Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

felvidéki, Bars megyei Kislócról származó muzsikusokról kapta a nevét a zenekar. Az is lehetséges, hogy a „lóczi” nem is földrajzi helyet, hanem egy családnevet, adott esetben az ismert Polturás névről Lóczira változtatott muzsikus cigány család nevét takarja.) nagy hírnévnek örvendő zenészei mellett, Komáromból és Győrből is érkeztek a diéta városába muzsikus cigánybandák. A kor leggyakrabban alkalmazott és legnépszerűbb cigány bandái közé tartozott a Lóczi (Polturás) Jancsi, majd később a trencséni születésű Kovács Józsi által vezetett lóczi zenekar és a Győrből származó híres Árvái féle banda, Farkas Józsi prímás vezérlete alatt. A reformkor évtizedeiben szinte kizárólagosan magyar műsorral léptek fel a „cigány hangászok" Ezt várta el és gyakran tüntetőleg ki is követelte tőlük a közönség, melynek hangadói leginkább fiatal jurátusok voltak. A nemzeti öntudat ébrentartását és erősítését szolgáló verbunkosok és csárdások mellett sűrűn játszották a kuruc-korszakra emlékeztető, különösen kedvelt dallamokat, így a Rákóczi-indulót és a Rákóczi-nótát is. A lóczi zenekar az ogy. megnyitása után, nov. 14-én, a karok és rendek számára rendezett „pazarfényű és bőségű” lakomán is föllépett. Mintegy 800 előkelő vendég, köztük a király előtt, felváltva játszottak a tehetséges muzsikusok az Alexander császári lövészezred zenekarával a Vigadó termében, „vérpezsdítő csárdásokkal” föllelkesítve a válogatott közönséget. (Vahot Imre, OgyTU. PD 1847. (II. félév) nov. 25.1528.; vö. Berecz Károly, Pozs. hír. I. Élk 1848. dec. 5. (II. félév) 734.) A Bécsbe hajózó ifjú joggyakornokok is a Rákóczi-induló pattogó ritmusára lépdeltek fel hajójukra. De már az előző napon, 14-én este, a „népek megváltója"- ként és „dicsőítendő Megváltó’’- ként emlegetett Kossuth Lajos tiszteletére rendezett nagyszerű fáklyás menetben is „barna hangászok”, vagyis cigány muzsikusok húzták a talpalávalót, a magyar csárdást. (Bártfay József Bártfay Lászlóhoz, Pozsony, 1848. márc. 17. Közli: V. Waldapfel: V. WALDAPFEL 1950-1964,1.110.) A lóczi, akkoriban egyszerűen csak „tót”-nak nevezett cigánybandát az ogy.-i küldöttség után hajózó jurátusok magukkal is vitték a bécsi útra. Az ogy.-i ifjúság ünnepélyes bécsi bevonulásának fényét márc. 15-én éjfél körül, égő fáklyák világa mellett, egy hatalmas nemzeti lobogó és a lóczi cigányzenészek vérpezsdítő muzsikája emelte. (PASKAY 1885, 40-43.; vö. PD 1847. dec. 9. II. 1588.; Élk 1848. ápr. 2. (I. félév) 447.) Visszafelé, amikor március 17-én Dévény alá ért az ifjakat szállító Béla gőzös, a lóczi zenekar a Rákóczi-indulót és „más effélét hangoztatott, a melly Bécs utczáin is sok dicséretet aratott’.’ (NU 1848. márc. 21.663. szám, 1042.) A cigányzenészek reformkori szerepére és működésére nézve ld.: SZÍJJÁRTÓ 2002, 102-104. és passim, valamint Sárosi Bálint munkájának (SÁROSI 2004) idevonatkozó részeit.) Mint érdekességet, megemlítjük még, hogy a Reform című radikális lap 1848. aug. elején arról tudósított, hogy „István nádor ő ffelséjge a lóczi zenészeket udvari zenészeiül fogadá föl’’. (SZljJÁRTÓ 2002,104.)

