Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban

jó színben...Hétfőn Jeszenszky éknél, a Megyefayéknál, tegnapelőtt és tegnap Spisitsnél286 volt bál. A társaság igen számos, 100-on felül, és válogatott. Horváth püspök, ki referendáriusnak van kinevezve a kanczelláriánál, a zirczi és keszthelyi apát, sok pappal. Rosos famíliájával287, a melyben Bezer- édj Nácziné leányaival, Spisits nagy társasággal, a hol Somsich Pongráczné288 is leányaival. Az ifiú llrményi Laczi289 is itt van, ki amannál van patvarián. Jeszenszkyék, kiknél a herényi Inkeyné290, ki Pistyánba volt szép siketnéma leányával, Gaálné Galadrul, Karácsonyáé291, Kisfaludyék, Horváth Maki, Pauly sógorával, ennek feleségével és többekkel, Rohonczy Náczi, Niczky292, több tisztek s más asszonyok, leányok, férfiak vannak itt mind jókedvvel és magokat mulatni vágyó iparkodással. Ma Horváth Mukiéknál lesz bál. Mi nem adunk, mert igen sok az ember, nem férnénk el és amúgy is elég van. Tegnap ipamtul és Kisfaludyék és Vigyázó nálunk ettek, ma mi odafenn eszünk..!’293

A Badacsony hajdani szőlőbirtokos-famíliáiról Eötvös Károly így emlékezett meg: „Hatalmas családok raktak fészket maguknak a Badacsony hegyén ősi idők óta. S nemcsak a papok és a nagy monostorok, s nemcsak a főrendűek, az Esterházy hercegek s a pápaugodi-devecseri Esterházy grófok voltak hatalmasak, hanem a köznemesek is. Ott volt a várbogyai és nagymádi Bogyay294 nemzetség. A Szentgyörgyi Horváth, a hertelendi és vondornyalaki Hertelendy, az eörményesi Fiáth295, a bezer286 jáprai Spissich család: A címeres nemes levelet és előnevet rokonaival együtt Spissich Miklós nyerte II. Ulászló királytól 1503. évi Szent Márton napján. A család ősi otthona Horvátországban terült el, de az idők folyamán két ágra szakadt s lakhelyük a Dunántúlon, Zala, Vas, Somogy és Sopron megye, Horvátországban pedig Körös megye lett. A családnak Magyarországon, Vörösvárott letelepedett őse Spissich György volt. Spissich Sándor 1735-ben a Károlyi huszárezredben hadnagyi rangot ért el, s az 1741. évi nemesi felkelésben, mint kapitány vett részt. Később főstrázsamesterként (őrnagy) említették. A Sopron megyei Spissichek közül Sándor Sopron megye főszolgabírája. Sajtos-Kálon született, s feleségül véve Forintos Katalint. Idővel Sümegre költözött, ahol fia, János született. János 1790-ben Zala megye első alispánja és országgyűlési követe volt. Hivatalától hazafias magatartása miatt, a kormány eltiltotta, és visszavonulva fejezte be életét, 1804-ben. - NAGY X. 1863, 330-331.

287 szentkirályszabadjai Rosos család: Veszprém, Zala, Komárom megyei birtokos nemes család. Közülük többen megyei hivatalt viseltek, Rosos Pál 1790-1810 között veszprémi püspök volt. - NAGY IX. 1862, 770.

288 1845-től gróf, saárdi Somssich Pongrác, (Sárd, 1788. május 17 - Mike, 1849. augusztus 26.): politikus. Somssich József és Örményi Mária fia, Somssich Miklósnak Somogy megye volt helyettes alispánjának testvére. A MTA tagja (ig. 1830). Császári és királyi államtanácsos (1841). A pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1811-től Somogy megyében szolgabíró, 1824-től a megye alispánja, az 1825-1827-i pozsonyi országgyűlésen a megye követe, ahol az ellenzékhez tartozott. Az országgyűlés feloszlatása után részt vett a rendszeres munkálatok kidolgozásában. József főherceg nádor bizalmasai közé tartozott; 1830-tól alnádor, 1833-1841 között királyi személynök, s lényegében a királyi tábla és az országgyűlés alsótáblájának elnöke, egyúttal 1833-tól Pest- Pilis-Solt megye főispáni helytartója, 1836-tól Baranya megye főispánja. - MARKÓ V. 2004, 1235; NAGY 2007, 148; PÁLMÁNYI. 2011,665-666.

