Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
esetén gyakran évi részletfizetésben állapodtak meg a felek. A gondok akkor kezdődtek, ha az évi fizetések elmaradtak. Hasonlóképpen járt Barotányi József szekszárdi lakos is, aki 1796-ban fordult az úriszékhez igazságszolgáltatásért. Szerződése szerint 1200 forintos szőlőjét Gyűszű János három év alatt fizette volna ki (1791-1794). Természetesen a megállapított „évi 6 forint interessével”, azaz kamattal együtt. Türelme 1796-ban fogyott el, mikor az úriszék segítségét kérte az elmaradt fizetések rendezésekor.89 Kiviteles helyzetek is előfordultak az adásvételek során, melyek szintén hosszú pereskedéseket indítottak el. 1798 tavaszán Czank Mihály mint szomszéd visszautasította a szőlő megvételét, de egy nappal később mégis jelentkezett érte.90 A birtokot azonban időközben eladták. A hegybíró, Be- nyovszky László - szem előtt tartva az elővásárlási jogot -4 nap haladékot adott Czank Mihálynak, hogy egy összegben fizesse ki az új vevőt, Hauszknecht Ádámot. Talán abban bízott, hogy úgysem tudja megtenni. A szekszárdi Hauszknecht Ádám azonban már nem mondott le a birtokról, és az összegyűjtött pénzt nem vette át Czank Mihálytól. A vita végül a szekszárdi úriszék előtt folytatódott tovább, melynek eredményét sajnos nem ismerjük. A hegybíró, a hegytanács tagjai vagy a városi esküdtek szigorúan ügyeltek a szőlők adásvételének tisztaságára. Ennek ellenére találkozni lehet eladási eljárással elégedetlen panaszbeadványokkal is, melyet szintén az úriszék vizsgált ki. Koszorú István új szőlőjének vásárlásakor úgy találta, hogy a nyilvános licitálás során Semetzki Tamásné - a régi tulajdonos, Pálos Mihály kérésére - felverte a szőlő árát, így ő 300 forint helyett 400 forintért volt kénytelen megvenni. A panaszt mégis Pálos Mihály tette becsületsértés miatt, aki sérelmezte, hogy Koszorú István számos tanú füle hallatára nyilvánosan és többször rágalmazta őt.91 Az örökösödési eljárások hasonlóan bonyolult jogrendszerének következtében a szekszárdi úriszék peres anyagainak jelentős része foglalkozott velük, melyek természetesen érintették a szőlőbirtokok tulajdonjogi helyzetét is. Öröklés tekintetében - attól függően, hogy a szőlőhöz hogyan jutott a család - jelentős különbségek voltak. Az „ősinek” számító szőlőbirtokot, amit már a szülők is örökléssel szereztek, kötelesek voltak továbbadni gyermekeiknek. Ezt a szőlőt vagy a szőlő nagy részét általában a fiúgyermek örökölte. Bár a törvény egyenlő öröklést írt elő a lánygyermekek és a fiúk esetében, azonban ha a lányt kiházasították édesapja halála előtt, akkor a móring részeként megkapta előre örökségét (kelengye, állatok, esetleg szőlőrész formájában) és a végrendeletben már csak egy csekély pénzösszeget hagytak rá. Ellenkező esetben a földeket öröklő fiútestvérektől a lányok tisztességes kiházasítását követelték meg.92 Kivétel volt ez alól az anyai ágról származó szőlő, melyet leányágon örökítettek tovább. Szabadon dönthetett tulajdonosa a szőlő sorsáról, ha nem örökölte, hanem ő maga vette. Ebben az esetben „saját szerzemények” számított, és a végrendeletben szabadon rendelkezhetett felette.93 A legtöbb per esetében a szőlőbirtokra igényt benyújtók az ősi jussra hivatkoznak. így tett Dorkó Péter őcsényi lakos is, aki „mag nélkül elhalt” testvére özvegyétől, Jordán Sárától kérte vissza jogi úton az apjuktól örökölt „osztály szerént” neki járó szőlőt. Sajnos nem derül ki az iratból, hogy a két Dorkó-fiúnak voltak-e lánytestvéreik, és őket már korábban kifizette-e apjuk. A hosszúra elnyúlt peranyagból egyéb érdekességek is kiderültek. Az özvegynek, Jordán Sárának saját szőlője volt a Decsi-hegyen, amit még édesapja hagyott rá. Ez a szőlő, mint az asszonynak a házasságba vitt vagyonrésze, tőle elidegeníthetetlen volt. „Férjem azonban ... tudtom, hitem és akaratom nélkül eladván az árát elprédállotta”, tulajdonképpen kifizette belőle saját adósságait. Bár az asszony akkor nem ment bíróságra a szőlő jogtalan eladása miatt, de az őcsényi elöljáróság kárpótlásként 89 MNL BaML XI. 605. o. 1796. A szőlő nagysága és elhelyezkedése nem derült ki a periratból. 90 MNL BaML XI. 605. o. 1798. A szőlő nagyságát, értékét és elhelyezkedését nem ismerjük meg a forrásból. 91 MNL BaML XL 605.0.1799. 92 KOCSIS 2009, 407-417. 93 ORTUTAY 1982, 87-88. Szőlőbirtoklás címszó. 488
