Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
1 Tormay (1845-ig Krenmüller) Károly (1804-1871) - 1832-től 1848-ig Tolna vm. főorvosa. 1848. máj. 1-jétől a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium egészségügyi osztályán tanácsos, az orvosrendészeti ügyek előadója, majd 1848 őszétől 1849. jan. elejéig a feldunai tábor orvosi szervezésével bízták meg. Tanácsosként előbb a Hadügyminisztérium, majd a Belügyminisztérium egészségügyi osztályán dolgozott. 1850-ben Esztergom vm. főorvosa, a budai Helytartóság egészségügyi tanácsosa. 1850-60 és 1862-67 között Pest főorvosa. Orvosi, közegészségügyi és demográfiai értekezéseket írt. Építészeti munkássága is jelentős: Szek- szárdon több épületet is tervezett, így pl. saját lakóházát, az ún. Tormay-házat a Bezerédj utcában és az azóta már átépített városházát a közeli Béla téren (1846). (CSEKŐ 2012,448.) A Krenmüller házaspárt (Tormay Károly felesége, Huber Antónia Hannoverből származott) mély barátság fűzte Bezerédj Istvánhoz és nejéhez, Bezerédj Amáliához. Hidjai kúriájukban gyakori vendégek voltak. 2 Bezerédj István (1796-1856) - a reformkor kiemelkedő szabadelvű politikusa. 1818: Tolna vm. esküdtje, 1825: uo. tb., majd 1830- 36: főjegyző. 1836-1848. uo. táblabíró. Tolna vm. követe az 1830., 1832/36., 1843/44. ogy.-en. 1836-ban elsőként szabadította föl jobbágyait, úrbérváltsági szerződést kötve velük. A Magyarkák című, névtelenül megjelent közéleti röpirat portrésorozatában a konzervatív szerzők maró gúnnyal említik meg ezt a nemes tettét. Szerintük ugyanis „csupa, puszta philantropismusból, szivébe merül az esze’.’ Megemlítik ugyan páratlan gesztusát, de azzal vádolják meg, hogy nem önzetlenül, hanem nagyobb anyagi haszon reményében cselekedett. „Ö volt az első, ki a’ »szabadföld.« jelszóra kakasdi jobbágyait - mint mondják, méregdrága váltságdíj mellett fölszabadította. Ő volt az első, ki önkényt adózott’.' (KOVACSÓCZY-CSÁSZÁR 1845,112.) A Pilvax köréhez tartozó tehetséges költő, Lisznyai Damó Kálmán ugyanakkor az utolsó rendi országgyűlésről megjelent, Vahot Imre által szerkesztett almanachban Bezerédj Istvánról igen meleg hangú versben emlékezett meg. „Kristálytiszta jellemű", becsületes, „csupa érzés"-sei és szeretettel megáldott politikusként jellemzi őt, majd emberbaráti elveinek szép megnyilvánulásait is fölidézi: .Mint tied, nincs olly részvevő kebel, Sírtál, mosolygtál, mint a perez hozá, A szegény nép örömén, bánatán ...” „Egygyé levél a néppel, terheit Megosztva, vívtál közös nép jogért... S te, népáldásra méltán érdemes, Lől a legelső adózó nemes’.’ (Lisznyai Kálmán: Szónoki mellképek XIII. Bezerédi István. In: VAHOT 1848, II. (Szépirodalmi rész) 69.) Az 1848/49. ogy.-en a szekszárdi kér. népképviselője. 1849-ben Debrecenbe, majd Szegedre is követte a kormányt. Debrecenben a békepárt tagja volt. Világos után halálra ítélték, de kegyelmet kapott. Visszavonult hidjai birtokára, s ott gazdálkodott. (PÁLMÁNY 2011,1. 832.) 3 A Tormay-házaspár Szekszárdon született leányának, Etelkának (1845-1914) Bezerédj István és Bezerédj Etelka voltak a kereszt- szüleik. (Ld. erről Csekő Ernő id. tanulmányát: CSEKŐ 2012,444.) A reformkorban igen elterjedt komasági kapcsolatok gyakran a rokoni kötelékeknél szorosabb, személyesebb viszonyt jelentettek. A szabadelvű politikusok és a velük azonos elveket valló, szintén liberális kötődésű íróink, költőink legjobbjai eszmei rokonságukat és szoros barátságukat a komasági kapcsolat révén még jobban elmélyítették. Ismeretes, hogy a jeles tolnai reformpolitikus komasági viszonyt ápolt Tormayék mellett Garay János és Vörösmarty Mihály költőkkel, valamint Csengery Antallal (1822-1880), aki ismert államférfi, közgazdász, publicista, az MTA