Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)

tudván akkori helyettes (substitutus) tihanyi tisztviselő Barbely István behajtatta. Négyét magának vette, hetét hallotta, hogy visszaadta a tolvajoknak.

95. Párlak András, tihanyi katolikus iskola iskolamestere, kb. 30 éves, hittel vallja:

Fokon lévén ezen tanú, hogy Roboz Mihály, Bende János vajda feles lovassal, gyaloggal Fogról alá mentek, harmadnapra hoztak feles öreg szarvasmarhát. Fokról ezen tanú Kilitire menvén látta, hogy tihanyi Bácskai Markó, Mandaria, több itt valókkal, veszprémiekkel, vázsonyiakkal s másokkal feles szarvasmarhát, lovakat s juhokat hajtottak Kilitibe, melyeket egymásra fölosztván jutott egy kardra két-két ökör, a juhból mennyi jutott, azt nem tudja. Látta ugyanakkor, hogy a hídvégi rácok ruhabeli kótyavetyét hányták, de sem a marhát, sem a ruhát nem tudja, hová való volt. Ugyanakkor látta ezen tanú, hogy Fokon tihanyi Ihász Jankó, s István Kovács, Horhi Mátyástól szarvasmarhát circiter ötvenig vettek. Tudja, a télen tihanyi Horváth Marczin, ki most Vázsonyban lakik, hajtott volt méltóságos Palatinus urunk őnagysága szentmártoni jobbágyainak tizenkét sertésmarhájukat társaival együtt, kikre találván tihanyi Deres Istók egyiket agyonlőtte a marhákból, azt házhoz vitte, s másokkal együtt elköltötte. Megtudván akkor tihanyi substitutus vajda, Barbely István a tizenegy sertést behajtatta, négyét magának vette, hetét említett Horváth Mártonnak s társainak visszaadta, azok eladták a marhákat, s az árukkal elmentek. Látta, hogy azelőtt két hónappal veszprémiek egy nyolcökrű szekér s egy kocsi portékát ezen el akarván vinni, tihanyi kapitány úr észben vévén a szekereket, visszatérítette a katonákat, tihanyi várba hajtatta, hogy a tömlöcre hányassa. A katonák azzal mentvén magukat, hogy Babocsai úr adott nekik szabadságot, úgy bocsátotta el őket a szekerekkel együtt, amely szekereken látott ezen tanú kősókat, három szalonnát, egynéhány edényben vajat, viaszt, puskákat, szablyákat, férfi ruházatot, vásznat, keszkenőket és más efféléket, kik között egy rőf turibulum (turribulum)55 is volt. Horhi Mátyás dicsekedését, s azokból való részadását hallotta, mint a följebb írt tanúk. Hallotta, hogy a szokolyi marhaelhajtáskor, s emberek levágásakor Babocsai úr fia is jelen volt.

96. Horváth János, tihanyi gyalogos katonák tizedese, kb. 40 éves, hittel vallja:

Látta ezen tanú, hogy e télen veszprémiek egy hatökrű szekér portékát vittek, s a szekér mellett egy ökröt. A katonákat béhajtatta volt ugyan tihanyi kapitány úr, de azok magukat megmentvé, elbocsátotta, a többiről nem tud semmit.

97. Viasz János, tihanyi gyalogos katona, kb. 70 éves, megvizsgáltatva és megesketve csak azt mondja el, amit hallott a foki tisztek ellen, tudniillik, hogy ők, a megnevezettek voltak az okai és kezdete az egész pusztulásnak és romlásnak.

98. Horváth Péter, tihanyi szabados gyalogkatona, kb. 32 éves, hite után vallja:

Tudja, a veszprémiek hatökrös szekerének (hat ökre szekerek) megtartóztatását és annak elbo- csájtását, a többiről nem tud semmit.

99. Kovács Mátyás, tihanyi szabados lovaskatona, kb. 30 éves, hittel vallja ezeknek a dolgoknak az állapotjáról:

Beteg volt, jelen nem lehetett Fokon, nem látta, de bizonyos elbeszélésekből56 tudja, hogy veszprémi uraimék akik Fokon voltak, vették jutalmát a somogysági marhahajtogatásnak, tudja a veszprémiek szekerek behajtását, a többiről a hallottakat mondja.

55 turribulum = tömjénfüstölő; a rőf szövetekre használt mértékegység (az osztrák rőf 78, 3 cm hosszú)

56 vagy jelentésekből

429