Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
Duna bal parti, elpusztult falvak népe menekült, hanem a Duna jobb partjáról is történt betelepítés. Erre vonatkozóan a legfontosabb és minden kétséget kizáróan bizonyítható a tolnai reformátusokkal való szoros kapcsolat, és onnan több család áttelepülése. Az 1828-as Egyed-féle összeírás a tolnai református magyarok 1710-es években történt kiűzéséről szóló hagyományt említi,215 de Bogyiszlóra korábban, a török idők alatt is jöttek magyarok Tolnáról és távolabbi vidékekről. Erre fontos bizonyíték a bogyiszlói eklézsia történetébe 1816-ban tett feljegyzés, mely egy 1759-ben tartott tanúkihallgatás jegyzőkönyveire vonatkozik: Ekkor Báthori Gábor Dunamelléki református su- perintendensnek megírták a bogyiszlói „eklézsiának Fátumát” a legöregebbek emlékezete alapján. „Az összehívott vének egy szívvel és szájjal bizonyították, hogy ők nemcsak eleiktől, hanem a Kalocsai Fő Tisztelendő Káptalan beli Uraktól is...több ízben hallották, hogy a Bogyiszlói Hejség lakosai a reformata vallást a szomszéd Tolna Városával ugyan azon időben vették be és attól fogva állhatatosan megmaradtak abba" Különösen tanulságos Maláti János 48 esztendős ember vallomása: „Az ő attya hasonlóképpen Maláti János 111 száztizenegy esztendős ember volt, aki 11 esztendővel halván meg az előtt a lakosok előtt is ismeretes ember volt. Ettől az öreg Maláti Jánostól hallotta Tóth Mihály és sokan mások is, hogy ő abban az időben, melyben Zrínyi Miklós az Eszéki hidat elégette és Babocsát ostrom által megvette, már megállapodott idejű ember volt. Nevezetesen Tót György azt vallotta, hogy őtet az öreg Maláti János sok ízben kérte, hogy mondja meg neki, a Kalendáriumból azt az esztendőt, melyben Zrínyi a feljebb említett dolgokat tselekedte és mikor neki megmondotta, hogy az 1664-ben esett, erősen állította, hogy ő már akkor 30 esztendős ember volt körülbelül. Hozzáadta, hogy ő ugyan Tolnán született, de még gyerek korában ideszaladt a mikor Jádzi Mehmed bék Bajai török Igazgató (a ki alatt voltak akkor a Bogyiszlóiak) gyakran megfordulván ebben a Helységben, pénzt szokott szórni; ő is azt Kapkodó gyermekek között volt. Már ő (?) csak 27 esztendős is volt 1664-ben az ő élete csak 1637-re (esett a születése) és így már akkor a reformata vallás Bogyiszlón virágjában volt’.’216 A 18. században már számbelileg kisebb mohácsi református magyarság zömét Andrásfalvy Bertalan a török időket helyben átvészelő mohácsi őslakosság maradékának tartja, akik többször elfutottak a városból, de újra vissza-visszatértek és új életet kezdtek. A református eklézsia birtokában lévő aranyozott úrvacsorái poháron az 1570-es évszám áll. Erről az egyház feljegyzéseiben írják: „Még a mostani öregek is olvassuk a református anyakönyv 1801-ből való feljegyzésében - erről a szent pohárról azt beszélik, hogy azokban a boldogtalan időkben, hol törökök, hol tatárok, hol ráczok és más czimborásaik gyakran bekalandozták és elpusztították ezt a részt, a mohácsiak a szigetbe vették magukat,mely akkor sűrű erdőkkel, tavakkal és nádasokkal volt elborítva, egy buzgó lelkű öreg Faddi János, a szent poharat magához vévén, egy odvas fában rejtette el mindaddig, míg lecsendesült az ország, azután ismét előhozta’.’217 Madocsán a református egyháznak 1680-tól fogva vannak jegyzetei, de helyi hagyomány szerint 1560-ban már a reformáció hívei lettek.218 1626-ban a már említettek mellett feltűnik a nagydorogi, a felsőnyéki, a bikácsi, a dunaszent- györgyi, a pusztahencsei, az őcsényi, az alsónyéki „egyház szolgája” is, ahogy a korabeli megnevezés 215 „Hogy Tolna Mvárosa mohátsi veszedelem előtt szabad királyi váras volt, kétséget sem szenved, mely szerentsétlen ütközet után a török Alsó Magyarországot állandóan bírván, és a reformata ecclesia ő alatta elterjedvén, Tolnábul a katolicusok egészlen kiirtattak, s akkor a szegény franciscanus barátok is a reformata atyafiak dühös egyének áldozattyai lettek, kik még szolgát sem szenvedtek meg más valláson lévőt. Nagy Akadéniájok lévén Tolnán, SOOan folyvást járván az oskolákban, Stáray nevezetű fő rector jók volt, ki egyszersmind az Alsó Reformata Ecclesiának Superintendense is volt. Török kiüzettetések után hanyatlván a váras. Aztán Gróf Wallis György Generális unpetrálta, ki nem szenvedhetvén a reformátusokat, kik pápistákká nem lettek, kiűzte, kik azután Rákótzi revolútziója alkalmatosságával a bátskai rátzok kegyetlensége miatt megüresedett helységekbe Bogyiszlá, Dets, Otsény, s Pilisre vették lakásokat. Bogyiszlón még mostanában is meg vagyon azon pohár, melyei Rákótzi idejében áldoztak” - CSERNA-KACZIÁN 1986, 232-233. 216 ANDRÁSFALVY 1975, 92-93. 217 ANDRÁSFALVY 2007,194-195. 218 ANDRÁSFALVY 2007, 76. 483
