Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Gaál Attila: A szekszárdi szarkofág topográfiájához
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ♦ XXXVIII. (2016) 7-33. GAÁL ATTILA A szekszárdi szarkofág topográfiájához RÓMAI KORI LELETEK A MAI SZEKSZÁRD TERÜLETÉN Wosinsky Mór Tolna megye régészeti lelőhelyeit összegyűjtő és azt kétkötetes monográfia formájában közreadó munkájától eltekintve máig nem történt meg Szekszárd és közvetlen környéke római leletanyagának összegyűjtése.1 A monográfia szerkezeti felépítéséhez igazodóan Wosinsky a római részében is felsorolja és ismerteti az addig ismert korábbi, valamint az általa végzett gyűjtőmunka során felderített Tolna megyei lelőhelyeket, köztük a szekszárdiakat is. A mezőgazdasági művelés alatt álló külterületeken (többnyire szőlőkben) lévő lelőhelyeket általában földrajzi névvel, azon belül a terület tulajdonosának vagy művelőjének nevével, a belterületi leleteket pedig az utcanevekkel és/vagy a tulajdonos nevével jelölte. Adatai az akkori dokumentálási rendszernek megfelelően még nem kerülhettek térképre, így köthetők ugyan a város területének valamely meghatározott részéhez, de visszakeresésük és pontosításuk az elmúlt százhúsz év változásai miatt ma már nehéz, olykor lehetetlen. A megye kataszteri térképe 1860-ban, Wosinsky gyűjtőmunkája előtt több évtizeddel készült, ezért szempontunkból sajnos kissé korai. Létező két változata közül a Magyar Nemzeti Levéltár példányán az ingatlanok határát jelző mezőkön belül csupán a helyrajzi számokat tüntették fel, míg a megyei levéltárban őrzött változatra fekete tintával felvezették a tulajdonosok nevét és házszámát is. Ez jelentős segítség akkor, ha az ingatlan még a századforduló idején is az adott család tulajdonában volt, a gyakori birtokváltások miatt azonban csak ritkán fordult elő. Később egyes tételeknél az új tulajdonosok nevét grafitceruzával rávezették ugyan a tulajdonrészre, de a kitörölt, újraírt, javított adatok többsége az idők múlásával elmosódott és kifakult. Ezeknek sajnos csak egy részét sikerült digitális eljárással visszanyernünk, ami leginkább a Csatári-völgy környékén lévő lelőhelyek esetében volt sikeres. Feliratos kövek az 1845-ben napvilágra került szarkofágleletet megelőzően is ismertek a város területéről. Előkerülésük helye többnyire ismeretlen, olykor csak annyit tudunk róluk, hogy Szek1 V. Péterfi Zsuzsanna a Tolna Megyei Levéltár által megjelentetett, Szekszárd város történeti monográfiája című. sorozat első kötetében rövid, de átfogó összefoglalást készített a város és környéke római időszakának történetéről. Az előkerült leletanyag részletes ismertetésére, topográfiai adatainak közreadására azonban a kiadvány jellegéből adódóan nem vállalkozhatott. V. PÉTERFI 1990, 11-16. 7
