Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok

Ilyen ä la Genette típusú zabla ismert többek között a Magyar Nemzeti Múzeum és a keszthelyi Balaton Múzeum anyagából,100 Belgrádból egy 16. század felső kétharmadára datált töredék,101 a budai várból egy állkarikából, nyelvszorítóból és oldalpecekrészekből álló töredék.102 A mienkkel azonos szerkezetű törökországi párhuzamdarabok közül két Ankara és egy Konya lelőhelyű zabla fényképét közöljük (35. tábla 2).103

Egyszerű csikózabla-tartozékokat is találtunk. Egy csuklósán összekapcsolódó zabla tengelyének a fél darabját, egy csuklósán összekapcsolódó tengelyt a gyeplőszárkarikák nélkül, valamint egy egyenes, középen kissé megtört vonalú oldalpálcát (36. tábla 5, 7-8), az úgynevezett pillangós peckű zablákat mindössze egy „pillangós” oldalpálca képviseli. Ez a zablafajta mind a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt. A felsorolt darabok mindegyike az ozorai vár anyagából is ismert.104

Feltételesen ide soroltunk még két forgókarikás, vagy arra utaló töredékes, forgó szerkezetű, egyenes vaspálcát (36. tábla 10,12), valamint egy egyenes tengelyből és két karikából, valamint egy forgókarikák tengelyéből álló együttest, amely esetleg zablatag is lehetett (36. tábla ll).105

Páros forgókarikák. A zablák között utolsónak sorolt forgókarikás tárgyhoz hasonló, de csak két karikából és egy összekötő tagból álló páros karikából hét darab került elő. Közülük haton a két karikát egy körátmetszetű kis pálcatag köti össze, melynek vékonyra kalapált vége átmegy az egyik karika laposra kalapált, majd átlyukasztott falán. A másik végén lévő gombos rész az átlyukasztott karika belsejében marad, míg az elvékonyított végét másik karikán visszahajlítva, önmagára felcsavarták. Az így kialakított forgó szerkezet megakadályozta a vele összekötött szíjak csavarodását, ezért egyaránt használhatták mind a nyerges lovak szerszámzatánál, mind pedig a hámok összeállításánál (36. tábla 1-2, 4-7).106 A hetedik páros karika szerkezete annyiban különbözik az előzőekétől, hogy két karikája egy mindkét végén rájuk hajlított végű pálcataggal kapcsolódik egymáshoz, így nem foroghat egyik karika sem. Ez a változat lehet pl. egy 36. tábla 11. típusú „zablatag” része is (36. tábla 3).

Hevedercsatok. A hevedercsat a belső szélességével azonos vagy keskenyebb szélességű szíjak vagy textilhevederek felerősítését, feszesre húzását szolgálta. A hátaslovaknál elsősorban a nyereg felerősítése és feszesen tartása függött ettől az apró, kovácsoltvas fémtárgytól. A gyakran T vagy omega alakúnak nevezett csatok külső szélessége az előkerült nyolc csatnál 7,7 és 9,4 cm között változott, ami nagyjából a 7,0 és 8,5 cm-es hevederszélességet feltételezi. Formájukat a célszerűség szabja meg, így az lényegében a mai napig változatlan (37. tábla 1-8).

Lópatkók. Szerencsésnek mondható, hogy a megye területén folyt várfeltárások közül a nagyszámú lópatkó előkerülésével járó ozorai feltárás anyaga már publikált. Mint korábban erre már hivatkoztunk, Gere László részletekbe menően foglalkozott a fémleletek - így közöttük a lópatkók - tipológiai és azzal összefüggésben funkcionális meghatározásával. Munkája előtt szemrevételezte az újpalánki patkóanyagot, és az egyes típusok és altípusok tárgyalásánál ezekre hivatkozott is. így jelen munkánkban csak a legfontosabb patkótípusok képi közlésére, valamint rövid leírásukra szorítkozunk. Ezt is csupán azért tartjuk fontosnak, mert tapasztalatunk szerint a feltárás vége (1986) óta az akkor restaurált, de átégett anyagú vas patkók (csakúgy, mint a többi vastárgy) lassú, de biztos állagromlást szenvedtek.

100 KALMÁR 1971, 353-355, 41-47. kép; TEMESVÁRY 1995, 21, 218-220. kép.

101 POPOVIC - BIKIC 2004,171. Szí. 113. Kát. 332.

102 G. MAGYAR 1956, 255.4. kép 9.

103 SÜMER 1983, B-GEM/5-6.

104 GERE 2003,160.16. tábla.

105 Egy ugyanilyen szerkezetű, Bajcsavárban talált páros forgókarika zablatagként került meghatározásra. VÁNDOR 2002, 159. 157. tétel.

106 Hódoltságkori leletek kapcsán Pécsen „borjúkarika” megnevezéssel került közlésre egy a mieinkkel teljesen azonos páros forgókarika. Ez a név is - mely nem szerepel a Magyar Néprajzi Lexikonban, így feltehetően tájnyelvi lehet - egyértelműen utal a szerkezet funkcionális jellegére. VARGA - HANCZ 2013, 74. 4. kép.

334