Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

13 Köszönöm a figyelmeztetést, (nem.).

14 Kossuth Lajos (1802-1894) - kiemelkedő reformpolitikus, az 1847-48-i utolsó rendi országgyűlésen Pest vm. követe, az ellenzék elismert vezetője és vezérszónoka

15 Szentkirályi Móric (1809-1882) - Pest vm. mérsékelt ellenzéki követe az 1839/40., 1843/44., 1847/48. évi rendi ogy.-eken. 1848: jász-kun kér. főkapitány, túrkevei kér. népképviselő, de szept. végén lemondott. 1870 után sokat tett Buda és Pest egyesítéséért. (PÁLMÁNY 2011,1. 1172-1174.)

16 Ifi. Pázmándy Dénes (1816-1856) - 1844-1848: Komárom vm. alispánja, az 1843/44. és 1847/48. ogy.-en igen népszerű ellenzéki követe, a Társalkodási Egylet tagja. 1848: a képviselőház első választott elnöke. Az utolsó pozsonyi diétán először a városok rendezésével foglalkozó, majd a választójogi bizottságba is beválasztották. Lisznyai Kálmán költő a jelentősebb ellenzéki követek közé sorolta, s neki is szentelt egy verset az 1847-48-as országgyűlésről megjelentetett almanachban. (SZILÁGYI 2001, 42.) Ebben többek között ezt olvashatjuk:

„... Búvárkodó készültséggel,

Törvényhozó bölcseséggel Kívánt más kormányrendszert;

S mellette éles eszével,

S a szabadság fegyverével Bátran küzdeni is mert...”

(Lisznyai Kálmán: Szónoki mellképek XV. If). Pázmándi Dienes. In: VAHOT 1848, II. 72.)

17 Somssich Pál (1811-1888) - helytartótanácsi tanácsos, az 1843/44. ogy.-en Somogy vm., az 1847/48. ogy.-en Baranya vm. követe, a konz. párt vezére, de 1850 után az alkotmány helyreállításának, Deák Ferencnek a híve és társa, 1861 után többször népképv. (PÁLMÁNY 2011,1. 1150-1151.)

18 A délelőtt folyamán tartott kerületi ülésben Szentiványi Károly (1802-1877), az 1843/44., 1847/48. ogy. Gömör vm.-i ellenzéki követe javaslatára a rendek megválasztották a honvédelem és a belbiztonság rendszerének kidolgozására javasolt bizottság tagjait, s ugyanazon választmányt bízták meg a népképviseleti törvényjavaslat elkészítésével is. Szentiványi valóban a kérdéskör Búsbach által említett szakavatott képviselőit javasolta a bizottságba, de Kossuth indítványára még két városi követ, Pozsony - és nem Esztergom! - város követe, Neszter József/Josef (1804-1889) és Aigner (1848-tól: Rengey) Ferdinánd (1808-1858) szegedi követ is csatlakozott a választmányhoz. (VARGA 1971 50.; vö. KOSSUTH 1951, 653-654.)

19 Casták (kasztok) (portugál) - különleges helyzetű, előjogaikhoz tűzzel-vassal ragaszkodó társadalmi osztályok, rétegek. Kolmár József, a mindenféle előjogot és társadalmi megkülönböztetést elutasító országgyűlési ifjak egyike, 1848-ban megjelentetett röpi- ratának Kaszták. Pártok. Felekezetek című fejezetében így ünnepelte a kiváltságok és privilégiumok megszűntét: „Nincsenek többé Magyarországon. A’ kaszták testvérkezet fogtak, az egyenlőség lobogója alatt. A'pártok összeolvadtak a’ honszeretet testvérérzetében. Äfelekezetesség választófalai összeroskadtak, az »egyedül üdvözítő vallás« tana hirdetésének megszűntével ...A' szabad nemzetnek csak egy hite van, ’s ez: a’ szeretet’.’ (KOLMÁR 1848, 14.)

