Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon
meg javában lubickoltak” Miska öltözött Imruskával. Nelli egyedül és kissé mélán állt ott. Lenézett a piszkoszöld csillogású tóra, ahol a kis kabócák ezrei, mint apró Szent Péterek lépkedtek a víz sima és tükröző felületén, különös méltósággal feszítve szét pókhálóvékony lábaikat. A túlsó parton a sűrű nádak mártogatták bele sárga bokrétáik képét a tompazöld csillogásba, s látszott a szép asszony messziről, piros napernyőjével, a fehérre meszelt halászcsárda s néhány vén, lombos diófa hátterében. Odébb, poros téren, Püspök fogta ki lovait, hogy úsztatni vigye. Nellike a fürdőház mellé tekintett, ahol Erzsi a falépcsőn ült, Gyula pedig a kislányait tanította úszni: kivitte őket a nyílt szabad vízre, mindenik karján egy gyerek. A kislányok nagy sikongást csaptak vékony hangjukon; egyszer pedig a kis Noémi kicsúszott az apja karjaiból, és nagy kiáltással lemerült a vízbe. Erzsi majd elájult a lépcsőről, Gitta pedig, akit ijedtében Gyula szintén eleresztett, gyorsan és okosan megfogózott a fürdőház egyik faoszlopába, nagyokat prüszkölve, mert ivott egy kicsit, s tágra nyílt, komoly szemekkel nézte ijedt és kapkodó apját. Noémi rögtön megjelent újra a víz színén, s Gyula kifogta a kis élettelen testet, s nagy, erőltetett nevetésekkel vitte ki a partra, ahol hamar magához tért. Aztán maga úszott be a vízbe, mutatni, hogy ahol ő van, nincs okfélelemre: egy ugrással messze lódult el a parttól, szép, barna, férfias tagjait mutogatva, kivetve néha karját vagy combját a fölhabzó vízből, aztán bemártva ismétfél arcát és sörényét, belesimuló mozdulattal, s előre, előre, lüktetve a puha vízen, egész a túlsó partig, ahol a sás és káka hátterében lengett nemsokára, rezgő, világos folt, diadalmasan uralkodó a habok között, mint egy vízi isten’.’23 E részlet - a fürdőről és környezetéről adott leírás mellett - sűrítve foglalja magába, a tanulmányunk első felében említett két jelenséget, amely Ettl József fürdőjének károkat okozott ekkoriban, illetve szabályozási kérdéseket vetett fel: ez a szabad fürdőzők jelenléte, másrészről a tó vízminőségének romlását előidéző lóúsztatás, illetve más állatok úsztatása, fürdetése. Az idézett részlet kapcsán azt is meg kell jegyeznünk, miszerint nem lehet véletlen, hogy a regényben a csörge-tói kirándulás, a fürdőzés, majd az azt követően a fürdő mellett fekvő csárdában eltöltött éjszaka szolgáltatják az inkriminált jelenethez a háttérkörnyezetet. Nyilvánvalóan tudatos regényírói szándék húzódik meg a mögött, hogy a főszereplő házaspárok lelki túláradásához, a köztük lévő „egyensúlyi” viszony megbomlásához, végeredményben pedig a feleségszöktetéshez elvezető eseménysort Babits a kisvárosi mindennapokhoz képest kifejezetten mondén környezetbe helyezte. A SZAPULÓTÓL ÉS A LUGZÓTÓL A CSÖRGE-TŐI FÜRDŐHÁZIG - A FÜRDŐT LÉTREHOZÓ TÁRSADALMI IGÉNYRŐL Az eddigiekből is kitűnik, hogy Ettl József 1882-ben megnyílt csörge-tói fürdője nem csupán a fürdőzésre vonatkozó igényeket elégítette ki, hanem egyúttal kirándulóhelyként és a társasági élet színhelyeként is szolgált. A tanulmány hátralevő részében a fürdőnek e komplex feladatkörét kívánjuk bemutatni, közben az azt életre hívó keresletre, s az a mögött meghúzódó társadalmi igényre is rámutatva. Ugyanakkor a korábbi, Szekszárd fürdőéletének intézményesülését áttekintő nagyobb ívű munkánkhoz24 képest súlyozottabb helyet adunk a kortársaknak, a korabeli sajtó szubjektivebb megközelítésének, illetve az élccel íródott fürdői leveleknek. Természetesen Szekszárd 19. századi fürdőéletében is mindenekelőtt a polgárosodás, egyben a polgári életforma terjedése bizonyult a legmeghatározóbb felhajtóerőnek, többek közt azáltal, hogy egyre szélesebb körben formálta át az emberek időbeosztását, természethez való viszonyát. A kapitalizálódás, a szellemi foglalkozásúak számának növekedése, az alkalmazotti viszony terjedése pedig szélesedő körben teremtette meg a szabadidőt, illetve az annak eltöltetésére rendelkezés23 BABITS 1984,100-102. 24 CSEKŐ 2004. 576
