Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Szabó Géza–Békefi Mónika–Király Edit–Csányi Viktor: Bonyha középkori település területén 2015-ben végzett megelőző régészeti feltárás. Előzetes beszámoló
képest teljesen másként helyezkedtek el, az ezen a területen általában az altalajt jelentő, sárga löszös réteg volt legfelül. Ebben az esetben azonban a dombról lemosott talajról volt szó, amely befedte a feltöltődött, malomtóval azonosítható objektumot. Az elkészített kutatóárokban a tó aljában elhelyezkedő objektumokat figyeltünk meg, melyekből többségében Árpád-kori leletanyag került elő. Ez arra utalt, hogy itt egy Árpád-kori település lehetett, amelynek helyén a későbbiekben vízszintes bevágással hozták létre a malomtavat. A rétegekből előkerült késő középkori anyag arra mutatott, hogy a tavat a késő középkori település pusztulása után, annak anyagával töltötték fel. A malomtó beömlőcsatornája a humuszolt területen a Bartók Béla utcai szakasz kanyarjában szabad szemmel is megfigyelhető volt (24. tábla 2), további információk megszerzése érdekében több kutatóárkot is húztunk a csatornára merőlegesen. A kutatás során geofizikai módszerekkel, fúrásokkal és geoelektromos felméréssel határoztuk meg a tó kiterjedését. Fúrást 15 ponton végeztünk 3 méteres mélységig, és a folyamatos dokumentálás mellett több esetben földmintát is elcsomagoltunk. A fúráspontok nemcsak a nyomvonalban helyezkedtek el, a tó kiterjedésének meghatározásához szükséges volt fúrni mind az északi, mind a déli oldalon lévő kukoricásban. Ezen kívül fúráspontokat jelöltünk ki a Forberger utca 6-os főút felőli végében és a Bartók Béla utcai szakasz kanyarjában lévő, szabad szemmel is megfigyelhető beömlőcsatorna területén. Ennek a vizsgálatnak köszönhetően nagyjából rekonstruálni tudtuk a tó alakját (23. tábla). A geoelektromos mérés a kőzetek fajlagos ellenállásának különbözőségén alapul. A vizsgálatot végző GEO-S Geofizikai, Geotechnikai és Kereskedelmi Betéti Társaság munkatársai két szelvényt húztak, az elsőt a 6-os főúttal párhuzamosan, a másodikat pedig a Forberger utcával párhuzamosan. Az első szelvény grafikus ábrázolásán is kimutatható a beömlőcsatorna, a másodikén pedig jól látható a római út, keleti oldalán egy kisebb ellenállású résszel, ami valószínűleg a később nekitámasztott gátra utal. A Bartók Béla utcai ágon, a domboldal aljában számos objektum került elő, melyek a leletanyaguk alapján Bonyhád késő középkori településéhez tartoztak. A feltárás során nemcsak a már említett magas humuszolás jelentett problémát, hanem a dombról lemosott szürkés, hamus, paticsos kultúrréteg is. Az objektumok ebben helyezkedtek el, és olykor a humuszolt felülettől számítva csak 60 cm mélyen kezdődött az altalaj, emiatt ebben a felső kultúrrétegben felettébb nehezen sikerült megfognunk az objektumok eredeti szélét. Ezek közé az objektumok közé tipikusan településre jellemző építmények, egy műhely és házak, vermek, kemencék, gödrök, cölöplyukak, kutak tartoztak (25-26. tábla; 29. tábla). Összesen három ház nyomaira bukkantunk, ebből az egyik (BFQ051-52.) egy földbe mélyített típusú volt, benne több veremmel, cölöplyukkal. A keleti végében pedig egy anatómiai sorrendben lévő szarvasmarha csontváz feküdt (28. tábla). A BFQ055-ÖS ház nyomait közvetlenül az egykori járószinten találtuk meg, a közepén egy kb. 80 cm átmérőjű kemence volt, tapasztásában kerámiadarabokkal. Ezen kívül megfigyeltünk benne egy cölöplyukat faszénmaradványokkal és egy szájával lefelé fordított fazekat is. Az egykori járószinten jelentkező BFQ087-es ház bontásakor egy nagyrészt épen maradt edényt találtunk, mellette pedig növényi magvakat, ezekből későbbi vizsgálat céljából mintát csomagoltunk el. A területen előkerült kemencék maradványai általában csak vörös, különálló foltként jelentkeztek, ez alól kivételt képez a BFQ040-es objektum, amely a BFQ039-es földbe mélyített műhelyhez tartozott. Az objektum funkciójára a feltárás során előkerült salakanyag és kemence együttes jelenléte utal. A nagyobb mennyiségű cölöplyukakon és gödrökön kívül több nagyobb vermet is feltártunk, ilyen például a BFQ016-17-es objektum. Ezek általában valamilyen tároló funkciót töltöttek be. A BFQ017-es objektumban egy fazék összetartozó töredékeire bukkantunk, ami arra utalt, hogy az edény a gödörben nyomódott össze. Ezek a nagyméretű vermek hordó alakúak és mintegy 150 cm mélyek voltak, a szájuk átmérője 90-100 cm körül mozgott. Az ásatás legjelentősebb leletanyagát azonban az előkerült három kút biztosította (BFQ070., BFQ184., BFQ187.). Ezek is kivétel nélkül a Bartók Béla utcai szakaszon, a kb. 6 méter széles nyom72
