Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

6. kép. Kossuth és István nádor fogadtatása Bécsben, 1848. március 14-én

akkor a hazafiatlan, a bécsi kormány politikáját engedelmesen támogató követeket és politikusokat semmibe sem vették, s mindent elkövettek a lejáratásukra. Ahol csak tehették, tüntettek ellenük, sőt a leggyűlöltebb kormánytagoknak és kormánypárti követeknek, megvetésük kinyilvánításaként, gyakran rendeztek macskazenét (charivarit). A nekik nem tetsző személyek lakása előtt a magukkal vitt kereplőket, sípokat, trombitákat és csöngettyűket megszólaltatva, éktelen nagy lármát csaptak, míg mások a macskanyávogást és a kutyaugatást utánozták.27 Nem csoda, hogy a mindenkori hatalom gyűlölettel tekintett rájuk, s az országgyűlési titkosrendőrség titkos jelentéseiben a veszedelmes „fiatal csőcselék” titulussal „tisztelte meg” őket. Utcai tüntetéseiket, fáklyásmeneteiket és macskazenéiket pedig a „zabolátlan vadság’, a magyar ifjúság vele született, természetes durvasága megnyilvánulásainak nevezte.28 Mindent el is követett annak érdekében, hogy az országgyűlési ifjúságot megleckéztesse vagy elhallgattassa. Mivel azonban az ifjak a követek védelme alatt álltak, megbüntetésük nem volt egyszerű.

Noha a hatóságok, s az országgyűlések rendjéért felelős királyi főlovászmester korábbi tiltó rendeletéi az utcai tüntetések, fáklyásmenetek és macskazenék ellen továbbra is érvényben maradtak, a jurátusok az 1847/48-es országgyűlésen is hűek maradtak korábbi elveikhez és szokásaikhoz.

Zúgó - pisszegetőn terrorizálta szavunk.

S Metternichnek utált, nyügző kémrendszere tőlünk Rendüle annyira meg hogy nyaka végre kitört’.’ (KOLMÁR 1880, 3.)

27 TAKÁTS é. n. [1928?], 433.

28 TAKÁTS é. n. [1928?], 466-467.

511