másodelnöke is volt. (BODNÁR-GÁRDONYI 1918-1920, II. 425-426.) Garay 1842-ben született Dezső nevű fiát Bezerédj tartotta keresztvíz alá. (KACZIÁN 2012, 103.) A költőóriás Vörösmarty Deák Ferencet „a legszívesebb barátságnak egy új kötelékével kötözte" magához, amikor 1844-ben világra jött Béla fiának keresztapjául Deákot választotta. (LUKÁCSY-BALASSA 1955, 307.) De a kor szokásának megfelelően több keresztszülő, a korabeli magyar szellemi és politikai elit néhány kimagasló képviselőjének a neve is szerepel a Budapest Belvárosi Főplébánia születési anyakönyvének 50. lapján, ahol a megkeresztelt „Béla, Mihál, Ferencz” adatai szerepelnek. A keresztszülők: Bártfay László ügyvéd és felesége, Mauks Jozefa, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Fáy András és Bezerédj István. (VÖRÖSMARTY 1965, II. 384.) Második fiának, az 1845-ös születésű Mihálynak keresztapja ifj. br. Wesselényi Miklós lett. (TÓTH 1974, 355-356.) De egyéb példát is tudunk fölhozni a hazai liberális vezetőréteg erős összefonódásával kapcsolatban. Elég, ha megemlítjük, hogy Kossuth Lajos első fiát, Ferencet, Deák Ferenc, Bezerédj István és Klauzál Gábor tartották keresztvíz alá, míg másodszülött fiának, Lajos Tódornak egyik keresztapja br. Wesselényi Miklós volt. (LOSONCZY TÓTH 2008,17.) 4 Minden bizonnyal Perczel Béla (1819-1888) - ügyvéd, 1845-1848-ban a szekszárdi járás főszolgabírója, 1848-49: Tolna vm. másodalispánja. Szoros barátságban állt Bezerédj István öccsével, a Sopronban élő Pállal (1798-1864). 1865-től ogy. képviselő, 1875- 1878: igazságügy miniszter, 1883: a Kúria másodelnöke, végül 1884-ben annak elnöke lett. (DOBOS 2001, 111-116.; vö. MARKÓ 2001-2007, V. 243.) 5 A kérdéses levélnek sem a szekszárdi levéltárban (MNL TML, Családi levéltárak XIII. Bezerédj csal. ir. , 1781-1944. Ifj. Bezerédj István ir., 328. dob.), sem a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, az ott őrzött Bezerédy csal. iratanyagban, a család ménfői levéltárában (A szerdahelyi ág lt.) nem akadtam nyomára. (MNL OL P 58 Bezerédy csal. (ménfői) lt.) Tudvalévő ugyanakkor, hogy Bezerédj István (Hídja pusztai) levéltára, amely reformkori elvbarátaival és megyei politikusokkal való levelezését is tartalmazta, a II. világháború helyi harcainak következtében nagyrészt megsemmisült. 6 Gróf Pejacsevich család - a horvátországi magyarbarát horvát-magyar párt egyik kimagasló főúri családja. A verőcei előnevű grófi család - jól dokumentálhatóan - igen élénk társadalmi életet élt. A család tagjai az 1840-es években rendszeresen megjelentek a különböző pesti és pozsonyi bálokon, színházi előadásokon, kulturális rendezvényeken. Mivel Sopronban is volt palotájuk, onnan könnyen rándultak át Pozsonyba és Bécsbe is. (Hond 1843. (I. félév 4. sz.) jan. 28. és (19. sz.) máj. 13.; Ld. még erről a szép és kacér soproni hajadon, Slachta Etelka ekkoriban született több naplóbejegyzését: SLACHTA 2004 és SLACHTA 2005) A keresztnév ismerete nélkül igen nehéz meghatározni, hogy a népes, horvát eredetű grófi család melyik férfi tagjáról tesz említést Tormay. Elképzelhető, hogy Pejacsevich [Márk, Markus] (Pejacevic, Marko) grófról, (1818-1890) az ismert szabadelvű politikusról, az 1847-1848. évi országgyűlés jelen levő főrendi tagjáról lehet szó. Jelenlétéről nem áll rendelkezésünkre teljesen megbízható bizonyíték, noha Pálmány Béla történeti almanachjában az szerepel, hogy a horvát politikus részt vett az utolsó rendi országgyűlésen. (PÁLMÁNY 2002, 1117.) Bár neve szerepel az utolsó rendi országgyűlés név- és lakcímjegyzékében, ugyanebben az adattárban föltűnik a neve a „jelen nem lévők” között is, akik nem lévén jelen az országgyűlésen, csupán megbízottjukkal képviseltették magukat, s e szerint 547
