Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
egyetemek névjegyzékeiben nem bukkant fel. 1571-ben az unitáriusok senioraként mutatta be az új fejedelemnek, Báthori Istvánnak a tanintézet János Zsigmondtól kapott privilégiumát, 1572-től a pécsi unitárius gyülekezet másodpapjaként tevékenykedett a tekintélyes Jászberényi György segítőtársaként. Néhány évvel később feltehetően a pécsi török hatóságokkal kialakított jó kapcsolatai révén és városa utazó kereskedőinek közreműködésével, híre-neve eljutott Budára, ahol a pasa is figyelembe vette véleményét. Az erdélyi radikálisok köreiben is ismerték. Az 1582-ben Pécsre menekült költő-teológus, Bogáti Fazekas Miklós barátjának nevezte és egyik munkáját neki ajánlotta. Aligha lehet kétséges, hogy lelkipásztori tevékenysége mellett a pécsi unitárius iskolában oktatói feladatokat is ellátott. Jászberényi György 1588 tavaszán bekövetkezett halála után a város vezető unitárius lelkésze lett. Az 1600-as években valószínűleg már nem élt.197 Az 1580-as évekre tisztult a kép, teljesen nyilvánvaló, hogy a lakosság elsöprő többsége ekkor a református vallást követte. Ez nemcsak Skaricza Máté idézett kijelentéséből - miszerint egészen a Fekete-tengerig nincs nagyobb helvét hitközség az itteninél - derül ki, hanem az útleírásokból is. Bár a tolnai eklézsia élén Sztárai Mihály után már nem álltak igazán jelentős személyiségek, nyomasztóan nagy súllyal rendelkezhetett a város vezetésében, ha az itteni lelkész 1588-ban eltilthatta híveit az antitrinitárius vallású pécsiekkel való érintkezéstől. Az ügy hátterében az rejtőzik, hogy már nem a megmaradt katolikusok - ilyenek továbbra is akadtak -, hanem a Dunántúlon 1570-ben megjelent antitrinitáriusok veszélyeztették. A környék legerősebb antitrinitárius közössége Pécsett jött létre, ahol Jászberényi György, majd Válaszúti György munkássága nyomán a magyar lakosság jó része áttért. A szomszédságukban zajló események nem hagyták hidegen a tolnaiakat sem, akikhez élénk személyes és kereskedelmi kapcsolatokon keresztül csakhamar eljutott az izgalmas új tanok híre. Gerlach már 1573-ban „részben áriánusnak”, találta Tolna lakóit, s valamikor 1570. augusztus 10. előtt Tolnán is lezajlott egy állítólag az utóbbiak vereségével végződött református-antitrinitárius hitvita. Jellemző a viszonyokra, hogy amikor 1588. augusztus 27 és 31 között Pécsett valóban sor került az ezúttal inkább az egyeztetést semmint a leszámolást célzó hitvitára, nem a tolnai elsőlelkész Decsi Gáspár, hanem Skaricza Máté ráckevei lelkész képviselte a református felet. Decsi Gáspár hagyott ugyan maga után moralizáló versezeteket, de inkább állóképességével - azzal, hogy 1575 és 1597 között több mint huszonkét esztendeig töltötte be az itteni elsőlelkész tisztét -, mint szellemi sugárzásával tűnt ki.198 Az unitarizmus 1588-ban másodszor is megpróbált behatolni Tolnára. Ez a kísérlet a Tolnán átutazó és megszálló pécsi unitárius kereskedők propagandájára támaszkodott. A feszült helyzetben a tolnai iskola egyik diákja pécsi barátjához írt levelében triviális, sőt trágár szavakkal fejezte ki az unitárius vallásról táplált lenéző véleményét. A levél tartalma a pécsi diák révén nyilvánosságra került, s az ottani unitáriusok között nagy felháborodást keltett, de magát a tolnai iskolát is rosz- sz hírbe keverte. Még élesebbé vált az ellentét akkor, amikor Decsi Gáspár, a tolnai reformátusok lelkésze eltiltotta híveit attól, hogy a pécsiekkel vendégeskedjenek, s nekik szállást adjanak, vagyis, hogy a pécsi unitáriusokkal érintkezzenek. Ennek következményeként kellemetlenül érintette a pécsi unitárius kereskedőket, hogy 1588 áprilisának végén tartandó dunaföldvári vásárra utaztukban Kürtösi János tolnai polgárnál rideg fogadtatásra találtak. A helyzet tarthatatlanságára való tekintettel maga a házigazda tanácsolta a pécsieknek, hogy a dolgok tisztázása végett keressék fel Decsi Gáspárt, s kérjék meg, vagy ő menjen el Pécsre, vagy pedig a pécsi unitárius papot hivassa Tolnára és rendezzenek vitát. Decsi Gáspár ekkor nyíltan megmondta nekik, hogy a vendégszeretet felmondása vallási álláspontjuk miatt történt, egyébként a hitvitát illetően válaszát a dunaföldvári vásárra ígérte. Végül is Decsi Gáspár Dunaföldváron kitért a vita elől, viszont a vásáron jelenlevő Skaricza Máté ráckevei lelkész értesülve a dologról, vállalta Pécsett a kívánt hitvitán a reformátusok részéről 197 VÁLASZÚTI 1981,11-12. 198 GLÓSZ-V. KÁPOLNÁS 1992,141-143. 479
