Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok
munkák során más szórványleletek mellett egy teljes és egy - a talp első felére szabott - talpbőrt sikerült megmenteni (22. tábla 1-2). 1. Hegyesedő, enyhén felkunkorodó orrú, 0,3 cm vastag bőrből készült, 27,7 cm hosszú talp. Talpoldalán kettős risztvonal van, a belső vonalon sok apró bevágással. A varrás belső öltéslyukai a belső risztvonalon, a külsők többnyire az attól 0,5 cm távolságban lévő külsőn vagy attól kissé beljebb helyezkednek el. Maga az öltés úgy készült, hogy a varrást végző személy az árral a belső vonalon lévő lyuktól a bőr fél vastagságában átszúrt a külső vonalra (vagy mint láttuk néha csak annak közelébe). Az így keletkezett lyukakon áthúzták a fonalat, azaz a csak a színoldalon látható, bújtatott, úgynevezett varratlécen vezetett kéttűs varrást alkalmazták.73 Példányunkon a talp jobb oldalán az öltéssorok a sarok végétől 8 cm-re megszűnnek, s a fonalak eldolgozását két befelé irányuló, a bőr fél vastagságáig mélyedő, bújtatott átszúrással oldották meg (22. tábla 1, nyíl). Az ezzel ellentétes oldalon viszont csak a belső öltéslyukak szűnnek meg. A külső, immár áthatoló kéttűs varrássor körbefutott a sarok szélén. Ennek a szélek töredékezettsége miatt csak egy kis része maradt meg, a sarok risztvonala azonban jól felismerhető. A kiszakadások tanúsága szerint a sarkon egy három tüskével vagy szegeccsel felerősített sarokvas volt (22. tábla 1). Somodi Zoltán egyetemi szakdolgozatában az egri Dobó téren feltárt 17. századi cserzőgödörben talált lábbelitalpak között ismertet egy a mienkkel szinte teljesen azonos (csupán 2,3 cm-re rö- videbb, megegyező szélességű és formájú) és ugyanezzel a varrástechnikai megoldással felerősített talpbőrt. A formája alapján nyugati, de varrástechnikája alapján inkább keleti típusúnak meghatározott talp a gödör faanyagának dendrokronológiai vizsgálata alapján a 17. század végére datált, ami megegyezik az újpalánki talpbőr kormeghatározásával.74 2. Az előzőhöz hasonló, de mindössze 1 mm vastag, hegyesedő orrú talpbőr, melyet először egy teljes talp töredékének véltünk. Tisztítás után derült ki, hogy sarok felőli vége befejezett, egyenesre vágott (22. tábla 2). A helyenként kettős sorban lévő, máshol pedig egymásba szakadó kusza öltéslyukak arra utalnak, hogy a talp elejére varrott javítófolt lehetett. A környezetükben talált habán jellegű, ónmázas kerámiatöredékek alapján használatuk ideje a 17. század végére, de inkább a 18. század első évtizedeire tehető. Lábbelivasalások. Az éveken át folytatott felszíni gyűjtésekből, majd a feltárás során a várbelső járószintjéről, hulladékkal betöltött objektumaiból stb. számos lábbelivasalás, csizma-, saru-, cipő- stb. patkó került elő, összesen 125 darab. Nem mindegyik értékelhető, több erősen átégett, hiányos. Ez főleg a lemezvastagság, s esetenként a hosszúság és szélesség meghatározásánál okozott gondot. Nem közlünk minden darabot, csupán annyit, amennyi a jellegzetes típusokat szemléltető táblákon elfér. Bár az újpalánki lábbelivasak, patkók több változatot is képviselnek, tipológiai és viselettörténeti elemzésüktől eltekintünk, hiszen az ozorai leletek kapcsán - számos szempont figyelembevételével - Gere László ezt már megtette. Közlésünkben csupán jelezzük, hogy milyen azonosságok és milyen eltérések vannak a két lelőhely vonatkozásában.75 Az újpalánki anyagból teljesen hiányoznak például az Ozorán nyolc darabbal is képviselt talpvasalások, valamint az ottani 1. típusba sorolt, nyújtott U alakú, négyzetes átmetszetű szárral készült lábbelivasalások.76 Ugyanakkor több példánya is előkerült az Ozoráról ismert U alakú, lapos lemezű sarokpatkóknak. Alapváltozatuknak tekinthetők a ritkábban 0,6-0,8 cm, de többnyire 0,8-1,2 cm lemezszélességű vasalások, melyek egy-egy szárvégi és egy ívközépen lévő, azaz összesen három 73 IRÁSNÉ MELIS 1974, 215. 74 SOMODI 2016, 40-42, 83, 123. XXXIV. tábla I<T3a-b. Az alkalmazott varrástechnika ismertetése: uo. 41. - Mind az egri, mind pedig az újpalánki talpbőr nagy hasonlóságot mutat még egy korábbi, a simontornyai várból származó, 16. századra datált (11. számú) bőrtalppal, azzal az eltéréssel, hogy a kissé keskenyebb lágyékú talp sarkán U alakú vas lehetett, míg az újpalánki talpbőrt egy kevésbé hosszú, C alakú vassal látták el. IRÁSNÉ MELIS 1987,158, 160. 1. kép 5-6, 2. kép 9-10. 75 GERE 2003,116-120. - Jelezni kívánjuk, hogy a fényképes táblák sok évvel Gere László feldolgozását megelőzően készültek. Újra- fényképezésre nem volt lehetőségünk, ezért az altípusok vonatkozásában előfordulnak apróbb tipológiai keveredések. 76 GERE 2003, 106, 210. 66. tábla 1-8, 9-12. és 211. 67. tábla 1-2. 329