289 ürményi Ürményi László császári és királyi kamarás és a Helytartótanács titoknoka. 1835-ben a fiumei kormány mellett gyakorló segéd, felesége gróf Keglevich Alexandra csillagkeresztes dáma, ki 20 évesen 1841-ben meghalt. - NAGY XI. 1865, 426-431.

290 pallini Inkey Imre (1784. - Raszinya, 1848. február 10.): cs. és kir. kamarás és főispán. Inkey Imre királyi tanácsos, zalai alispán fia. 1809-ben francia hadifogságba került, 1820 és 1829 között zalai alispán volt, 1842-ben Zólyom megye főispáni helyettesévé, később (1843) valóságos főispánjává nevezték ki. 1827-ben az MTA alapítására ezer forintot ajánlott fel. - NAGY V. 1859, 245.

291 hodosi Karácsony család: Hodos magyar falu Pozsony megyében, Szerdahelytől fél mérföldnyire. Az 1823. évi Pozsony megyei tisztújításkor 68 Karácsony szavazott. - NAGY V. 1859, 84-87.

292 niczky Niczky család (nemes és gróf): A Ják nemzetségből eredt, mely már 1268-ban birtokos volt Somogy megyében. A visszaállított megyében tűnt fel György, Gáspár Vas megyei alispán fia, aki felesége, Svastics Juliannának a berzencei uradalomban való joga okán jött ide. 1717-ben a megye jegyzője, 1727-ben főjegyzője, közben országgyűlési követ, 1732 körül a királyi kúriához került, 1755-ben szeptemvír. O szerezte meg egész Berzencét. Fia, Kristóf országbíró, a Temesköz visszacsatolásakor királyi biztos. 1765. november 5-én feleségével pribéri Jankovics Katalinnal és fiaival grófi rangot kapott. Fia, György, felesége gróf Batthyány Izabella, gyermekeik: Lajos (1776-1840), a grófi ág fenntartója János György (1776-1828). Lajosnak gróf Hoditz Krisztinától gyermeke: Lajos (1822-1880) Zimány és Tóth-Gyugy birtokosa. - CSÁNKI é. n. 624.

293 BODNÁR-GÁRDONYI I. 1918,118.

29-1 várbogyai és nagymádi Bogyay család: Csallóközi régi magyar család, mely előbb Zala megyébe, majd Somogyba is került. György 1705 körül tűnt fel Zala megyében, ahol sümegi várkapitány lett, több birtokot szerzett itt. Fia József, felesége Csúzy Krisztina, fiuk József, feleségétől lomnicai Skerlecz Máriától született fia Péter. Gyermekei: Péter, Ignác és László. Péter (1779-1839) átjött Somogyba s anyja családi összeköttetéseit kihasználva, könnyen illeszkedett be a társadalmi életbe. 1804 előtt tiszteletbeli ügyész, majd alszolgabíró, 1808-1817 között kaposvári járási főszolgabíró, majd táblabíró. - CSÁNKI é. n. 610-611.

295 örményesi Fiáth család: Régi magyar nemesi család. Már a 15. század közepén Krassó megyében, a Szörényi bánságban a vagyonosabb birtokosok közé tartozott. Közülük Józsefet magyar királyi kamarást utódaival együtt 1858-ban ausztriai birodalmi bárók sorába emelte az uralkodó. Fiai közül Ferenc 1844-ben Fejér megye alispánja, kétszer országgyűlési követe, később magyar királyi helytartósági tanácsos, császári királyi kamarás. Péter testvére királyi ügyigazgató, 1833-ban a kőszegi táblánál ülnök volt. - NAGY IV. 1858, 160-172.

450