Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Szabó Géza–Békefi Mónika–Király Edit–Csányi Viktor: Bonyha középkori település területén 2015-ben végzett megelőző régészeti feltárás. Előzetes beszámoló
Fedők (1. tábla 8; 2. tábla 3; 6. tábla 1; 13. tábla 6.) A feltárás során kis számban kerültek elő a késő középkorban általánosan előforduló, korongon készült, harang alakú, illetve kúpos, valamint lapos fedők töredékei, melyek a 14-16. század közötti időszak fazekas termékei. A fedőket fogógombjuk, illetve peremük alapján tudtuk elkülöníteni. Az 52. objektumban egy szürke anyagú, széles gombbú, magasabb példány is előkerült (6. tábla 1). Folyadéktároló edények (2. tábla 4; 3. tábla 4; 7. tábla 3; 8. tábla 1, 3-4; 9. tábla 1, 5; 11. tábla 2; 12. tábla 3; 13. tábla 1; 14. tábla 5.) Különböző típusú folyadéktároló edények szép számmal vannak jelen a leletanyagban, melyek kivétel nélkül mázatlanok. A sárga és szürke korsók mellett megjelennek azonban az asztali készlethez tartozó, anyagában fehér színű, gyakran vörös sávos festéssel díszített (3. tábla 4; 8. tábla 1, 3-4; 11. tábla 2) példányok is. Ugyanez a kettősség a poharak között is megfigyelhető. A BFQ069. kútból egy szürke, durvább anyagú, zömök testű palack került elő (9. tábla 5). A korsók nyakból induló függőleges szalagfülei általában ovális keresztmetszetűek, gyakran vörös, sávos festéssel díszítettek (7. tábla 3; 9. tábla 1). A korsók teste általában díszítetlen, de a fent leírt vörös festésen kívül néhány esetben rádli mintát és bekarcolt hullámvonalakat is megfigyeltünk. A szürke kerámia A korsók kapcsán ki kell emelni a szürke kerámiák csoportját, mivel a balkáni eredetű, szürke vagy fekete színű edénytípust számos töredék képviseli a leletanyagban, melyeket funkciójuk szerint a legtöbb esetben a korsók közé soroltunk. Ezt a szürke kerámiatípust egyébként a 16. századtól kezdve széles körben használták, ekkor már etnikumjelző szerepe nem volt. Az edénytípus fejlődése a néprajzi kerámián keresztül a mai napig követhető Magyarországon, éppúgy, ahogy Délkelet-Euró- pában. Bonyhádról esősorban korsótöredékek ismertek. A BFQ052. objektumból egy fedőtöredék is napvilágot látott (6. tábla 1). Az edénytípus díszítésére Bonyhádon a polírozás, illetve a finoman bekarcolt, fésűvel készített vonalkötegek, hullámvonalak jellemzők, anyaguk finoman iszapolt, az edények fala általában vékony. Poharak (1. tábla 5; 4. tábla 2; 10. tábla 2-3, 6.) A feltárás során jelentősebb mennyiségű, fehér, kaolinos soványítású és sárgás színű, finom szemcséjű homokkal soványított, vékony falú, gyorskorongon készült pohártöredék került elő. Az alapvetően a 15. századra jellemző edénytípus változatos formában van jelen a leletanyagban. Vannak talpkarimás, valamint talpkarima nélküli darabok is, melyek között megtalálhatóak a meredekebb falú és az öblös testű változatok is. A poharak hasát, a vállvonaltól, sokszor egészen a peremtől húzódó, párhuzamos, vízszintes hornyolatokkal díszítették (1. tábla 5; 4. tábla 2; 10. tábla 2-3). Tálak A bonyhádi leletanyagban tálakat is csak kis számban találtunk. Többek között a BFQ066. gödör betöltéséből különítettünk el táltöredéket. Kályhaszemek és kályhacsempék A feltáráson néhány kupa alakú, mázatlan kályhaszem töredéke került elő. Valamennyit kutak (BFQ070., BFQ184.) betöltéséből ismerjük. Kályhacsempe töredéke az ásatás leletanyagából egyelőre nem ismert. Török mázas kerámia A bonyhádi leletanyagból továbbra is nagyjából a török kor mindennapjainak jól ismert kerámiatípusai (például mázas török tálak és korsók) ismerjük. A BFQ070. kútból egy zöld mázas lábas töre94
