Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon
(cca. 10 km a város központjától) és természetes vad állapota miatt kitűnő „búvóhelyet” biztosított a kisváros „felnőtt világa” elől, addig a Csörge-tón kiépülő fürdőnek és a tulajdonos által kialakított parknak pont az ellenkezője, viszonylagos közelsége és kiépítettsége vált a vonzerejévé. Miután a fürdő megnyitása előtt két évvel átadták a városi sétateret,31 megállapíthatjuk, hogy az egymáshoz közeli időben létrehozott két létesítménnyel megoldani látszott a városban, illetve annak közelében kikapcsolódást, felfrissülést keresők problémája.32 A vásárteréből kiszakított területen kialakított, és 1880. június 6-án átadásra kerülő sétakertnek hála, a szekszárdiaknak már nem kellett csupán a szűk „várkert”-tel - a vármegyeház kertje - beérniük. Hiszen a „várkerti sétahely" hiába volt a kortárs véleménye szerint „csinos gondozású” és nyitva a közönség előtt, azt ő is kiemelte, hogy kis kiterjedése miatt nem képes tiszta levegőt szolgáltatni a felüdülést keresők számára. 33= „A TOLNAMEGYEI BALATON, A MAGYARORSZÁGI GENFI-TÓ, ÚJABB KOR GENEZÁRETHTAVA” A SZABADVÍZI FÜRDŐÉLET TERMÉSZETI FELTÉTELEI SZEKSZÁRDON A fenti hasonlatok mellett még további kettővel ajándékozta meg a Csörge-tót a maliciózus kedvű tollforgató, a már megismert Borzsák Endre helyi református lelkész 1898. évi cikkében: „a gyógyító Bethesdája, Szekszárd Rákos mezeje”.34 Ironikus írásában a tó és a város közti közlekedésen ékelődő, automobil-közlekedésről és villamosról vizionáló Borzsák fantáziája Genf, Zürich és Baden hírnevét romba döntő nagyvilági vízi- illetve fürdőéletet képzelt a Csörge-tó partjára. Mint írja: Tóth Károly dunavédgáti főmérnök úr pedig legközelebb elkészítvén a < Csörgetég-Keskenysár > belvízcsatornát, ezáltal a tó vizét állandóan a legtisztább felszínűvé, a legegészségesebbé varázsolja át, - egy üdítőfolyam csomó-pontjává teszi, mely versenyre hívja Zürichet, Genfet, Bádent, ezek biztos bukásával” S való igaz, ha nem is a Keskenysár, de Szekszárd határában folyt a Sárvíz, valamint attól kicsit távolabb a Duna, amelyek, mint a szabadvízi fürdő(zés)re alkalmas vizek jöttek szóba. Amint fentebb, a kirándulóhelyek kedveltsége kapcsán láttuk, a Duna erdei - úgy a várostól való távolságuk, mint vad állapotuk miatt - nem voltak igazán kedvesek az idősebb korosztályok számára. Ezen adottságok a gyors sodrású Dunán történő fürdő kialakítása szempontjából szintén negatív tényezőként estek latba. Pedig a keselyűsi Duna-szakaszhoz vezető kövezett út építésének 1879- ben történt befejezését követően ténylegesen felvetődött, hogy a folyam több hátránya ellenére a létrehozandó fürdőt mégis partjainál, az ugyanakkor átadott keselyűsi gőzhajóállomás közelében állítsák fel.35 Figyelembe véve azonban a gőzhajóállomás közel 12 km-es távolságát, elérhetőség szempontjából e megoldás nem lett volna sokkal előnyösebb, mint Schwartz Mór 14-15 km-re eső tolnai fürdője.36 A Dunán kialakítandó fürdő hátrányai között kell még megemlítenünk, hogy a folyóvízre épített fürdőkkel együtt járt a veszélyes helyzetek kialakulásának lehetősége.37 31 TÓTH én., 290; TÖTTŐS 1986, 29-30. 32 Az ezt megelőző, 1880 előtti állapotokról ad érzékletes képet a Tolnamegyei Közlöny cikkírója, amely szerint a forró nyár ellen a szőlővel rendelkezők akként védekeztek, hogy szőlőikben töltötték idejük nagy részét, és egy sétakert létesítése természetesen a földművelők számára sem volt életbevágó kérdés. Azonban, akikre az előbbiek egyike sem volt igaz, „kényszerülvén lakásaikban benn maradni, csak ujjaikat tördelik, s a nagy hőségtől indíttatva mondják egymásnak: <de borzasztó ez a nyár, nincs hely, hol üdülést találna az ember!>.” Tolnamegyei Közlöny 1878. szeptember. 8.1-2. 33 Uo. 34 Tolnamegyei Közlöny 1898. július 10.4-5 35 A 12 km-es távolságot a gőzhajóállomásra közlekedő omnibuszok „kétharmadfél” óra alatt tették meg. Az utazás viszontagságait, valamint az utasok bérkocsisokkal szembeni elégedetlenségét korabeli (1879) cikk is hírül adta. TÓTH én., 265. 36 A Duna Holt-ág Tolnától északra eső szakaszán kialakított fürdő és Szekszárd között a fürdőtulajdonos omnibuszos közlekedést tartott fenn, amelynek igénybevétele 1877-ben 30 krajcárba került. Azt, hogy a város központjából, a nagyvendéglőtől induló, napi egyszeri oda-vissza járat mekkora forgalmat bonyolított, nem tudjuk, de valószínűleg nem oldotta meg a rendezett körülmények közt úszni és fürdőzni vágyó szekszárdiak problémáit. 37 Erre 1884-ben a galgóci eset szolgált konkrét példával, amikor egy nagy erejű vihar következtében elszabadult a Vágón kialakított fürdőház, uszoda. A Pesti Hírlap beszámolója szerint az uszodát a folyó, az azt parthoz rögzítő láncok elpattanását követően, egy 578
