhangban népesedési viszonyait.

Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) utólag (1786-1787 között) ellenőrzött adatai szerint Felsőnyék tényleges népessége az idegenek kivételével, de a faluhoz tartozó Fürgéd- és Hor- hi-puszta lakóival együtt, 995 fő volt. 216 családban 503 férfi és 498 nő élt akkor a faluban. A felnőtt férfiak közül 113 volt a telekkel rendelkező jobbágy, míg a zsellérek száma megközelítette a százat

7 FERENCZI 1904, II. 221. Hogy a Deáknak és Vas Gerebennek menedéket nyújtó ház az eredetileg uradalmi erdészlaknak épült, majd később ispánlakásként használt, végül 1841-től a r. k. plébániának otthont adó épület lett volna-e, avagy - miként az a helyi hagyományokban gyökerezik - a falu szélén lévő dombon álló, műemlék Deák-présház, azt nem tudjuk. Talán mindkettő. Tény az, hogy mind Komáromy István r. k. plébános, mind a helyi reformátusok papja, Kálmándy József (1783-1852) egyaránt önzetlenül gondját viselték a bujdosónak. BÁTOR [1948], 27.

8 VÁLI 1883, 557-558.

9 GAÁL-KŐHEGYI1975, 304.

10 MNL FML BÚI 10. d. Uradalomleírás, 1813.

11 GAÁL-KŐHEGYI 1975, 304.

12 Ma Farkas-házi-ér a neve. AZ 1823-ban készült uradalomleírás tudni vél még egy kis patakocskáról is, de az Alsó-szilfai-patak helyét ma már pontosan megállapítani lehetetlen; nyilvánvalóan régen kiszáradt már. MNL FML BÚI 10. d. Farkas Ferenc uradalomleírása, 1813.

13 MNL FML BÚI 17. d. Ügyvédi levelezés. Szép György ügyvéd levelei. 28. cs. Uradalomleírás, 1841 körül. 42.

506