Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
K. Németh András: Fák és erdők a középkori Tolna megyében
Somsziget sziget (Bölcske/Vejte 1340);216 Somfa földjei (Máza *1190)- szeder (rubum): településnévben: Szederjes217- szil (ulmus; Zylfa): településnévben: Szil; Szilas; Szilágy; Szélkút;218 dűlőnévben: Szil berek (Bat 1363); Seilen erdő (Fadd 1211); határjárásban: Görbő 1431;219 Kesztölc/Lak 1296; Nádasd... 1296; Taba 1357 (2)- szilva {prunus): településnévben: Silva;220 határjárásban: Meszes 1360- tölgy {ilex, quercus; thewlfa, tholfa, thulfa, Thwlfa, Túl, tulfa, Twl) (ld. még Erdők): településnévben: Dombó 1-2.;221 Tői, Tőlöd;222 dűlőnévben: Tölesvajka erdő (Fadd 1476); határjárásban: Arcsa 1193 (q); Bikal/Szalatna 1325; Dombó 1358 (3); Fadd 1211 (1+4); Fadd 1469; Gyánt 1361 (2i); Hily- lye 1327; Jánosi 1256 (2); Jánosi 1329; Kedhely 1325 (2); Kormó 1437 (2i); Kozár 1374 (1 + 1); Liget 1310;223 Máza *1190 (li+1); Meszes 1360 (1 + 1+tölgytuskó); Nádasd... 1296 (i fák+q+i+q+i); Szokoly és Endréd/Pokud 1327;224 Taba 1357; Tápé 1410 (1 + 1+fák) A forrásoldaól és helyneveiből 26 féle fafajt tudunk elkülöníteni, amelyeket Csőre Pál az alábbi típusokba sorolt: elegyes lomberdők fái, vizenyős területek fái, „fekete erdők” fái, egyéb fák, cserjék, gyümölcsfák. A középkori Tolna megyében az elegyes lomberdők fái közül a forrásokban vagy helynevekben szerepel tölgy, cser, hárs, juhar, szil, bükk és gyertyán, ellenben kőrisre és berkenyére nincs adat, viszont egyszer említenek barkócát, ami a berkenye nemzetség egyik faja. Leggyakrabban e csoportból - és az összes fafajt is tekintve - kétségkívül a tölgyfákat említik, ami nem véletlen, hiszen méretük folytán kiválóak voltak határjelként történő felhasználásra. A vizenyős területek fái közül az országosan ismert összes fafajra van adatunk, éger, nyír, fűz (rekettye is) és nyár is feltűnik. Közülük legsűrűbben a fűz szerepel, csaknem mindig vizes környezetben, a Duna mentén (Fadd, Körtvény, Partmadocsa) vagy pl. Gyánt 1361-es határjárásában konkrétan megnevezve a Sárvíz mellett. Érdekes, hogy egyszer magyarul rekettyét is említenek, ami a vesszőfonásra alkalmas fűz elnevezése volt.225 A „fekete erdők” fái - amelyek általában a különböző fenyőfajokat jelzik - mindössze egyszer tűnnek fel. Ez nem is meglepő, hiszen e fafajok leginkább a nehezen járható hegyvidékeket jellemezték: az egyetlen fenyőemlítés éppen a megye legmagasabb részéről, a Mecsek-vidékről való. Viszonylag gyakran olvashatunk cserjékről: mogyoró, bodza, kökény, som, szeder többször is előfordul, de galagonyát nem említenek. A határjárásokban említett gyümölcsfák - körte, alma, cseresznye, dió, szilva - majdnem mindig vad (silvestris) példányok lehettek, ám ezt konkrétan csak a körtefákról árulják el (Dombó 1358; Hillye 1327; Jánosi 1329; Keményfalva 1414; Középfalu 1399; Papaj 1414; Tápé 1410). A vad gyümölcsfák közül feltűnő a körtefák gyakori említése, különösen, ha tudjuk, hogy az alma csak helynevekből ismert, a szilvára pedig csak egyetlen okleveles adatunk van. Szelíd gyümölcsfákat, két körtefát csak Jánosiban említenek 1329-ben {regulinus), miután egy vadkörtefát is megörökítettek. 1296-ban egy határjárásban az általános jelentésű gyümölcs (pomus) szó szerepel egy fa fajtájának megnevezésére. A határjárásokban olykor nem fajta szerint neveznek meg egy-egy fát, hanem tulajdonnévvel. A Bikái és Szalatna 1325-ös határjárásban említett Jaurfa esetleg még értelmezhető iharfának, de a faddi Volkánfája (1211), a hódosi Izsófája (Yssovfaia, 1320) és a debői Mező fája nevű völgyecskének 216 A. XXIV. 630. sz. 217 ENGEL 2001,18048. cellakód. 218 ENGEL 2001,18130,18107,17998. cellakód. 219 DL 106362. 220 ENGEL 2001,18353. cellakód. 221 ENGEL 2001,18041. cellakód és a mai Dombóvár. 222 ENGEL 2001,18149, 18074. cellakód. 223 A. II. 834. sz. 224 Héderváry I. 26-27; A. XI. 302, 305, 307, 387. sz.; ZsO 1.1521. sz. 225 CSŐRE 1980, 116. 62
