Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
társadalmi beágyazottsággal rendelkező világi alsópapság rétege is jóvátehetetlen kárt szenvedett. A magyar állam részleges bénultsága megkönnyítette az ekkor megjelenő lutheri eszmék gyors térhódítását a pécsi egyházmegye területén. A gazdag mezővárosokból az 1540-es évek elején még katolikusként külföldi egyetemen szerencsét próbáló férfiak Wittenbergből hazatérve, ellenállás nélkül vehették át a sorra megürült plébániákat, és ezáltal könnyedén téríthették át az ott élő lakosságot. „A korábbi városi plébániai iskolák élték tovább életüket reformált hitben gondolkodó iskolarektorok vezetésével’.’1 A sikeres és gyors vallásváltás okai összetettek. A jelentős tőkével és erős öntudattal rendelkező gazdag mezővárosi polgárság kifejezetten fogékony az új tanokra, érdeklődtek a legégetőbb vallási kérdések iránt. A Mohács körüli időkben pezsgő vallásosság jellemezte a magyar mezővárosok lakóit, akik tudásszomjuk kielégítésére hajlandóak voltak a korszak legszínvonalasabb egyetemét felkeresni, és ott stúdiumokat folytatni. Ez a helyszín ekkor Wittenberg volt, ahol Philipp Melan- chthon2 3 pártfogásával magyar közösség is szerveződött. A 16. század végéig szinte az összes magyar reformátor itteni tanulmányok elvégzése után tért haza. A katolikus egyházszervezet meggyengülése is szerepet játszott abban, hogy a magyarországi reformáció nem akarta az egyházi hierarchiát felszámolni, ahogy az új tanok gyors terjedését az állam meggyengüléséből fakadó politikai kényszerhelyzet is segítette.4 A HITÚJÍTÁS TOLNA MEZŐVÁROSÁBAN A Duna akkori hajózható főágának jobb partján fekvő és a magyar királyné földesurasága alatt álló Tolna 1543-ig, török uralom alá jutásáig a mezővárosi fejlődés útján jelentős előrehaladást tett. A mezővárosok sorában is hamar kiemelkedő jelentőségű lett. A Hunyadiak korában a Dél-Dunán- túlon három ilyen mezővárosról tudunk: Tolnában Tolna, Baranyában Siklós és Somogybán Valkó. Tolna V. László magyar királytól pecsét- és címerhasználati jogot nyert (1444 és 1557 között használták). 1463-ban és 1518-ban pedig fontos országgyűlések helyszíne volt. A római katolikus egyház életében is jelentős volt a szerepe, a pécsi püspökség Tolna megye nagy részére kiterjedő egyik főesperessége tőle kapta nevét, s archidiakónusa tagja volt a pécsi székeskáptalannak. Az egyházi életnek a mezővárosban két központja volt: az egyik a város centrumában álló főtemplom, a másik a temetői kápolna, amelyet Szent Bertalanról neveztek el. Volt jelentős latin iskolája is, nem tudjuk azonban, hogy azt a katolikus egyház vagy a város tartotta-e fenn. A 16. században azután a város méreteiben és jelentőségében is nőtt. 1557 és 1570 között a lakosság létszáma 24 %-kal növekedett, 1570 körül pedig már 1175 családfőt tartottak számon. Ezt néggyel, netalán öttel megszorozva 4800-5000 lakost jelenthetett, ami a kor városait tekintve kiugróan magas szám volt.5 A török uralom aztán alaposan megváltoztatta a város képét. Ugyanakkor a mezővárosok a török megszállás alatti területeken mégis valamilyen módon nagyobb önállóságra tettek szert. A város gyakorolta például a valóságban a kegyúri jogokat. Azelőtt a papok felől is a földesurak döntöt2 VARGA 2005,248. 3 Philipp Melanchthon (sz: Schwartzerdt) (Bretten (Pfalz), 1497. február 16. - Wittenberg, 1560. április 19.): német teológus, reformátor. Eredeti nevét görög fordításban használta. Apja neves fegyverkovács, aki házitanítót fogadott fia mellé. Apja halála után Pforzheimben tanult a kor neves humanistájának, Reuchlinnak testvérénél, távoli rokonánál lakott. Tizenkét évesen a heidelbergi egyetemen tanult (1509-1512) és két év múlva baccalaureus artium in vita antiqua. Már itt két verset publikált A következő fokozatra túl fiatalnak tartották, ezért 1512-ben már Tübingenben volt, ahol 1514-ben, 17 évesen magiszter. Reuchlin (1455-1522) támogatja, bátorítja, ő adta neki görögös nevét. Kiválóan tudott latinul, görögül, héberül, érdeklődése a humanista tanulmányok felé húzza: filozófia, dialektika, asztronómia. Kiadta és igényes bevezetéssel látta el Terentius műveit (1516), ezzel Rotterdami Erasmus dicséretét is elérte. 1518-ban megjelentette görög nyelvtankönyvét. 1518-ban átvette az ékesszólás (eloquantia) vagy retorika és a történelem oktatását. A wittenbergi egyetem görög tanárául Reuchlin ajánlotta. Itt töltötte élete 42 évét. Szelíden mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. Élete végéig teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte. - REUSS 1997, 2-3; MIKONYA 1998, 231-237. 4 VARGA 2005, 249. 5 KEVEHÁZI 2005, 106-107. 444