13 Egykorú források és későbbi visszaemlékezések szerint a délután, pontosan „néhány perez előtt délutáni 4 órakor" a forradalmi fővárosba induló Béla nevű gőzösre mintegy 200-300 ifjú szállt fel, nemzeti viseletben, karddal az oldalukon, csizmásán, kócsagtollas kucsmákban. Kabátjukra háromszínű kokárdákat és szalagokat tűztek. (VARGA 1971, 125.; PASKAY 1885, 40-43.) Az egykori joggyakornok Paskay több évtized távolából - érthetően, hiszen az emlékezet az az óta eltelt csaknem negyven év során könnyen megkophatott - rosszul emlékezik az ogy.-i ifjúságot szállító másik gőzhajó nevére, amikor a Maria-Dorothea gőzös nevét említi. Széchenyi egykorú naplójában, a többi egykorú forrással egyezően csak a hivatalos küldöttség gőzösét említi. Azt írja, hogy jeles politikus társaival egyetemben a Ferenc Károly hajó vitte őt Bécsbe. (SZÉCHENYI 1978, 1207.) Úgyszintén a követség után elhajózó „300 kardos magyar ifjú’-ról tesz említést a Jelenkor pozsonyi tudósítója, Golub Vilmos is, aki mind „az országos választvány” hajóját, mind a délután „a fiatalság képviselőjit” szállító Béla gőzöst megemlíti név szerint. (J 1848. márc. 19. 152.) A győri Hazánk beszámolója szerint még ennél is többen, „négyszázan fölül" gyűltek össze az indulásra kész hajón, hogy Bécsbe ránduljanak át. (Karády Ignác, Hazafiúi mozgalmak. H 1848. márc. 21. Idézi: LUKÁCSY 1989, 256.) Más források ugyanakkor jóval kevesebb ifjú hajóra szállásáról tudnak. A szintén a bécsi küldöttséggel együtt utazó Hunkár Antal szerint a küldötteken kívül az első hajó mindössze „vagy nyolczvan ifiat” szállított a császárvárosba. (HUNKÁR 2004, 82.) (Hunkár azonban a hivatalos küldöttséggel utazván, nyilván nem is láthatta a délután induló hajóra tömegesen fölszálló pozsonyi ifjakat.) Egy ismeretlen levélíró Bécsben keltezett, márc. 15-én, 16-án és 17-én íródott beszámolója arról értesíti Tolnában maradt barátait, hogy „a küldöttséget kísérő ifjak száma mintegy 150 főnyi pozsonyi ifjú lehetett’’, kik „három ízben" érkeztek a küldöttség után Bécsbe. (Ismeretlen levélíró híradása a bécsi forradalomról és a magyar ogy.-i küldöttség bécsi útjáról. Bécs, 1848. márc. 15. 16. és 17. In: V. WALDAPFEL 1950-1964, IV. 435.) A jól értesült, a diéta tartama alatt Pozsonyban szerkesztett Budapesti Híradó tudósítása szerint 15-én reggel a 72 tagú küldöttséggel ogy.-i ifjak és egyéb kísérő személyzet „körülbelül ugyanannyi tagból álló" társasága indult el a bécsi útra. A visszaem- lékezők szerint a Ferenc Károly gőzös délután 4 órakor (a győri Hazánk néhány nappal később megjelent híradása alapján délután 3 Vz órakor, vagyis fél négykor - H 1848. márc. 21. Idézi: LUKÁCSY 1989, 256.) vetett horgonyt a „külkíkötőnél”. Másnap, március 16-án reggel, a 15-én éjszaka a Béla gőzössel a birodalmi fővárosba érkezett joggyakornok ifjakkal együtt „mintegy harmadfélszáz", vagyis körülbelül 250 magyar ifjú vonult fel Bécs utcáin, nemzeti zászló alatt, a lóczi cigányok muzsikája mellett. (BH 1848. márc.

22. 278-279.) Matolay Etel, a Nemzeti Újság tudósítója ennél némileg visszafogottabb; kevesebb ifjat számlált össze, amikor „az oda már mintegy kétszázra gyűlt magyar fiatalság’-ot lát 16-án reggel. (Mart. 15,16 és 17-ke Bécsben. NU 1848. márc. 21. (663. szám) 1041.) Horváth Mihály, a magyar reformkor történetének első nagy összegezője szintén arról ír, hogy a 72 tagú hivatalos küldöttséghez „számos más törvényhozási tagokon kívül az országgyűlési ifjúságból is mintegy kétszázan csatlakoztak”. (HORVÁTH 1868, II. 606.) Érdekes, hogy a Mária Dorottya nevű gőzhajóról, amely a jurátusokat vitte volna az ogy.-i küldöttség után Bécsbe, egyedül Paskay Gyula tesz említést, a többi egykorú tudósítás a Béla gőzöst említi. Szerencsére fönnmaradt egy korabeli metszet is, amely a pozsonyi kikötőben indulás előtt álló, jurátusokkal zsúfolásig megtöltött gőzhajót ábrázolja. (Az ogy.-i küldöttség Pozsonyból Bécsbe. 1848. március 14. [!] Haár Vilmos litográfiája. 19. század első fele. Felirata: A magyar argonauták. Éljen Kossuth. A litográfia a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában található. Jelzete: MTKcs. 71.57.) A képen látható hajó oldalán tisztán kivehető a híressé vált gőzös neve: Béla. Természetesen adódik mindjárt a kérdés, hogy vajon a Mária Dorottyáról, József nádor özvegyéről elnevezett hajó nem azonos-e azzal a „napi rendes” hajóval, a kora reggel induló menetrend szerinti gőzössel, amelyen Bónis Samu szabolcsi követ és Josipovich Antal (Josipovic, Antun Danijel) túrmezei gróf utaztak Bécsbe „intézkedés végett”, a „vegyes küldöttség’ útját előkészítendő? (BH 1848. márc. 22. 792. szám, 278.)

14 Id. Majláth (Mailáth) György). Neki, mint a nádor helyettesének, nem kis szerepe volt abban, hogy a polgári átalakulás liberális programját összegező, a követi táblán már elfogadott „igazságos fölirat”-nak a főrendiház általi elfogadását és „fölküldhetését” Bécsbe juttatását a főrendi tábla több napon át késleltette.

15 Az ogy.-i küldöttség útjának eredményességéről 16-án estig semmiféle hivatalos tudósítás nem érkezett a várakozás lázában égő Pozsonyba. A Bécs és Pozsony között akkor már működő távírón keresztül egyedül arról értesültek a koronázó városban, hogy a magyar küldöttség által előterjesztett - az ellenzék vezérei által a hajóút során átfogalmazott és kibővített, a nemzet és az ogy. megváltozott igényeit is kielégítő - feliratról tárgyaló Államkonferencia (Staats-Konferenz) még nem döntött. Mivel Kossuth a

554