Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
István hajtottak volt egykor száznegyven, kiket vázsonyi Kopis Mihály, Mészáros Balázs vettek meg ezen tanúval együtt, azt mondván az eladók, hogy ők is vették. Látta ezen tanú, hogy vázsonyi Herczeg Mihály mással együtt a vázsonyi úton Öcs felé közel negyvenszámú szarvasmarhát, lovat hajtott, ezenkívül eleget látott elöl-utól (elöl utol), hogy hajtottak marhákat. Tudja, hogy vázsonyi Vajda János és Sándor Mihály veszprémiekkel, devecseriekkel, tapolcaiakkal és egyéb végbeliekkel a Duna mellől közel nyolcvan szarvasmarhát, mely marha ki hódolt emberé, ki hó- dolatlané volt. Tudja, hogy a Somogyság rontásának, elpusztításának derekasabb okai, kezdői Ka- racsics Mihály, Roboz Mihály, Csornai Máté vajda, akik Fokon laktak, látták a sok marhahajtókat, s azt megengedték. Tudja s szemével látta, hogy ezen tisztviselők az olyan hajtott marhának a szépiben elvettek s eladták. Látta azt is, hogy sereggel őrizték Fok alatt a hajtott marhából vett marhákat, kiknek társaik voltak Ferenc deák, Szőke Mihály, Torma István, ezek adták-vették az olyan hajtott marhát, szegény legényeknek nem is engedték venni. Tudja, hogy azelőtt két héttel a fölül megírt vázsonyiak hajtottak juhokat, kecskéket, de kik voltak, nem tudja. 78. Pálazdi János, vázsonyi véghely zsoldos lovaskatonája, kb. 40. éves, hittel vallja: Ezen tanú a szüretig a budai táboron lévén, hallotta a Somogyság pusztítását s a sok marhahajtogatást, hallotta azt is hazajővén, hogy tihanyi mostani kapitány úr a fölül megírt veszprémi tisztviselőkkel voltak okai, indítói szabadságadói a marhahajtásoknak, falupusztításoknak. Tudja, mint az előző tanú, hogy azelőtt két héttel vázsonyiak hajtottak juhokat, kecskéket, a többiről a hallottakat mondja. 79. Holláth Gergely, vázsonykői véghely zsoldos lovaskatonája, kb. 35 éves, hittel vallja: Hallotta Karacsics, Roboz Mihály, Csornai Máté és azoknak társaik felől a marhahajtásra adott engedelmet, indítást és a marhákból való részesülést, kereskedést. Látta e télen, hogy veszprémi Szili Gyurkó többekkel együtt hajtottak Öcs felé közel száz ökröt s tinót. Látta azonkívül, hogy gyakorta hajtottak Vázsony táján föl marhákat, de a hajtókát nem tudja. A minapi juhok és kecskék hajtását és hajtóit tudja, mint az előző tanú. Tudja a Balaton mellékén rész szerint, hogy a végbeli tisztek nem büntették az alatta valókat, ezért pusztult el, s abból is a sok somogyi marhahajtás [miatt], a többiről a hallottakat mondja. 80. Angyal Péter, ezelőtt Szentgálon, most pedig Vázsonykő \égvárában lakik, kb. 50 éves, hittel vallja: Tudja, hogy a Somogyság pusztításának, s onnan való marhahajtásnak Salomvári János, Roboz Mihály, Csornai Máté voltak okai, kezdői, indítói, akik Fokon laktak, a többiről nem tud semmit. 81. Apagy Pál, vázsonykői véghely porkolábja, kb. 45 éves, hittel vallja: A foki őrző tisztviselők dolgát hallotta bizonyos emberek relátiójából,47 akik szemükkel látták a dolgot, s azok cselekedetét. Tudja vázsonyi Kopis Mihály, Mészáros Tamás, Takács János keszthelyiektől feles szarvasmarhát vettek s följebb adták. Tudja, hogy a minap a följebb megírt vázsonyiak juhokat s kecskéket hajtottak, de úgy hallotta a hajtóktól, hogy azon marhák fegyvert fogó, tollasán járó, s a Somogyságot rabló őrei rácoké és/onóiaké (fonajaké) legyen. 82. Török István, tihanyi szabados hajdúk zászlótartója, kb. 45 éves, hittel vallja: Tudja nyilván, hogy veszprémi főkapitány úr fia, Babocsai Ferenc hajtotta el legelsőbben is veszprémi Zana György[gyel], Pacskod Miklóssal szokolyi, szentmártoni feles szarvasmarhákat, lovakat, és [ismer még] hét szokolyi embert, kinek kettei48 itt bent, Tihanyban laktak, azért, hogy ott találtak az atyjuk fiaival lenni, s a hajtókát ismerték. Tudja ezen tanú, akkori tavaly időkben 47 relátiójából = jelentéséből, elbeszéléséből 48 kiknek kettei = akik közül ketten 424
