Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

Medveczky Dániel képviselte a távol levő grófot. (OGY. NÉVK. [1848], 21., 62.) Tehát jelen is volt, távol is volt. Esetleg Pejacsevich Péter (Pejacevic, Petar) (1804-1887) gróf neve is szóba jöhet. Ő is részt vett az 1847/48. évi diétán, mint főrendi tag. Cs. kir. kamarás volt, szlavóniai főnemes, 1845-1848 között Kőrös vármegye főispáni helytartója, s így természetesen „pecsovics”-nak számított. Nem valószínű tehát, hogy őt említi Tormay. E két „nemzeti gróf” (tulajdonképpen magyarbarát horvát főrend), az 1848-as diéta névtára tanúsága alapján, hosszabb-rövidebb időre megjelenhetett a család tagjai közül az utolsó rendi országgyűlésen Pozsonyban. Ugyancsak ott volt Pejacsevich (Pejacevic) Ferdinánd gróf (1800-1878), a született magyarországi főnemes. Felesége, Dőry Mária, Dőry Gábor (1803-1871) nővére révén, Tolna megyei földbirtokos volt, s Dőry Gábor báró Gabriella nevű leánya szintén egy Pejacsevich grófhoz, Lászlóhoz (1824-1901), Ferdinánd fiához ment feleségül, ki szintén bejelentette lakását a névtár számára. (OGY. NÉVK. [1848], 21.) A kevés rendelkezésre álló adat híján talán mégis annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a kiterjedt baráti körrel rendelkező Bezerédj István „komája” a zombai kastélya felé tartó Pejacsevich Ferdinánddal találkozhatott Tolna vármegye székhelyén. A település közelében ugyanis kiterjedt Dőry birtokok terültek el, melyeknek egyik központja a falu határában elterülő Paradicsompuszta volt, egy 18. század végéről származó kastéllyal. A Dőryeknek Zombán is volt egy kastélyuk, amelyet a 19. század közepén építettek. A Tolna megyei reformkori ellenzék vezérének életrajzából tudjuk, hogy Bezerédj István hidjai otthonának kellemes légköre sok jeles és tekintélyes családot vonzott a kastélyba, így a zombai Pejacsevicheket is. (BODNÁR-GÁRDONYI 1918-1920,1. 103.; ULRICH-POZSONYI 2009,159. 14. tábla; OGY. NÉVK. [1848], 21.; PÁLMÁNY 2002, 1117.)

Hunkárnak e levél szerint tehát csak több óráig tartó, minden józan érvet felvonultató erőfeszítéssel sikerült a lázadást szító pozsonyi ifjúságot meggyőznie és meghátrálásra, szétszéledésre késztetnie.

8 Az erőszakos ráhatás eme módjáról már Varga is beszámolt idézett munkájában, forrásként éppen Tormay levelét említve (VARGA 1971, 51-52.; vö. HUNKÁR 2004, 82.)

9 A Bécsbe induló küldöttség tagjai közé a március 14-én délután 3 órakor megtartott országos ülésen a rendek az alsótábla részéről 58 tagot választottak, amelynek - élén Majláth György országbíróval - a feliratot a császár elé kellett vinnie. (VARGA 1971, 51.) Legújabban Velkey Ferenc szerint az alsótábla csupán 57 tagot választott saját kebeléből, tehát ő az országbírót, aki hivatalból volt az alsótábla elnöke, s így a követek táblájának a vezetője, nem számítja a küldöttség tagjai közé. (VELKEY 2010, 702. Egy hajdani „kis követ” kései visszaemlékezésében, a főrendi tábla küldöttein kívül, szintén csak 57 követet sorol fel, így ha hozzászámítjuk Majláth György grófot is, megkapjuk a Varga által említett 58 főt. (PASKAY 1885, 34-36. ) Közöttük csak elenyésző számban voltak kormánypártiak - természetesen a király emberén, Zarka János királyi személynökön, az utolsó rendi országgyűlés elnökén és Ghyczy Kálmán nádori ítélőmesteren kívül: Babarczy Antal helytartótanácsi tanácsos, Csongrád megye konzervatív követe, Kállay Menyhért szabolcsi, Tarnóczy Kázmér nyitrai követ és mindenekelőtt Somssich Pál, Baranya követe, a konzervatív párt vezérszónoka. Az ellenzéket ugyanakkor olyan ismert ellenzéki politikusok képviselték a császárvárosban, mint Kossuth Lajos és Szentkirályi Móric pesti, Hunkár Antal veszprémi, Madarász László somogyi, Szemere Bertalan borsodi, ifj. Pázmándy Dénes komáromi követek. És természetesen a küldöttségben helyet kapott a maga külön útját járó, inkább kormánypárti Széchenyi István is, Moson megye képviseletében! A főrendek plenáris ülésükön maguk közül 13 arisztokratát választottak. A főrendi tábla ellenzéki csoportját szintén tekintélyes politikusok nevei fémjelezték, így a felsőtábla ellenzékének elismert vezetője, gróf Batthyány Lajos, a Békés megyei főispán, Károlyi György gróf, Perényi Zsigmond báró, Ugocsa megyei főispán, Szapáry Antal és Teleki László grófok, Tihanyi Ferenc temesi gróf és Wenckheim Béla báró.

