Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

Béccsel való távíró-összeköttetésnek néhány hónappal később, az 1847/48. évi diéta csúcspontján, a rendkívül feszült márciusi napokban majd fontos szerep jut Pozsonyban. Talán nem véletlen, hogy az első, még lóvontatású Pozsony-nagyszombati vaspálya, hazánk első közforgalmú lóvasútjának első 14 kilométeres szakasza, Szentgyörgyig, 1840. szeptemberében, szintén a koronázó városban nyílt meg.54 Joggal állíthatjuk tehát, hogy a magyar vasútügynek is itt ringott a bölcsője.55 A pálya Nagyszombatig azonban csak 1846 júniusában készült el.56 Mintegy fél év elteltével, 1846. december 11-én átadták végül a forgalomnak az újonnan megépült 15 kilométeres szakaszt is, Nagyszombat és Szered között.57 A második vaspálya, vagyis az első gőzmozdony által vontatott vasút hazánkban, Pest-Buda és Vác között 1846-ban nyílt meg. Az úttörő szerepet mindamellett Pozsonytól elvitatni nem lehet,58noha az első gőzvasutat, az alsó-ausztriai Marchegg felé, a jelentős határszéli város csak 1848-ban kapta meg.59 A vasúti pálya építésének egyik kísérő „mellékterméke” volt a maga korában igazi látványosságnak számító, a pozsonyi állomás kijáratához csatlakozó 703 méter hosszúságú egyvágányos vasúti (az egykorú szóhasználatban „vaspálya”-) alagút (1846-1848), a történelmi Magyarországon az első, amely a kálváriát és a pozsonyi szőlőhegyeket kötötte össze.60 Végezetül azt is meg kell említenünk, hogy - miként erről majd később, az építkezések kapcsán még említést teszünk - az ország második városában alakult meg 1841-ben Magyarországnak egyik legrégibb, legtekintélyesebb és leggazdagabb pénzintézete.61

Bár a két Duna parti „főváros” egészséges versengésében a számtalan ősi ereklyével gazdagon megáldott „öreg úr" egyre inkább lemaradt a „megöregedett ifin” Pest mögött,62 a fejlődésben lemaradó, régi városban is nagyarányú építkezések indultak és valósultak meg a reformkor évtizedeiben. A korabeli divatlapok épülő-szépülő városuk gyarapodására joggal büszke helyi levelezői tudósításaikban nem titkolt örömmel számolnak be az „ősi Pozson” városképének örvendetes változásairól. „Soha sem volt okunk annyira örülni belvárosunkphysiognomiájának, mint most, midőn az, számos uj épületek lévén készülőben, fényes jövendőnek néz elébe. ... Hova csak lépünk, építéssel

54 Az első hazai vasútvonal 1840. szept. 27-én került üzembe. (MAJDÁN 2014, 36.; vö. SAS 1995, 24-25.)

55 BOROVSZKY 1895, 334.

56 „A pozsony-nagyszombati vasút e hó elsőjén megnyittatott’.' (PD 1846. nyárelő (jún.) 18. /I. félév 25. sz./ 496.)

57 OZOGÁNY 2002, 49-54.

58 Pozsony történetének csaknem egykorú, múlt századi krónikása is tisztában volt azzal, milyen óriási jelentősége volt a városra nézve annak, hogy a technika ezen új vívmányát az országnak éppen e nagy múltú városában mutathatták be először. „E tekintetben is elsősége van városunknak Magyarország többi városai felett, mert az országban az első városok egyike, mely vasutat mutathatott fel'.’— ez áll a város történetének kronológiájában, az 1840-es, sikeresnek tekinthető évnél. (RAKOVSZKY 1865, 66.)

59 Mint érdekességet megemlítjük, hogy míg az első pesti indóházat már csak képekről ismerhetjük (pl. a Varsányi János rajza alapján készült 1846-os kőnyomatról, Weissenberg Ignác vagy Perlaszka Domokos színezett litográfiájáról, illetve Johann Vinzenz Reim színezett rézkarcáról, amelyek a Nyugati pályaudvar elődjét, a Magyar Középponti Vasút indóházát örökítették meg), addig Pozsonyban, a Sánc úton, jelenleg is megcsodálható az egykori Pozsony-Nagyszombat-Szered közötti lóvasút egyik régi állomásépülete. A pozsonyi indóház 1845-ben épült, klasszicista stílusban. (VARGA 1995, 103.) A Bécsből érkező első gőzös 1848. augusztus 2-án futott be a város nevezetes vasúti állomásépülete elé. A Kereszt utca-Sánc út sarkán álló, történelmi jelentőségű végállomást a közelmúltban mintaszerűen helyreállították, s emléktáblával is ellátták. (OZOGÁNY 2002, 55.) Mangold Károly pozsonyi kőnyomdász, aki az 1830-1840-es években, Pozsonyban működött, szerencsére az egykori vasúti pályaszakasz több állomásépületét, így a Sánc útit is megörökítette finom művű litográfiáiban. (GERSZI 1960, 165-166.) Pusztán véletlen lehet az egybeesés, de talán jelképes értelemmel is bír, hogy az utolsó rendi országgyűlés megnyitására időzítették a hazai első távírda fölavatását, s annak irányító központja, „ügyszobája” éppen az imént említett vasúti indóház belsejében rejtőzött, egy egyszerű szekrénybe zárva. (BH 1847.1847. dec. 28. (720. sz.) 461. Pozs. hirf. rov.)

60 BH 1847. nov. 19. (699. sz.) 344. (Pozs. hirf. rov.); SZŐNYI 1996, 15.; vö. GYŐRI 1911, 92.

61 A magyarországi takarékpénztárak közötti versenyben, a pénztárak forgalmának összehasonlítása alapján, a pozsonyi takarék- pénztár a második helyen állt, közvetlenül a pesti mögött. (FÉNYES 1847,1. 193-194. (Függelék. Magyarországi takarékpénztárak forgalmának kimutatása) és II. 118.); vö. JIRKOVSZKY 1945, 34-35.

62 [VAHOT Imre], Párhuzam a jelen pozsoni és budapesti társasélet között. PD 1847. dec. 9.1592-1593. Ezekkel a jelzőkkel Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője „tüntette ki” a két várost, aki írásaiban előszeretettel vont több esetben is párhuzamot az országgyűlés városa és az ország szívének tekintett Pest, a tényleges főváros között. Az összehasonlításokból rendszerint Pozsony került ki vesztesen. Az utolsó rendi diéta kezdetére, 1847. november 9-én gőzhajóval leutazott Pozsonyba, hogy onnan személyesen tudósíthassa lapja olvasóit az országgyűlés eseményeiről. A városban akkor megközelítőleg három hetet töltött. Élvezetes stílusban megírt, színes és tartalmas helyszíni beszámolóiban megemlékezett a „hongyülés” ünnepélyes megnyitásáról, melyet az „öszponto- sult nemzeti élet” megnyilvánulásaként, valóságos „magyar tavasz”-ként ünnepelt, majd a „hazafiul lelkesedés” közepette megejtett nádorválasztásról. Vahot lelkes híve volt annak, hogy a három év múlva esedékes országgyűlés színhelyét helyezzék át Pestre.

516