Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
a pesti forradalom tevékeny résztvevője volt, szintén valósan, jelentőségének megfelelően értékelte Pozsony szerepét a forradalmi átalakulásban. A magyar forradalom és szabadságharc történetét összefoglaló, 1859-ben megjelent könyvében, „a magyar negyvennyolc első önéletrajza’-ban, amely eredetileg franciául jelent meg, meggyőződéssel állította, hogy „a magyar újjászületés legfőbb színtere” Pozsony volt. Annak ellenére, hogy a városban nem voltak olyan jelentős tömegeket megmozgató tüntetések, mint az iker-fővárosban, Pest-Budán. Irányi érzékeltette azt a hatalmas nyomást, amely az országgyűlési ifjúság - és kisebb részben a pozsonyi német polgárság - részéről nehezedett az országgyűlés tagjaira március közepén. Úgy látta, hogy a pozsonyi tömegmegmozdulások döntő hatással voltak az események alakulására. Szerinte az utolsó rendi országgyűlés színhelyén, Pozsony városában, ahová még aznap éjszaka megérkezett a 13-i bécsi fölkelés híre, csaknem forradalom tört ki a császárvárosban történt események hatására.154 A nádor, István főherceg, legalábbis ettől óvta az uralkodót, amikor tanácsolta neki a magyar országgyűlés követeléseinek teljesítését. A kérések elutasítása szerinte az országban minden bizonnyal anarchiát és a köztársaság kikiáltását eredményezhette volna. Fontosnak tartotta ehhez még hozzátenni a nádor, hogy meglátása szerint a bécsi események hatására annyira lázba jöttek a könnyen hevülő magyarok, hogy 14-én forradalom kitörésétől kellett tartani Pozsonyban.155 Az ellenzéki arisztokraták közé tartozó fiatal szemtanú, báró Podmaniczky Frigyes (1824-1907), aki az 1847/48-i pozsonyi diéta felsőtáblájának tanácskozásain vett részt, már visszafogottabban láttatja a pozsonyi ifjúság megmozdulását. A pesti polgárságtól a „liberális báró” megtisztelő címet méltán kiérdemlő, jómódú evangélikus családból származó főnemes Naplótöredékek című emlékirataiban „revolútió”-nak tartja, és kihatását tekintve a pestivel egyenértékűnek ítéli a pozsonyi tömegmozgalmakat. Megemlékezik a Bécsből nagy diadallal hazaérkező országgyűlési küldöttség tiszteletére rendezett hatalmas fáklyásmenetről, a Kossuthot éltető ifjúság általa nagyszerűnek tartott fáklyás zenéjéről, s a megérkezésük hírére, 17-én estére a városban elrendelt díszkivilágításról. Ugyanakkor csupán túlzó izgatok, s néhány, a kelleténél lelkesebb hazafi művének tartja a március 16-án éjjelre egybehívott népgyűlést.156 A fiatal mágnás, Splény Béla báró (1819-1899), selmeci főkamarai bányatiszt, tiszteletbeli ülnök, az 1847/48-i diétán a felsőház konzervatív párti képviselőinek sorait gyarapította. Hivatalos királyi meghívólevéllel (regalis) érkezett Pozsonyba, s az országgyűlés ünnepélyes megnyitóján is jelen volt. Emlékirata szerint a főrendi táblán rendszeresen megjelent, bár csupán egy alkalommal szólalt fel. Legkedvesebb időtöltése a határszéli városban mégis a „Karok és Rendek üléseinek hallgatása”, vagyis a rendi országgyűlés alsó táblájának tanácskozásain való részvétel volt. Amikor csak tehette, az alsóház üléstermének karzatán, a mágnások számára fenntartott páholyban helyet foglalva, azokat minden alkalommal meglátogatta.157 A bányaügyekkel foglalkozó pénzügyminiszteri tanácsos már élete leszálló ágában kezdett hozzá élete eseményeinek megörökítéséhez. Emlékiratában a mérsékelten konzervatív arisztokrata a pozsonyi eseményekről, melyeknek részben ő is tevékeny részese volt, igen szűkszavúan emlékezik meg. Kormánypártisága ellenére önmagát nyíltan reformernek, a változások hívének tartotta, s saját bevallása szerint „a haladás és reformok mellett” lelkesedett. Némileg hatott rá is a kormány erős fogadkozása, hogy az összehívott diéta egy igazi reformországgyűlés lesz. A februári párizsi események, Lajos Fülöp elkergetése, a köztársaság kikiáltásáról és új, ideiglenes kormány alakításáról szóló, Franciaországból érkező hírek elkedvetlenítették. Ugyanakkor úgy érezte akkor Splény báró, hogy a magyarországi hangulat ennek ellenére sem volt még forradalminak nevezhető. Gyökeresen megváltozott azonban a helyzet a március 13-i bécsi események hatására az ország154 IRÁNYI- CHASSIN 1989,1.136-138. és 147-148. 155 Ld. István főherceg nádor Bécsben, 1848. március 17-én keltezett, V. Ferdinándnak írott levelét. (DEÁK é. n. [1943], 31-32.) 156 PODMANICZKY 1984, 249-252. 157 SPLÉNY 1984,1. köt. 587. 531
