Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
összlétszámúkat a legújabb kutatások 100 és 150 közöttire teszik. Ehhez a számhoz járult még a titkosrendőrségen belül megszervezett úgynevezett országgyűlési titkosszolgálat 30-40 alkalmazottja. Feladatuk volt az országgyűlés eseményeinek a figyelemmel kísérése; a tájékoztató személyek „vigyázó szemeiket” (de legfőképpen füleiket) Pozsonyra, azon belül az országgyűlés színhelyéül szolgáló egykori magyar kamarai épületre vetették. A pozsonyi diéta üléseinek és a háttérben zajló fejleményeknek megszemlélése, elmélyült tanulmányozása volt a feladatuk. A Leopold Ferstl irányítása alatt működő országgyűlési titkosszolgálatnak két tagozata volt. Az egyik részleg informátorai az országgyűlés alsó- és felsőtábla nyilvános üléseiről készítettek alapos és kimerítő beszámolókat, míg a másiknak a feladata az ellenzéki követek, a kávéházak, a „gyanús” idegenek, és - ami most témánk szempontjából a legfontosabb - az országgyűlési ifjúság megfigyelése volt.120 A két nép, a magyar és a német eltérő vérmérséklete minduntalan kiütközött az átmeneti székvárosban. Az életvidám, hevesebb és zajosabb magyar és a szelídebb, mérsékeltebb, visszahúzó- dóbb német gondolkodás és viselkedés tetten érhető volt az utcákon ugyanúgy, mint a különböző szórakozóhelyeken, vendéglőkben.121 De nem volt ez másként az előző országgyűlések alkalmával sem. Az 1843/44. évi diétáról a Pesti Divatlap olvasóit lenyűgöző elevenséggel tájékoztató Vahot Imre így ír a közvélemény által feszült érdeklődéssel kísért hongyűlés színhelyének megváltozott légköréről: „Pozsony’ szelleme országgyűlésen kívül sok tekintetben kisvárosias ’s németes, azonban országgyűléskor az e miatt összesereglettek nem csak nagyvárosias alakot öltenek reá, de egy részben magyarrá is teszik azt, a’ német elem ugyan mennyiségre nézve ekkor is nyomatékosabb itt, de azért csak olly szerepet játszik országgyűlés alatt mint egy nagy tövises bokor, mellynek sűrű lombjai közt a’ magyar rózsák... büszkén, ...feltűnően virítanak”}22 Az eredetileg szlovák, nemesi származású, de magyar érzelmű, saját elhatározásából öntudatos magyarrá vált Vahot a két nép egymástól teljesen különböző lelki alkatával magyarázza, hogy az országgyűlések idejére rendszeresen sokkal elevenebbé vált, a korábban megszokotthoz képest, a város élete. Úgy látja, hogy míg a jövevény magyarok „nyíltan, elevenen, vidáman társalognak, bőkezűleg szórják a’ pénzt, élveznek, ’s szellemileg is munkálódnak; addig a’pozsonyiak’ nagyobb része mint a szirmait becsukó virág magába vonultán, az országgyűlésiektől elkülönözve, álmosan éldegél... magányos házi körükben’.’123 Az utolsó rendi országgyűlés kezdeteiről tájékoztató Budapesti Híradó tudósítója pedig valóságos nemzetkarakte- rológiai megállapításokat tesz, midőn arról ír, hogy a mostani diéta „nyújt olly tükröt, melly ...az összes magyar életet központosítva egész meztelenségében adja vissza" Ugyanis, aki az ősi városba látogat, megismerheti a sajátos magyar jellemet, a Pozsonyban akkor lépten-nyomon hallható különböző magyar tájszólásokat, a „nemzeti tulajdonokat”, szembesülhet az ősi szokásokkal. Megnyugtató érzéssel tölti el a cikk íróját, hogy a törvényhozás színhelyén „törzsökös magyarok közt” lehet. S hogy milyen az igazi magyar lelkűiét? Véleménye szerint „a magyarnak egyik fő jellemvonása a fesztelenséf’, továbbá „a kedélyes társaság folytonos vigkedv, mégis mindig setét arcz, mega poharak melletti komoly szónoklatok... ”124 A Pozsonyban időző országgyűlési ifjakat, „Magyarország ifiuságának szine-javá”-t, ráadásul mély eszmei rokonság, szoros lelki és szellemi kötelékek fűzték egymáshoz. Jóban-rosszban ösz120 PAJKOSSY 2004, 342-344. 121 A nemzetünket jól ismerő, előkelő és befolyásos ismeretségei révén igen tájékozott angol írónő, Julia Pardoe (1806-1862), aki 1839-40- ben hónapokat töltött Magyarországon, 1840-ben megjelent könyvében érdekes összehasonlítást tett a német és a magyar nép egymástól eltérő lelki alkata és nemzeti vonásai között. Úgy látta, hogy a németek „tartózkodóak, egyszerűek és határozottak', szemben a nemzetük múltjára és szabadságára büszke „tüzes” magyarokkal, akik megvetik „a kereskedői foglalkozást" és a „harciatlan viselkedést". A németek - Pardoe szerint - a magyarok között is megőrizték eredeti nemzeti sajátosságaikat. Azonban, míg a magyarok feltétlen tiszteletet éreznek a „németek általános jelleme és tehetsége iránt", a németek lépten-nyomon éreztetik velük kulturális felsőbbrendűségüket, s gúnyos megvetéssel közönségesen csak „betyárés „csikós” jelzőkkel illetik őket. (PARDOE 2015, II. 27.) Más helyütt, a magyar és az ír nemzeti karakter között felfedezhető hasonlóságról értekezve, a magyarságra jellemző tulajdonságok között a következő jellemvonásokat emeli ki: „nemes lélek és nyitott szív, bátor vakmerőség és buzgó lovagiasság’. (PARDOE 2015,1.193.) 122 Vachot Imre, Pozsonyi képek IV. Különbség Pozsony és Pozsony közt. RPD 1843. júl. 13.113. h. 123 Uo. 114. 124 BH 1847. nov. 30. (705. sz.) 377. 525