10 Belenyugodott, beletörődött (lat.).

11 Ellenzék (lat.).

12 Albrecht Friedrich Rudolf (Habsburg) (1817-1895) - osztrák főhg. 1845-től 1848. márc.-ig Alsó-Ausztria katonai parancsnoka. A fegyveres erők parancsnoka volt Bécsben, de a bécsi forr. győzelme után le kellett mondania és menekülésre kényszerült, mert a közvélekedés szerint ő adta ki a parancsot a vérontásra.

13 Hoyos-Springenstein/Stichsenstein?/, Johann Ernst, gr. (1803-1849) - osztrák tábornok, udvari fővadászmester, márc. 14.-től a bécsi Nemzeti Gárda parancsnoka. (PÁLMÁNY 2011,1. 542.)

14 Colloredo-Wallsee, Franz de Paula gr. (1799-1859) [?] - osztrák diplomata (1830: drezdai, 1837: müncheni, 1843-1847: szentpétervári követ), 1848. márc. 12-máj. 14.: az osztrák korm. mb.-ja a frankfurti nemzetgyűlésben, az akadémiai légió parancsnoka (??)

15 Piacon (tájszó).

16 Hogy milyen „roppant rokonszenv” kísérte Bécsben a magyar országgyűlési küldöttség látogatását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a túlfűtött lelkesedés hevében magyarul éltették a nemzeti viseletben, nemzeti zászló alatt, bécsi nemzetőrök sorfala közt vonuló magyarokat. A bécsi német polgárság magyarbarátságát juttatta azzal is kifejezésre, hogy a megszokott „hoch” vagy „vivat” kiáltások helyett mindig „éljen”-nel üdvözölték és becézték a „brúdereként, azaz testvérként tisztelt magyar küldötteket, ((ld. Szen- vey József cikkét a BH Pozsonyi hirfüzér című rovatában. 1848. márc. 22. 279.) Egy nemrégiben közzétett, eredetileg német nyelvű levélben, amelyet az aradi vértanú tábornok, Lázár Vilmos felesége, Reviczky Mária írt sógornőjéhez, szintén a magyarok iránti osztrák rokonszenv tükröződik: „Kossuthnak aznap, amikor megérkeztek ötször kellett beszélnie és egy kimondhatatlan nagy Éljent kapott a Bécsiektől, akik ezt tőlünk tökéletesen megtanulták" (Reviczky Mária levele Lázár Matildhoz. Pozsony, 1848. március 26. DINYÉS 2004. 24.)

17 Metternich, Klement hg. (1773-1859) - osztrák udvari főkancellár, a Habsburgok abszolutista politikájának legfőbb képviselője. 1814-től magyar honfiú. Március 13-án a népharag nyomására lemondani kényszerült, s Bécsből szökve menekült.

18 Czapka, Ignaz Winstetten (1791-1881) - cseh polgár, 1843: bir. lovag, 1838-1848: bécsi polgármester. A bécsi forr. napján elmenekült, 1849-től az abszolutizmus kiszolgálója, 1856-tól bécsi rendőr ig. (http://www. de.wikipedia.org/wiki/Ignaz_Czapka) (letöltés: 2016. júl. 5.)

19 Távollétében (lat.).

20 Az erről szóló bécsi hírek közszájon forogtak a birodalmi fővároshoz közel fekvő Pozsonyban. Egy márc. 14-én, szintén Pozsonyban keltezett levél szerint az egyetemi ifjúság és a polgárság tömegei „Metternich házátfegyveresen megtámadták - de szerencséjére megszökött - ... lemondó iratát asztalán hagyván - lakásában mindent szétromboltak - és házára nagy akasztófát festettek." (Ma- tuska János levele Matuska Istvánhoz. Pozsony, 1848. márc. 14. Közli: V. WALDAPFEL 1950-1964,1.103.) A Rennwegen található Metternich-villa megtámadásáról és feldúlásáról Pulszky Ferenc is megemlékezik emlékiratában. (PULSZKY 1958,1. 324.)

21 Stametz-Mayer, Johann - bécsi kereskedő.

22 Ismeretlen személy.

548