Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

7. kép. Pozsony reformkori látképe

gárság számára pedig a magyar nyelv - különösen a magyarosodást szíwel-lélekkel, romantikus hévvel támogató hazai sajtó toliforgatói szerint „csakfehér holló" maradt.42 Mindenesetre körükben csak csekély mértékben volt meg a hajlandóság - ellentétben a pesti németekkel vagy a szepes- ségi szászokkal (cipszerek) - a nemzettel való azonosulásra, a magyarságba való beolvadásra.43 Ez a

(MNL OL Királyi Jogügyigazgatósági Levéltár, E 571 Causarum Regalium Directoratus. Lajstromozatlan iratok 1815-1853. 2. cs. Iratok, 1846-1853. No. 1. Álláskérelmek. 381 pali. Nemes Fekete Lajos 1846. jún. 18-án, Pozsonyban kelt folyamodványa a bánsági és az Arad-modenai kincstári uradalmakban létrejött új ügyészi hivatalban „ügyészi irnoki” állásért.) A szépirodalmi babérokra is pályázó, verselgető fiatal ügyvéd (HATVÁNY 1967,1. 486.) maga is jelentetett meg filozófiai töltetű (TAMÁS 1970, 61-64.; 90. és 128.), illetve lélektani vonatkozású írásokat. Az 1840-es években Fekete neve többször szerepel a különböző politikai hírlapok és divatlapok (Hírnök, Jelenkor, Életképek, Honderű, Pesti Divatlap) hasábjain, azonban sem az egykorú, sem a mai irodalmi lexikonokban nem emlékeznek meg róla. 1848 júniusában népképviselővé választották; Somogy megye csurgói kerületét képviselte az első népképviseleti ogy.-en. (PÁLMÁNY 2002, 258-261.)

42 BH 1847. nov. 30. (705. sz.) 377. Szenvey József írása a lap Pozsonyi hirfüzér rovatában jelent meg.

43 A pesti magyar lapok rendszeresen visszatérő témája volt a reformkorban, különösen az országgyűlések idején, a koronázó város idegen volta. Az előző 1843/44-es országgyűlés alatt az Életképek pozsonyi levelezője, a már említett Pompéry János, a magyar társaséleti tárca meghonosítója, például gyakorta kesergett a város „nemzetietlen és magyartalan jelleme” miatt. Ugyanis nap, mint nap - mint egyik tudósításában olvashatjuk -, azzal kellett szembesülnie, hogy „Pozsony nem magyar, idegen növény a magyar földön ’s a’ magyar ég alatt’.’ (YOLE [POMPÉRY János], Pozs. lev. XXIII. Élk 1844. júl. 31. (II. félév 5. sz.) 149. Belföldi levelezések rov.) Pompéry egy másik pozsonyi irodalmi levelében meg is jegyzi, hogy az öntudatos pozsonyi polgár, valahányszor „nemzetietlen érzelmét", s „magyar nyelvbeni járatlanságát” szemére hányták, magabiztos német fölénnyel söpörte le magáról a vádakat, azzal védekezve, hogy Pozsonyt Bécs elővárosának, »Pressburg ist Wiens Vorstadt.« tartja, s így nincs is szüksége a magyar nyelv ismeretére. (YOLE [POMPÉRY János], Pozs. lev. XVII. Élk 1844. (I. félév 11. sz.) 524.) A konzervatív beállítottságú, Petrichevich Horváth Lázár szerkesztésében megjelenő, elsősorban a hazai, származására nézve ugyan magyar, de nemzeti azonosságtudatát egyre inkább elvesztő arisztokrácia magyarosodását és a magyar irodalom számára történő megnyerését zászlajára tűző divatlap, a Honderű pozsonyi tudósítója is rendszeresen ostorozta leveleiben „német Pozson” polgárait, értelmiségi rétegeit. Élesen támadta őket, amiért azok „ ... nem eszközölhetnek tetemes előmenetet a magyarosodásban ...” noha azt szerinte „ ... az egyetemes boldogság biztosb elérhetése megkívánná’.’ A levél írója a magyar nacionalizmus „jámbor szándékát” magáévá téve, nyíltan megvallja, elvárja a

514