Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
pénzbeli megváltására, szabad tulajdonná válására majd két évtizedet kellett még várni. Ha végignézzük a Tolna vármegyében eddig feltárt hegyközségi rendtartásokat, szembetűnő jellemzőjük, hogy viszonylag későn, a 19. század elején alkották meg és foglalták írásba őket (Bátaszék 1809, Györköny 1811, Szekszárd 1812, 1839, Tevel 1829). Megkésettségük egyik következménye, hogy kivétel nélkül magyar nyelvűek, latin kifejezéseket csak elvétve tartalmaznak. A „hegy törvények” keletkezésében is sok jogi-közigazgatási hasonlóság figyelhető meg. Mindegyik rendtartás világi vagy egyházi földesúri hatalom által lett megfogalmazva és kiadatva. Érvényességüket azonban csak a vármegyei törvényszék és vármegyei közgyűlés jóváhagyása során érték el. Györköny esetében „Györkönyi Helységnek Birtokos Földes Urai” adták „tudtára, akiknek illik", hogy „Promontorialis Articulusokat rendeltettünk és kiadtunk". 1811. március 11-12-n tartatott úriszéken vetették papírra a hegytörvényeket. Az iratköteg egyéb forrásaiból kiderül, hogy a 42 pontból álló rendeletet megyei törvényszék megvizsgálása után Tolna vármegye közgyűlése hagyta jóvá 1814 májusában.41 Tevelen a szőlők elhelyezkedése nem volt kedvező. A Dőry nemesi család birtokain nem egy tagban, hanem 10 különböző birtokrészen feküdtek. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - szükséges volt a mindenkire érvényes szabályzatok írásba foglalása. A teveli szőlőbirtokosok 1829-ben hegyközséget alakítottak. Szabályzatukat az uradalommal egyeztetve adták ki ez év április 24-én, melyet a nemesi Dőry család 6 tagja írt alá mint földesúr.42 Vármegyei jóváhagyásának folyamata eddig ismeretlen. Bátaszék 37 cikkelyből álló hegytörvényét az uradalom „1809. esztendőben Karátson Havának 16. Napján Battaszeken tartatott Úr Széke alkalmatosságával” hirdette ki, melyet a jelen lévő Bátaszék mezővárosi elöljáróság is elfogadott. Közjogi elismertsége szintén a vármegyei törvényszék vizsgálata és a vármegyei közgyűlés elfogadása után vált véglegessé 1811-ben.43 Hasonló utat járt be a szekszárdi uradalom hegytörvénye is. 1810. augusztus 30-án a Szekszár- don tartatott úriszék jegyzőkönyve kimondta, hogy „ezen nevezetes Szekszárdi hegynek még most sem volnának Hegy articulussai.” Továbbá az uradalom tiszttartójának utasításban adták, vegye maga mellé az „uradalom kasznárját”, a „Hegybírót”, két nemest, majd a „város tanátsának egyet értésével dolgozza ki ezen Szőllő hegynek természetihez alkalmaztatható szükséges articulusokat”.44 A hegytörvények tényleges megírására azonban még két évet várni kellett. Szintén az úriszéki jegyzőkönyv 1812. június 22-ei bejegyzése tudósít a folyamatról: „felolvastatott azon Szőlőhegybeli rendtartás, mellyet ezen uradalom tisztsége a városiakkal egyet értésben meg alapított..., ...ezen törvényszék által helyben hagyatott...”.45 Természetesen a végső szentesítés érdekében a vármegyei törvényszékhez, majd a megyei közgyűlés elé terjesztették, ahol „1812. Szent András hava (november) 26. napján”46 elfogadták. A forrás több jogtörténeti, közigazgatási kérdést is megválaszol. Egyrészt megtudjuk, hogy az eddig elő nem került szekszárdi hegyközségi szabályzatot 1812-ben alkották meg, másrészt a hegybíró felemlegetése megmutatja, hogy e tisztség már a rendtartás megalkotása előtt is létezett (erről később még lesz szó), harmadrészt egyértelművé válik, hogy a szekszárdi uradalom kérésére, tiszttartójának, kasznárjának közreműködésével, mondhatnánk vezetésével alkották meg az artikuluso- kat. Természetesen Szekszárd elöljáróságának egyetértésére, beleegyezésére - mint úrbéres, ám a szőlőhegyek felett mezővárosi joggal rendelkező település - is szükség volt. Sajnos a jegyzőkönyvek utalásai és konkrét dátumai ellenére az eredeti hegytörvény nem került elő sem a pécsi, sem a szek41 MNL TML Közgy. ir. 4:15/1814. 42 EPPEL 1984, 20-21; 1988, 271-272. 43 MNL TML Közgy. ir. 10:33/1811. 44 MNL BaML XI. 605. o. 1810. 45 MNL BaML XI. 605. o. 1812. 46 MNL BaML XI. 605. a2 41. E/155. 474
