Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

írnoki állás és esetleges fiumei hivatal végett, de próbálkozása sikertelen maradt.25 A Tolna megyében birtokos Kisst minden bizonnyal Magyary-Kossa pártfogó soraival ellátva kereste föl lakásán Búsbach. Ha olvasatunk helyesnek bizonyul, egy másik levelében Búsbach - miután februárban minden bizonnyal kiszivárgott, hogy Hont vm. konzervatív követe a lemondás gondolatával kacérkodik - március elején újra támogatója ajánlásáért folyamodik egy írnoki állás reményében. Magyary-Kossa korábbi, Búsbachnak írott levelét ugyan nem ismerjük, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy kitudódott: a honti követ utóda a szabadelvű Okolicsányi Antal lehet a megyei erőviszonyok alapján, akit a gyönki birtokos valószínűleg személyesen is ismert.26 De ez a reménye sem vált valóra, így tehát joggal panaszolta el fent említett barátjának, hogy közel négy hónapos pozsonyi tengődés után sincs „semmi kilátás alkalmazásra'.’27 Nem egészen két hét elteltével immár jóakarójával is tudatja, hogy „bizonyos állása" nincsen, sőt - mint letörten hozzáteszi - „reményem sincs hozzá’.’2S Úgy indult el a 1847 novemberében Gyönkről, hogy valamelyik követ mellett talán majd sikerül alkalmazást nyernie, „valami munkakört találni”, de reményei a győzedelmes márciusi napokig nem váltak valóra. 1848. ápr. 1-én mégis felszabadultan, a nagy átalakulás jelentőségét mélyen átérezve távozott Pozsonyból. Joggal érezhette úgy, hogy ezután már csupán saját tehetségén és kitartásán fog múlni, lesz-e belőle valami vagy sem. A fölemelkedés lehetőségét megteremtette számára a forradalom azzal, hogy megszűntette a nemesi előjogokat, és így - miként ezt visszaemlékezésében önérzetesen kiemelte -, „a nemesség hiánya nem áll útjában” többé boldogulásának.29 Az öt hónapos, meglehetősen nyomorúságos körülmények között, gyakori éhezések és szerény életvitel mellett eltöltött időszak Búsbach szellemi épülésére, politikai kapcsolatainak kiépítésére mégis igen jó hatással volt. Mivel minden nap szorgalmasan látogatta az országgyűlés tanácskozásait, akár kerületi, akár országos ülés volt, közelről láthatta az akkori feudális magyar állam legkiválóbb szónokait, legjelesebb politikusait, a szabadelvű Magyarország jövőbeni egész politikai elitjét. De a hangadó országgyűlési ifjúság krémjét adó fiatal, vele egykorú írók legjelesebbjeivel is lehetősége nyílott megismerkedni. A reformkori ifjak egykori „oroszlánbarlangjának” számító Hollinger kávéházban és a híres Zöldfában találkozhatott a már említettek közül Berecz Károllyal, Lauka Gusztávval, Lé- vay Józseffel, továbbá Bangya János (1817-1863) újságíróval, a szabadságharc honvéd ezredesével, a későbbi török Mehmed bejjel és Szarvady Frigyes (1822-1882) zsidónak született (Hirsch) pozsonyi publicistával és ügyvéddel, aki a szabadságharc bukása után a párizsi emigráció egyik vezetője lett.30 Fiatalkori pozsonyi élményei és ezek a találkozások Búsbach egész további életpályájára nézve meghatározóak voltak.

1 Búsbach Péter (1827-1905) - ügyvéd, író, politikus. Német eredetű, közrendű, evangélikus gyönki családból származott. Apja Butsbach Henrik, házas zsellér és szabó mester, anyja Schleining Margaréta Borbála volt. Bátyja, a vaskereskedő Ádám (1816-1899) a felvidéki Losoncon telepedett le. Életének jelentősebb eseményeit kéziratos visszaemlékezéseiben örökítette meg, 3 kötetben. (Búsbak Ádám, Korrajz. I. Életem s tapasztalataim történeti leírása. II. Életem történetének a folytatása. III. Korrajz. [Losonc] 1876- 1897. Kézirat. A kéziratot az Evangélikus Országos Levéltár őrzi. Jelzete: V. 118. a.b.c.) Péter alsóbb iskoláit a nagykőrösi ref. kollégiumban végezte. Ezután a pesti kir. egyetemen ügyvédnek tanult. Az 1848/49-es szabadságharcban honv. századosi rangot ért el. A szabadságharc bukása után az ügyvédség eltörlése miatt csak évekkel később folytathatta tanulmányait. így 1856-ban szerzett jogi diplomát, majd 1857-ban tette le az ügyvédi vizsgát. A fővárosban telepedett le, ahol az önkormányzat tagja lett, majd a kiegyezés után több ízben is megválasztották országgyűlési képviselőnek a Szabadelvű Párt színeiben. Szerepet játszott Pest, Buda és Óbuda 1872-ben történt egyesítésében. Komoly érdemei vannak a korcsolyázó sport hazai népszerűsítésében és elterjesztésében. 1874- ben megválasztották a Budapesti Korcsolyázó Egylet elnökévé, e tisztségét haláláig viselte. Jelentős szerepet vállalt a Városligeti Műjégpálya korcsolyacsarnokának 1894-ben történt felépítésében is. Strobl Alajos Dr. Búsbach Pétert ábrázoló, 1908-ban készült mellszobrát annak közelében állították fel. 1880-ban a budapesti magyar-német evangélikus egyház főfelügyelőjévé választották.

2 Magyary-Kossa József (1806-1859) - gyönki földbirtokos, Tolna vm. tb. esküdtje (1827), főszolgabírája (1832-1840). (PETT- KÓ-REISZIG 1905, 418.) A debreceni ref. kollégiumban volt „Publicus Deák” majd 1825-ben a Pozsonyi Jogakadémia másodéves joghallgatójaként végezte el a jogi tanfolyam második (utolsó) évfolyamát, ahol a hazai joggal és közigazgatással ismerkedett meg. (M. NOVÁK 2007,312.) Apja, Sámuel (1781-1866) 1798: a debreceni ref. kollégium diákja. Az 1812-ben alapított gyönki ref. gimnázium egyik bőkezű támogatója, a ref. egyház lelkes patrónusa. 1836-1840 között Tolna vm. első alispánja, a vármegyei nemesi ellenzék meghatározó alakja. 1848-49-ben a vm. forr. testületének tagjaként több választmányban részt vett, fiával együtt. A szabadságharc bukása után is szilárd szabadelvű, az osztrák abszolutizmus rendszerének következetes ellenfele volt. Anyja Kenessey Anna (1787-1811). Egyetlen fiuk, a nőtlen József, ismert volt áldozatos hazafiságáról és adakozókészségéről.

542