Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Vizi Márta–Gere László: A szekszárdi vár története. Írott források, térképi adatok és az eddigi régészeti–műemléki kutatások alapján
emelt, a melyeket a Mátyás megbuktatására czélzó összeesküvés fölfedezése után, a királlyal kötött egyezség értelmében, le kellett rontania "n Az eddigiek alapján láthatjuk, hogy már az 1400-as évek elején erődített volt az apátság. Igen fontos kérdés, hogy mi módon alakult a vár formája az évszázadok alatt: milyen volt az építésekor, milyen változásokon ment át az évszázadokon át? Igen sok helyen álló falmaradványok, falomladé- kok, árkok jelzik az egykori erősséget, ezeket vizsgálva lehet a vár történetét régészeti és falkutatási módszerekkel vizsgálni. Ezek segítenek a vár fejlődéstörténetét megrajzolni, az írásos forrásokat kiegészíteni. Szekszárd esetében az egyik lényeges adat, hogy Zrednai (Vitéz) János megerősítette a várat. Sajnos a konkrét részletekkel kapcsolatban a források nem tartalmaznak információt. Minden bizonnyal megerősíthette a meglévő falakat, s esetleg további falakat építtetett a régiek mellé vagy elé. Ezek helyzetét a bencés apátság épületeinek elhelyezkedése, valamint az épületnek helyet adó domb határozta meg, természetesen a terület védelmének figyelembevételével. A forrásokban inkább a település pusztulásáról, lerombolásáról, tűzvész pusztításáról szerezhetünk tudomást. Egy-egy hadjárat, támadás, majd keletkező tűzvész során komoly károk érhették az apátságot és a várat. A vár fennmaradását bizonyítja, hogy „1508. november 6-án Horváth Gergely szekszárdi kapitányt és várgazdát hivatalában megerősítvén” az apátsági gubernátornak tett hűségesküt.13 14 A mohácsi csatában győztes Szulejmán szultán Szekszárdot elérve elfoglalta a települést. A korban szokásos módon ez minden bizonnyal nem kevés pusztítással járt. A hódoltság korában a terület a török felvonulási területén volt, hamar áldozatul esett a felvonuló seregeknek. 1532-ben „Ká- szon vajda Pestiül indulván, Szekszárdot megszállá, megvevé, megégető és bele az ü nipit szállttá. ”15 Vannak jelek, hogy rövid ideig az apátság szerzetesei is visszatértek a településre, de ez nem tartott sokáig. Arra vonatkozó adat, hogy esetleg milyen építési, tatarozási munkákra került sor, ezidáig nem került elő. A török 1545 után maradt állandóan a településen. Szulejmán Szekszárdot rendelte Kászon bég állomáshelyéül. A város így 1687-ig török uralom alatt volt.16 A korabeli utazók leírásai, rajzai segítségünkre vannak a vár korabeli állapotának rekonstruálásában, noha a rajzok, ábrák és leírások száma is nagyon csekély. Meglehetős óvatossággal kell azonban még e képi forrásokat is kezelnünk. Nem minden esetben lehet az adott ábrázolást a konkrét helyszínnel kapcsolatba hozni, több évszázad múltán nem dönthető el kétséget kizáróan, milyen szándék vezette a leírás, az ábrázolás készítőjét, mire volt lehetősége a terület meglátogatása során. Feltételezhetjük, hogy folyt helyreállítás, tatarozás, hiszen egy-egy támadás után használni kellett az építményt, amihez valószínűleg szükség volt bizonyos építkezésekre. Ezekről a munkákról azonban nem tudósítanak a korabeli kútfők. (Azt is meg kell említenünk, hogy a szekszárdi apátságot, a hiteleshelyet ért események során rendkívüli mértékben pusztulhattak el olyan okiratok, oklevelek, dokumentumok, amelyek esetleg tartalmazhattak erre vonatkozó adatokat.17) A hódoltságkori építkezésekről Szekszárd esetében főként a korabeli magyarországi munkák kapcsán alkothatunk képet. Az itt lévő várat a maradványokból ítélve kőből építették, később az apátsági épület megerősítésére került sor, minden bizonnyal követ, téglát használtak. A várat a késő középkorban birtokba vevők is feltehetőleg követ-téglát használtak. A hódoltság korában feltehetőleg a korban szokásos palánkot építik ki a szükséges helyeken. A forrásokban gyakran előforduló „felégették, megégették” is ezt erősíti. 13 FRAKNÓI 1879, 27; SÖRÖS 1912, 58; valamint Csorba Csaba Szabály Ferenc szíves szóbeli közlésére hivatkozik. CSORBA 1974, 15. 23. jegyzet. 14 SÖRÖS 1912, 59. 9. jegyzet. 15 SÖRÖS 1912, 64. 16 FRAKNÓI 1879,46. 17 SZAKÁLY 1969, 6. Áttekintésében említi, milyen óriási pusztulást szenvedett el a Tolna megyére vonatkozó iratanyag. 265