20 Búsbach nyilvánvalóan téves értesülésének forrása feltehetőleg a mérsékelten konzervatív Jelenkor című politikai hírlap márc. 14- én keltezett pozsonyi országgyűlési tudósítása. Lapjának olvasóit az alsótábla tanácskozásairól rendszeresen tájékoztató Golub Vilmos is hasonlóan tudósít a kancellár lemondásáról és a bejelentés körülményeiről, szintén délelőtt 10 órában adva meg a rettegett kancellár bukásának pontos időpontját. Apponyi főkancellár azonban még 13-án este lemondott tisztéről, Metternich lemondatása után. A március 14-én délelőtt fél 11-kor kezdődött kerületi ülés résztvevői csak nem sokkal a tanácskozás megkezdése előtt, a bécsi gőzhajó aznap reggeli megérkezése után szerezhettek biztos értesülést a bécsi forradalomról és Metternich menesztéséről, valamint Apponyi leköszönéséről. A menetrend szerinti gőzhajó akkori körülmények között több mint hat óra alatt tette meg az utat Bécstől Pozsonyig. A délelőtt 10 órai lemondás híre semmiképpen nem juthatott volna el Pozsonyba ilyen rövid idő alatt. Apponyi még az előző este benyújtotta lemondását, nagy valószínűséggel este 10 órakor. Talán a nagy hangzavarban érthették félre Kossuth szavait mind Búsbach, mind a Jelenkor tudósítója. A rendelkezésünkre álló különböző magyar források és feldolgozások szinte egyöntetűen a 13-i esti lemondás tényét valószínűsítik. (KOSSUTH 1951,658. a PH 1848. március 18-i száma alapján; ld. még: PH 1848. március 17. 224.) A Nemzeti Újság tudósítója a március 14-i kerületi ülésről ezeket írja: ,A végzések kimondása után,... Kossuth Lajos az ülésben kapott azon hirt adá a üknek tudtára: miszerint tegnap 10 órakor Apponyi kancellár is leköszönt”. Fölöttébb érdekesnek tartjuk, hogy ugyanazt a bejelentést egy fontos eseményről a hazai lapok - és természetesen levélírónk is - másként hallották és értelmezték. (NU 1848. március 16. 1026.; VARGA 1971, 48.; SPIRA 1959, 69.; SPIRA 1979, 98.; BENDA 1982, 668.; GERGELY 2001, 89.; Matuska János 1848. március 14-én kelt levele Pozsonyból Matuska Istvánhoz: V. WALDAPFEL 1950-1964,1. 103.; PASKAY 1885, 29.; DÉNES 2008, 230.) Közvetve ugyan, de szintén Apponyi március 13.-i lemondását támasztja alá Wirkner Lajosnak, Metternich bizalmasának, a bécsi kancellária országgyűlési kémszolgálata vezetőjének visszaemlékezése, aki a március 14-i dél körül történt események között tárgyalja Apponyi gróf - ennek fényében nyilvánvalóan még egy nappal korábbi — lemondását. (WIRKNER 1880, 206-207.) Ezekkel ellentétes álláspontot képvisel, s a március 14-i lemondás igazságát hirdeti Fallenbüchl Zoltán: FALLENBÜCHL 1988, 100. Szőgyény László alkancellár, aki főnöke lemondása után vitte tovább a magyar ügyeket a bécsi udvari kancellárián, emlékiratában megemlíti, hogy a bécsi forradalmi események idején beteg Apponyi állapotának javulása után személyesen jelentette be a császárnak lemondását. (SZŐGYÉNY-MARICH 1903, 54.)

21 Búsbach ebben természetesen téved. Ugyanis az országos ülésen az alsótábla részéről megválasztott 58 tag mellé a főrendek által kijelölt 13 mágnás között, a többségben lévő ellenzéki mágnások mellett, nyilvánvalóan kormánypárti (konzervatív) politikusok is bekerültek az országgyűlés feliratát Bécsbe eljuttató deputáció tagjai közé. Az aulikusok kisszámú csoportjába tartozott az ifjabb Majláth (Mailáth) György gr., a konzervatív párt egyik vezetője, Baranya vm. főispánja és ogy.-i követe, valamint Cziráky János gr. kir. táblai bíró, de a diplomata Esterházy Pál hg.-et sem sorolhatjuk a szabadelvű ellenzéki főnemesek táborához. A bécsi küldöttség ellenzéki főrendi tagjairól ld. Tormay Károly általunk itt közölt levelének 6. sz. jegyzetét.

22 BÚSBACH 1898-1899,1.43-44.)

23 Búsbak Ádám: I. Életem és tapasztalataim történeti leírása. [Losonc], 1876. Kézirat. EOL V. 118. a.)

24 MNL OL P 483 Magyary-Kossa csal. lt. Csal. ált. rend. ir. 25. cs. H 23 76-77. Búsbach Péter levele Molnár István barátjához. Po544